Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)

1852-01-24 / 19. szám

Budapest. 3-ik év 1-ső fele.­­* Megjelenik­­ ünnep- a vasárnapot kivévén, min­dennap délután, divat­­képek- s egyéb mű­­mellékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvaniulcai Horvát ház, második eme­let, hová a kéziratok utasítandók. Kiadó hivatal: országul,Kunewalder ház, földszint, hová az előfize­tési és hirdetési díjak kül­dendők. • • HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből.­­­Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Előfizetési díj : Postán: egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhoz­­küldéssel: egész évre 13 ffr,*fél évre 7 fr., évne­­^fcdre 4 fr. H i r (1 u l^PSH. ír soron­­kéijt­ik^ezüst.'­­krajcárért fogadtatnak ^1, .és gyor­san közü­ltetnek. Tiszta tónak . . . Tiszta tónak kékellő vizében Fehér tollú hattyú uszdogála . .. A magasban úszó bárányfelleg Röpte közt a mint alátekintett Megszerette őt s hozzá leszállóit. Képével leszállóit a habokba S ott enyelge hosszasan körűlé Mintha édes hattyú társa volna. De sötét vész támadott az ormon Rémitően zúgván és ü­völtvén. ,Hah, te mernél olly békén örülni • Ki hogy sírnál s búra vagy teremtve.­ Szólt és sújtván villámostorával at előbbre és előbbre azé. A felhőnek fájván elszakadni Gyászoló szint öltözött magára, S merre járt s a hol csak elvonula Könnyeivel áztatá a földet. A fehér hattyú te vagy leánykám Tiszta lelked szép fehér színével, Én vagyok a fennen úszó felleg Vágyaimmal s forró képzetemmel . . . Édes társad voltam egy időre — A borongó szélvész sorsom átka Bősz haraggal, melly reám kiáltott­ ,Hah te mernél olly békén örülni Ki hogy sim­ál s búra vagy teremtve.­ És tetöled a világba hajta. Nézd meg, arcom elvesztette szinét Gyászt, sötétet öltözött magára Gyászt kötök szivemre lövegemre, Nézd szemem megtelve van kenyárral S merre járok mindenütt a földet Forró könnyeimmel öntözöm meg ! Mentovich­. Egy hangverseny kis városban. Egy férfit látunk sebes léptékkel ha­ladni D * városa sáros utcáin, arcáról ve­­rejtékcseppek gyöngyöznek , ki volt kelve színéből, alig lélekzett, s lábait már nem birá hordozni, annyira fáradt volt; nyug­­hatlan testmozdulatai s arcjátékából kima­gyarázhatni , hogy valamelly terv kivite­lében fáradozik, mellynek kivitele nem e­­gészen tőle függ, s a sikert soha nem lehet egészen biztosítottnak tekinteni, főleg kis városban , hol az illuszer­i vállalatok nem ritkán az előítéletek s balvélemények szik­láján szenvednek hajótörést, míg gyakrab­ban a szükkeblű­ségnek esnek áldozatául. Szakáltalan álla , szelid képe , áhita­­tos vonásai, hosszú kabátja, fekete öltözete s egész viselete mutaták, hogy lelkész, igazi lelki atya, s egyike azon hivatásuk magasz­tosságát a magok valóságukban felfogni tu­dó papoknak, kik a jótékony célú vállalatok kivitelében segélykezeket nyújtani mindig készek , s többször kifejtett buzgalmukról, s tevékenységükről ismeretesek. Ki őt az utcán , papirral kezében , á­­hitatos teli pofával szembe lőni találta : bi­zonyos lehete benne, hogy aláirási ivet s nyom markába valamelly szerencsétlen föl-­­ segélésére, vagy hasznos irányú munka, s közhasznú intézet gyámolitására. Ez alkalommal D . városában a hely­beli kisdedóvó tőkéje gyarapítására adandó hangverseny létrehozásában fáradozik, hol néhány nap óta mulat, rokonai látogatásá­nak ürügye alatt: tiszteletes H. uram. — Hogy áll az ügy ? — kérdezé kémlő tudnivágyódással, az utcán szembetalálva a tiszteletes urat — lesz e mulatság ? — kérdezé­m . . . . hirlaplevelezö, egyike azon egyéneknek, kiket minden illyen nyilvános mulatságok létrehozása alkalmával ügyesen föl lehet használni, ha nem egyébnek, oly­­lyan kolompos formának , mert mindenüvé beütik orrukat, elbeszélik a napirenden levő nevezetes­ eseményeket, s nem ritkán si­kerül megtudniok a közvélemény irányza­tát , a mellynek néha lendületet is adnak. P___ur e mellett hirlaplevelező is volt, d­e körülménynek tulajdonítható, hogy mindenütt zárt ajtókkal fogadták, kik féltek tollától,­­ szívesen látták , hol el­adó szép leány találkozott, ki vágyott a bálkirálynéság koronájára, vagy táblabíró lakott, ki szerette volna ez vagy ama gyű­lésen elmondott beszédét megdicsértetni. Nincs is boldogabb ember egy hír­­laplevelezőnél­ mindenütt barátságos kéz­­szorítás , nyájas mosoly , s szíves pillantá­sokkal találkozik, s néhol terített asztal is várja, hol újdonságot éhező gyomrát is ki­elégítheti , és mind­ezekért mit kívánnak tőle ? csekélységet­ dicsértetni. Ha magát nyilvánosan hallatni kívánó zenész, vagy művész érkezik a városba, ki az, kit mindenek fölött megnyerni kíván ? a levelező , ki a mellett még számíthat egy pár belépti jegyre is. Ha színésztársaság jő, a legszebb szí­nésznő pillantásai, finom coquetteriája még a színpadról is egyenesen reá irányoznak, s e mellett legbiztosabban számithat ke­gyeire. Ha képző­művész, festő látogatja meg a várost, az első, kit a múlandóság meg­semmisítő hatalmától megment, a hirlap­levelező. Hát még a sok tiszteletpéldány, mely­­lyel a szerkesztőktől elhalmoztatik, s mely­­lyek szépirodalmi részével ez vagy ama szép kisasszonynak, a politikaival a kis városi zugpolitikusoknak kedveskedik, maga is nyakig úszkálhat vizenyős árjaiban. És mindezekért mit kivonnak tőle ? Igen keveset, mi semmibe sem kerül: dicsértetni, és jaj neki, ha másként tesz!­0 boldog hirlaplevelező — De mint minden pályának , úgy a le­velezőinek is vannak a rózsák mellett szúró tövisei, — midőn azok , kiknek gyöngéjét sérté, veréssel — a kereskedők contókkal fenyegetik, s az utcákon sem mer nappal járni; de ezek terjedelmesb ismertetését más alkalomra halasztva térjünk tárgyunk­hoz. — — Lesz e hát valami a hangverseny­ből ? — ismétlé kérdését a levelező, a kér­désből látszott, mennyire óhajt helybeha­­gyó választ nyerni, mivel D * a nyilvános közélet igazi pangó állapotában lévén, viz sehogy sem akart­ K mostanáig lőni levelezői malmára. ... f* — Már mindennel jó,» részt tisztában vagyok — felele­grendeztő tiszteletes ur, a verejtékcseppeket^esíkenjdőjével törölvén arcáról — de sok­^jiflinkámba is kerül, — csak képzelje : A. kisasszony csak azon foltot alatt ígérkezett szavalni,­­ ha neve a programon első helyen álland. 0 hiúság ! B. úr alig bir némi fogalommal a mű­vészetről , s még is részt kivon a jövede­lemből. 0 szűkkeblűség! C. asszony csak azon esetben vállal­kozott énekelni, — ha, — ha D. úr zongo­rajátékkal kiséri énekét. 0 interessel E. úr megmásolta szavát, s nem akar fuvolázni, mivel A. kisasszony is részt vesz a hangversenyben, kivel régebben szerelmi viszonyban volt. F. kisasszony nem zongoráz, mivel mint mondja, főnemes család nem működ­hetik olly társaságban, mellynek egy ko­vács fia, kiegészítő tagja. De ki győzi azon ezerféle bajokat elő­számlálni, mellyek leküzdésében fáradoz­tam, mig a program elkészülhetett, mert furcsa ez a kisvárosi nép. — Kiírom mind, kiírom őket—fenye­getődzék P. . . . levelező úr — a kislelkü krehvinkler nép ! - már évek óta kopta­tom toltam, s küzdök a levelezői rögös pá­lyán, hogy reformáljam az emberiséget, s terjesszem a világosodás sugarait az előíté­letek, s balvélekedések sötét köde felett, s mi kevés az eredmény! —még mindig hiú­ság, nagyravágyás, érdekek rabjai,­­ s még az illy ügyben is, hol különben a vi­lággal azt akarnák elhitetni, hogy ember­baráti szeretet, s a jótékony cél iránti buz­galom vezérli a részvétre, nem tudják elörni a szűkkeblüség hydráit, s a részvét mennyei erényét az önzés f­ö­­­d­­­e s eré­nyével homályositják, — kiirom, s nem szü­­nök meg írni, mig egy betűszedő lesz a vi­lágon ; — most sietek haza, hogy világre­formáló terveimet papírra tegyem kezet • h­an — Viszontlátásig . . . • • ur i eSyPa^ teletbeli jegyet talál asztalán a mai ^versenyre, — kiálta utána.­­ Köszönöm, köszönöm,­­ monda lésközben — különben nem igen szok­­i jótékony célú mulatságokra vngy Ez alatt a hirdetések megh­attak, mert

Next