Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-01-24 / 19. szám
Budapest. 3-ik év 1-ső fele.* Megjelenik ünnep- a vasárnapot kivévén, mindennap délután, divatképek- s egyéb műmellékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvaniulcai Horvát ház, második emelet, hová a kéziratok utasítandók. Kiadó hivatal: országul,Kunewalder ház, földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. • • HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből.Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Előfizetési díj : Postán: egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 ffr,*fél évre 7 fr., évne^fcdre 4 fr. H i r (1 u l^PSH. ír soronkéijtik^ezüst.'krajcárért fogadtatnak ^1, .és gyorsan közültetnek. Tiszta tónak . . . Tiszta tónak kékellő vizében Fehér tollú hattyú uszdogála . .. A magasban úszó bárányfelleg Röpte közt a mint alátekintett Megszerette őt s hozzá leszállóit. Képével leszállóit a habokba S ott enyelge hosszasan körűlé Mintha édes hattyú társa volna. De sötét vész támadott az ormon Rémitően zúgván és üvöltvén. ,Hah, te mernél olly békén örülni • Ki hogy sírnál s búra vagy teremtve. Szólt és sújtván villámostorával at előbbre és előbbre azé. A felhőnek fájván elszakadni Gyászoló szint öltözött magára, S merre járt s a hol csak elvonula Könnyeivel áztatá a földet. A fehér hattyú te vagy leánykám Tiszta lelked szép fehér színével, Én vagyok a fennen úszó felleg Vágyaimmal s forró képzetemmel . . . Édes társad voltam egy időre — A borongó szélvész sorsom átka Bősz haraggal, melly reám kiáltott ,Hah te mernél olly békén örülni Ki hogy simál s búra vagy teremtve. És tetöled a világba hajta. Nézd meg, arcom elvesztette szinét Gyászt, sötétet öltözött magára Gyászt kötök szivemre lövegemre, Nézd szemem megtelve van kenyárral S merre járok mindenütt a földet Forró könnyeimmel öntözöm meg ! Mentovich. Egy hangverseny kis városban. Egy férfit látunk sebes léptékkel haladni D * városa sáros utcáin, arcáról verejtékcseppek gyöngyöznek , ki volt kelve színéből, alig lélekzett, s lábait már nem birá hordozni, annyira fáradt volt; nyughatlan testmozdulatai s arcjátékából kimagyarázhatni , hogy valamelly terv kivitelében fáradozik, mellynek kivitele nem egészen tőle függ, s a sikert soha nem lehet egészen biztosítottnak tekinteni, főleg kis városban , hol az illuszeri vállalatok nem ritkán az előítéletek s balvélemények szikláján szenvednek hajótörést, míg gyakrabban a szükkeblűségnek esnek áldozatául. Szakáltalan álla , szelid képe , áhitatos vonásai, hosszú kabátja, fekete öltözete s egész viselete mutaták, hogy lelkész, igazi lelki atya, s egyike azon hivatásuk magasztosságát a magok valóságukban felfogni tudó papoknak, kik a jótékony célú vállalatok kivitelében segélykezeket nyújtani mindig készek , s többször kifejtett buzgalmukról, s tevékenységükről ismeretesek. Ki őt az utcán , papirral kezében , áhitatos teli pofával szembe lőni találta : bizonyos lehete benne, hogy aláirási ivet s nyom markába valamelly szerencsétlen föl- segélésére, vagy hasznos irányú munka, s közhasznú intézet gyámolitására. Ez alkalommal D . városában a helybeli kisdedóvó tőkéje gyarapítására adandó hangverseny létrehozásában fáradozik, hol néhány nap óta mulat, rokonai látogatásának ürügye alatt: tiszteletes H. uram. — Hogy áll az ügy ? — kérdezé kémlő tudnivágyódással, az utcán szembetalálva a tiszteletes urat — lesz e mulatság ? — kérdezém . . . . hirlaplevelezö, egyike azon egyéneknek, kiket minden illyen nyilvános mulatságok létrehozása alkalmával ügyesen föl lehet használni, ha nem egyébnek, olylyan kolompos formának , mert mindenüvé beütik orrukat, elbeszélik a napirenden levő nevezetes eseményeket, s nem ritkán sikerül megtudniok a közvélemény irányzatát , a mellynek néha lendületet is adnak. P___ur e mellett hirlaplevelező is volt, de körülménynek tulajdonítható, hogy mindenütt zárt ajtókkal fogadták, kik féltek tollától, szívesen látták , hol eladó szép leány találkozott, ki vágyott a bálkirálynéság koronájára, vagy táblabíró lakott, ki szerette volna ez vagy ama gyűlésen elmondott beszédét megdicsértetni. Nincs is boldogabb ember egy hírlaplevelezőnél mindenütt barátságos kézszorítás , nyájas mosoly , s szíves pillantásokkal találkozik, s néhol terített asztal is várja, hol újdonságot éhező gyomrát is kielégítheti , és mindezekért mit kívánnak tőle ? csekélységet dicsértetni. Ha magát nyilvánosan hallatni kívánó zenész, vagy művész érkezik a városba, ki az, kit mindenek fölött megnyerni kíván ? a levelező , ki a mellett még számíthat egy pár belépti jegyre is. Ha színésztársaság jő, a legszebb színésznő pillantásai, finom coquetteriája még a színpadról is egyenesen reá irányoznak, s e mellett legbiztosabban számithat kegyeire. Ha képzőművész, festő látogatja meg a várost, az első, kit a múlandóság megsemmisítő hatalmától megment, a hirlaplevelező. Hát még a sok tiszteletpéldány, melylyel a szerkesztőktől elhalmoztatik, s melylyek szépirodalmi részével ez vagy ama szép kisasszonynak, a politikaival a kis városi zugpolitikusoknak kedveskedik, maga is nyakig úszkálhat vizenyős árjaiban. És mindezekért mit kivonnak tőle ? Igen keveset, mi semmibe sem kerül: dicsértetni, és jaj neki, ha másként tesz!0 boldog hirlaplevelező — De mint minden pályának , úgy a levelezőinek is vannak a rózsák mellett szúró tövisei, — midőn azok , kiknek gyöngéjét sérté, veréssel — a kereskedők contókkal fenyegetik, s az utcákon sem mer nappal járni; de ezek terjedelmesb ismertetését más alkalomra halasztva térjünk tárgyunkhoz. — — Lesz e hát valami a hangversenyből ? — ismétlé kérdését a levelező, a kérdésből látszott, mennyire óhajt helybehagyó választ nyerni, mivel D * a nyilvános közélet igazi pangó állapotában lévén, viz sehogy sem akart K mostanáig lőni levelezői malmára. ... f* — Már mindennel jó,» részt tisztában vagyok — felelegrendeztő tiszteletes ur, a verejtékcseppeket^esíkenjdőjével törölvén arcáról — de sok^jiflinkámba is kerül, — csak képzelje : A. kisasszony csak azon foltot alatt ígérkezett szavalni, ha neve a programon első helyen álland. 0 hiúság ! B. úr alig bir némi fogalommal a művészetről , s még is részt kivon a jövedelemből. 0 szűkkeblűség! C. asszony csak azon esetben vállalkozott énekelni, — ha, — ha D. úr zongorajátékkal kiséri énekét. 0 interessel E. úr megmásolta szavát, s nem akar fuvolázni, mivel A. kisasszony is részt vesz a hangversenyben, kivel régebben szerelmi viszonyban volt. F. kisasszony nem zongoráz, mivel mint mondja, főnemes család nem működhetik olly társaságban, mellynek egy kovács fia, kiegészítő tagja. De ki győzi azon ezerféle bajokat előszámlálni, mellyek leküzdésében fáradoztam, mig a program elkészülhetett, mert furcsa ez a kisvárosi nép. — Kiírom mind, kiírom őket—fenyegetődzék P. . . . levelező úr — a kislelkü krehvinkler nép ! - már évek óta koptatom toltam, s küzdök a levelezői rögös pályán, hogy reformáljam az emberiséget, s terjesszem a világosodás sugarait az előítéletek, s balvélekedések sötét köde felett, s mi kevés az eredmény! —még mindig hiúság, nagyravágyás, érdekek rabjai, s még az illy ügyben is, hol különben a világgal azt akarnák elhitetni, hogy emberbaráti szeretet, s a jótékony cél iránti buzgalom vezérli a részvétre, nem tudják elörni a szűkkeblüség hydráit, s a részvét mennyei erényét az önzés föde s erényével homályositják, — kiirom, s nem szünök meg írni, mig egy betűszedő lesz a világon ; — most sietek haza, hogy világreformáló terveimet papírra tegyem kezet • han — Viszontlátásig . . . • • ur i eSyPa^ teletbeli jegyet talál asztalán a mai ^versenyre, — kiálta utána. Köszönöm, köszönöm, monda lésközben — különben nem igen szoki jótékony célú mulatságokra vngy Ez alatt a hirdetések meghattak, mert