Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)

1852-05-29 / 122. szám

Budapest. 3-ik év 1-ső fele. 128 1 Szombat, május 29-én, 1852. Megjelenik, ünnep- s vaárnapot kivévén, mindennap délután, divat- képek- a egyéb mümellékletekkel. Szerkesztőségi szállás: országút Huszár ház, első emelet, hová a kéziratok masitandók. Kiadó hivatal: országút, Kunewalder h.2. földszint, hová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Előfizetési díj : Postán: egész évre 1g fr. fél évre 8 fr. 30 kr. évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., fé,l évre 7 fr., évnegyedre 4 fr. Hirdetések soronként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közültetnek. Előfizetés! fölszólítós. Közelítvén a fél év vége, tisztelettel kérjük a t. közönséget, a második félévi, vagyis július—decemberi előfizetések mielőbbi megtételére, hogy teljes számú példányokkal szolgálhassunk. Előfizetési ölteteink lapunk homlokán olvashatók. Szerk. Egy leánykának. Az anyád rózsafa, Te termettél rajta, Fejlődő bimbó vagy, Legnemesebb fajta. Szép vagy, ha a hajnal Szemét reád veti : Arcodnak biborát Méltán irigyeli. Fellegfátyol födi Az égnek csillagát — Elbuvik . . . melletted Megszégyelli magát. Szép társalkodónéd: A ragyogó remény, Édes álmok között Ringat szelíd ölén. Viruló társaid Maguk büszkék reád . . . Minden sziv elődbe Viszi hódolatát. A fürge méh már is Körülötted dalol. És a szellő könnyen Leppenve udvarol. Rajtad harmat ragyog: Szűz ártatlanságod, A melly felülhalad Minden drágaságot. Boldog, kinek van illy Gyöngyös koszorúja . . . Vigyázz, a csapodár Szellő le ne fújja! Losoncy László: Szaniszlói quodlibet. IV. Hogy hal ki a legforróbb szerelem? Tinitegy szatmári országvásárban ittam először. Tagadhatlanul ő volt a legszebb kelme az egész vásárban. Azok az aranyfürtök, az az ezüs arcszinezet, azok a platinaszemek, az az antilopterraet, kicsiny lábak, kicsi kacsák, az az általános oval, — mindene arra látszék alkotottnak, hogy bájoljon, igézzen, bűvöljön, ragadjon. Férjét ismertem. Ezen ismeretség jön a postament, mellyre megkereső közeledésem lovagszobrát fektetém. — Tini nagysám, honnan e szerencse önt Szatmáron láthatnánk? — Férjemnek a szentszéknél vannak ügyei, nekem némi vásárlásaim volnának, de a legfontosabb, miért Szathmárra jöttem, nem kapható, néhány iiceánizs magra volna szükségem. — Ezerszer boldognak érzem magamat, hogy e tekintetben nagyság kivánatait kielégíthetem, mintegy félvékányival szolgálhatok, ha elégséges volna. — Öt itte tökéletesen fedezendi házi szükségeimet. — A legszivesebben szolgálandok. .. Tini nagysámhoz meddig lesz szerencsénk ? — Délutáni öt órakor indulunk . . . különben szemébe mondom, hogy ön igen igen rosz ember. Férjemnek régi barátja, majd minden héten elkocsizik házunk mellett, s pár szóra is röstél betérni. — Vasárnap elkerülhetlenül teszem tiszteletemet. — Férjem vasárnap nem lesz hon, de az mit sem tesz, barátját férjemnek én is igen szívesen fogadandom, — az utóbbi szavakat meghúzva, annyira érzésteljesen mondá, hogy én vágyaim témájából két számot kihúzva szemlélhetek, s a 3-ik kihúzása elé is biztosan nézhettem. Elváltunk. Az elváláskor már éreznem kellett, hogy nem vagyok közönyös iránta. Vasárnap pont tizenegy órakor hajtattam be udvarán. Miként szobaleánya állttá, a kertben sétált Monyorokeréki főhadnagygyal. Felkerestem. Virágai között találtam, a főhadnagy karján csüggött, de azért édesen mosolygott felém. — Ön derék ember, megtartá szavát. Monyorokeréki főhadnagy! Konda ügyvéd . — Üdvözlök egymást, s kezet szoktánk. Kevéssel azután termeibe vonultunk. A főhadnagy a lehető legbizalmasabban társalgott vele, én mindent elkövettem, hogy contracartrozzam, mi sikerült is, Tini a szó szoros értelmében comfortaból viselte magát. Reményem pár óra alatt ollyat nőtt, mint tavaszkor a spárga. Ketten ebédeltünk, a főhadnagy az espereshez volt hivatalos. Nem ismerem az esperest, de ismeretlenül is prépostságot kívántam e nemeskebli férfiúnak, ki akaratlanul bár, de kieszközölte, hogy Tinivel együtt maradhatok. Az ételek behordattak. Leültünk, keveset ettem, de annál többet csevegtem Még a vastag étel körül örök szerelmet esküdtem ezen angyalnak, a sültnél már pez te, s tu enyelegtünk, a csemegéket egy forró csókkal fűszerezhetem. — Kedden ismét látlak ! — Előbb ha lehet! — Lehetlen ! , Elválunk. Ki valaha hasonló helyzetben volt, tudhatja minő érzéssel hajtattam vissza Szathmárra. Miként később bebizonyult, a férj e jelenetből mit sem tudott meg, a főhadnagy ellenben nyomára jött kijátszatásának, és nem véres, hanem vizes boszut esküdött. Betűértelemben pontos valók, délutáni 3 órakor nyitottam be Amatámhoz. — Siessünk, minden készen van, a csolnak ott vár a malomnál, 8 órára itthon kell lennem Kilenckor vagy még kilenc előtt férjem is hazatér. Jaj volna szerető Tinidnek, ha veled találna a szigetben. Egy negyed alig múlt, csolnakon lilénk, senyelegve eveztünk befelé a zöldszigetbe. Zöldellő, illatos akácok és jászminok közepett találtuk magunkat. Madarak daloltak felettünk, alattunk kristály forrás csörgedezett, a hely hol időztünk, ezer nemű virágoktól tarkállott. — Felséges ! kiáltott fel Tini lelkesedetten. — Istent! ordítottam én magamon kívül. — Kámikám! e szigetet eddig is szerettem, mától fogva ez leend szerelmi religióm mekkája , érzelmeim Rimminije, szerelmi költészetem Vokluse, Károly! igazán szeretni csak nyárban lehet, s illyen reményzöld szigetben ! — Ábrándozás ez élet megrontója, melly kancsaiul festett egekbe néz — valót galambom ! valót! Örömben, gyönyörben szaladnak a percek, mire észrevettük magunkat, zsebórára három negyedet mutatott nyolcra. — Jer vidám csolnakos ! jer Tinim. . . . Nagy isten, de hol a csolnak? . . . Ácsolnak sehol sem volt, helyette nekem címezve, egy levélkét találtam. Tartalmából sorsunk határozottságára következtethetek : Tisztelt Kóta, Konda, vagy Anakonda, mit tudom én ki! Tinit én önnel félévvel előbb ismertem meg, négy hónappal régebben szerettem, stb. stb. Most először igen kegyelmes leszek, most csak hidegvíz curát szabok, s reményiem, kigyógyulandnak mindketten, jövőre ha nem okulnak, s ismét pajkosak lesznek, Tinit férjének szolgáltatom át Edres cura végett, önt pedig, tisztelt Kóta, Konda, vagy Anakonda, pilulával fogom gyógyitani, olly pilulával, mellyet lőporral adnak be. ’ Monyorokeréki.