Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-10-24 / 245. szám
Pillangók. XII. Harmattól csillogó zöld mezőben járok, Egy, két álmos rigó füttyenése hallik: Vérszin bársony ruhát vett az ég magára , Zúgás kél a nyárfa lombok közt — hajnallik. Még nincs ébren a lét . . . zöld levélen még a Pillangó is alszik s álmodik szelíden , Csak a fuvalom jár hogy regéket gyűjtsön, Mellyeket elmondjon a virágnak hiven. Én is járok kelek lassan hallgatódzva, Hogy ellessem rózsás titkát a hajnalnak : S azt regékbe szőve — rónák szép virága! Elküldjem majd hozzád láng szárnyán a dalnak. XIII. Emlékszel é még rá leány ', emlékszel é ? Midőn egy szép reggel künn a kertben voltál, Ott merengtél, és én megleptelek téged, Te lesütöd szemed s szépen elpirultál : Piros rózsád kelykén egy harmat gyöngy égett, Reszketett a level . . . dalolt a csalogány . . . Én jól emlékezem . . . mert hisz boldog voltam : Hát te valljon boldog voltál e jó leány ! ? Élvezem még azt az édes percet most is, S bár nem látlak — veled vagyok képzelettel; Nem hallod a sóhajt?. . nem hallod a hangot? .. Melly lágyan beszélget szelid szép lelkeddel. . . . XIV. Láttam már a folyót szilaj szépségében, Midőn hullám keblén torlasz emelkedett, S rá vágott a vihar súlyos villám karja. Lelkem azért semmit nem félt . . . nem reszketett. Láttam már én várost pusztító lángokban. A nagy tornyok égtek mint óriás fáklyák . . . És hallottam nyögést haldokló ajkakról. S mindezek nyugalmam, békém nem zavarták. Láttam arcod óh hölgy! és hallottam a szót, Melly halkan lecsendült harmat szép ajkadon: Lelkem összerezzent ... és azóta mindig Félénken merengek e zengő hangokon. Nyilas Samu: édesen dalol a dajka felette ; már meglehet , kiásták az ércet, mellyből pallost készítenek számára vagy láncot, hogy életfogytig cepelje azt, akár dicsőségben , akár gyalázatban. Egyik születik királyságra, másikból rabszolga leszen- — egyik eladja lelkét árucikk gyanánt, a másik hóhérmesterséget tanul, hogy egy pár fényes aranyért nemének vérébe mázolja ruháját, s tanuljon átkot imádság helyett. Mindenre születik ember, csak a bűnmegváltásra nem; egy volt, az is megfeszítteték, pedig be kellene már megint egy golgota! . . . Születünk, hogy rabjai legyünk az életnek; meghalunk, hogy kirúghassuk börtönünk falát. Kárhozat a születés, és szabadulás a halál. . . Ilát a koldus hogyan születik ? . . . Semmikép nem vagyok barátja az életnek. Meguntam már, mint a rongyos subát, mellyet reszelünk minduntalan foltozni, s elhajítjuk. — Hány helyen kiégeti az életet a gyötrelem — foltozzuk gyönyörrel mikor csak lehet; de ki szeretné igy az életet ? ezt a nagy kifoltozott lepedőt! . . . Folyj vigabban élet! mert elhajitalak az utcakövezeten, mint a részpénzt — tán felvesz még valaki egy haldokló számára. . Inkább megválok tőled, de illy tntán, illy rongyosan nem kellesz. . . Ismertem. Hányszor mulattam vele együtt. Vig kedve volt mindig a fiúnak, — poharakat kocintottunk, dalban folyt az élet, borban a kedv. Összetörik a szívem, ha rágondolok, hogy harminc éves embernek mint lehet tökéletesen megőszülni. — Háromszor lett koldus : először szerelemben, az eltépte lelkét. Másodszor barátságban — ez szivét marta meg. Harmadszor vagyonban — akkor megörült, s őrülten tették a koporsóba. Ennyit veszteni elég is arra, hogy semmivé legyünk, s az életet keresztfával cserélje el felettünk a végzet. Milly szerelmes volt Frigyes barátom, milly mélyen s szentül szeretett!! Koszorúba foglalta a napsugárt . . a tiszta éjnek harmatcseppjeit .... gondolatának legfényesebb szálait . . titkát szivének . . keble érzelmét . . . ifjúkorának legszebb napjait, de megfizethetlen kincseket. . . így tüntette ki ideálját a világ előtt, igy mutatta meg, hogy az ő szerelme nem sár, mellyet minden ház falára megfecskendeznek, — hanem szinte gyöngy, mellynek sugaráért évekig elkujtorog a búvár a tengerek fenekén. . . Uly szerelemmel hálózni körül valakit — reátok bízom az ítéletet, hazám kedves, szép leányt! — mondjátok meg! — mit érdemel egy lángkeblű ifjú?.. Szerette a leány mondhatlanul, megvallom — bár ne szerette volna soha! most komor gondolatimmal nem borítanám el e lapot. Ez a fájdalom, hogy igy szerette, — mert csak igy érhető olly mélyen a csalódás nyila. Egy reggel a szokottnál sötétebb arccal láttam barátomat. Szemeim kettős tűzben égtek, s homlokának összehúzott redőin szinte látni lehetett, mint korbácsolja agyában egyik gondolat a másikat. Egy papírtekercset szorított görcsösen jobb kezébe; levél volt ez, rövid, de fontos tartalommal. Olvastam a levelet, itt tartalma : Kedves Frigyes! Az ég nem engedi, hogy egymáséi legyünk , átok fekszik viszonyunkon — ne bánd, ha összetépem! Kivel boldogságod úgy sem lehet soha, minek szerelmét eretetned ? . . . Tanuld meg, hogy a virágok színeit hiába boncolgatod, — minél tovább mentél e rejtélyben------annál kevesebbet tanultál, mert a legegyszerűbb virág is ezerszint játszik !! . . . Vilma. Valóban szép koszorú három-négy évi igaz szerelemért! E levelet nem sokára egy új levél követte. A levél így hangzott: Kedves barátom! Világunkat leginkább érdekrugók feszítik. Közöttünk elpattantak e rugók — shitvány világ) megengedj ! ha lelkem sugallata e nehány szót leírni jogosítja fel tollamat — hogy szűnj meg barátodnak nevezni. . . Sándor. Az életnek két legszebb oszlopa dőlt össze — a barátság és szerelem. A harmadik — az anyagi érdek — önmagában porlott el barátom körül, mert szerelem és barátságért volt áldozva. Milly különösek a sorsnak urai! A hitszegő leány újra szerelmes lett. Uj ifja körül uj világot alkotott, hogy van Fekete könyvemből. II. Egy koldus végrendelete. Ki tudja, hogy mire születik ? Mikor ringatják a kis gyermekeket... Előfizetési díj: Postán : Egész évre 16 fr., fél évre 8 fr. 30 fr. , évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhoz küldéssel : egész évre 13 fr. , fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. .0 kr. Egyes szám ára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadtatnak el és gyorsan közöltétnek. Budapest, 2-ik év 2-dik fele. 245 Péntek, oct. 24. 1851. Megjelenik , ünnep- vaárnapot kivévén , mindennap délután , divatképek s egyéb mű mellékletekkel. Szerkesztőségi f . á 1r ás: hatvani utcai Horváth ház.második udvar,második emelet, hová a kéziratok utasítandók. Kiadó hivatal: országút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác.