Hölgyfutár, 1854. január-június (5. évfolyam, 13-133. szám)
1854-02-23 / 44. szám
Budapest, 5-ik évi folyamat. 44 Csütörtök, február 23-án 1854. hirdetési dijak küldendők.^HÖLGYFUTÁR Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos, és felelős szerkesztő": Nagy Ignác. s\s\s\s\s\s\/\/\/m\/\ r\ /\s\ 5 Megjelenik, ünnepe vasárnapot kivévén, min-) ^hennap délután divat-;** képek- s egyéb műmér 'jzékletekkel és raji £zokkal. p £ Szerkesztőségig Csiói lás:-ujvilágn'cai 1 'A p psz. ház első emelet, hová ^kéziratok ulasilandok p ~ Kiadó-hivatal: ‚ £aldunasor, kegyesrendiek ^ ~épületében levő nyomdai)) ^iroda, hová az előfizetési ^ . Előfizetési díj: j p P os tá n : egész évre 16 ft. r (' félévre 1) „ p évnegyedre 5 ,, ) Budapesten barhozkfil-eléssel: egész évre 13 ft j* félévre . . 7 ,, p évnegyedre 4 „ £ j Hirdetések ) ® $ Kiadó: Kozma Várai. ^soronkint 3 ezüst krajcár^ bért fogadtatnak el, és gyorpsan közöltétnek. Hagyományok a magyar előkorból. III. Ruházat. A magyar ruházat egészen keleti. Sokban hasonlit ahhoz, mellyet Ázsiából hozott magával. Hasonlit mondom, — mert koronkint ment változásokon keresztül, s vette fel a kor jellemét, alakult anélkül, hogy az eredeti typuszt elvesztette volna. Apor a 17-ik század végén s a következő elején tett változásoknak épen olly kevéssé barátja, mint a címek és gőg elharapózásának. A rajz mellyet ad, az erőteljes kor hanyatló szakát tünteti föl. Ő látta még viseltetni a drága hagyományokat , fényes mentéket, kivarrt attilát, kövekkel megrakott tollakat. De hagyjuk magát beszélni: abban az időben kétféle skárlát posztó valt, velencei skárlát annak tizenhat forinton adták singét, csak úriemberek viseltek olyanból köntöst, a másik török gránát négy forint volt singe, az illyen posztó többnyire kék , zöld és megyszín volt, illyent viseltek fő emberek , nemes emberek, — ez ollyan tartós posztó volt, hogy négy rendbeli angliai posztó dolmány, mente elszakadott addig, míg ebből egy rendbeli. Mind urak és fő nemesi rendek gyermekkoromban a köntösöket sinor helyén galanddal szegezték be, — az urak ezüst, arany galandban, a nemesek selyem galandban , azután kezdek bogárhátu sujtásos ezüst, arany fonalas, vagy tiszta selyemből csinált sinorral élni köntösökben. Fekete posoni süveget igen viseltek a nagy emberek is, melly selyemből volt csinálva, a nemeseké szép fekete báránygyapjúból, mikor meghalt is a férfi olylyan süveget vontak a fejébe, úgy tették a koporsóba, s temették el, a mint most is a temetőhelyeken sirásáskor hol régi holttestekre találnak , ollyan süvegek elrothadva meglátszanak. Viseltek kalapot is nyárban, annak az elein bokroson fennállólag egyben kötött fekete struc toll állott, én is ollyant viseltem ifjúi legényke koromban, — a Tököli járás előtt a szegény atyám is mind haláláig ollyat viselt. Urak, főemberek, nemesek nyári mentét viseltek ; az urak mentéje belől vagy bársonynyal, vagy aranyos matériával, vagy velencei kamukával volt megbélelve, a többinek rásával vagy bagariával. A dolmányon nem voltak , mint most, egymás rendiben varrott sok gombok,hogy alig tudja egy tyúk-tojás sültig ujjain, mellén begombolni, hanem három rendiben egymással spatiummal megkülönböztetett módon voltak a gombok, azok is ad summum, egy dolmányon nem volt több tizenkettőnél. Salavárit is viseltek az ifjú legények , mind urfiak , mind nemesek , a nadrághasítékjáig ért a salavári; ott belől a nadrágon ezüst, vagy selyem sinor lévén várva két renddel, — a sinorok fenn fél ujjnyi vastag ezüst tők, azokat sinorostól által vonták a salavári lyukain, s úgy kötötték, a nadrág — a salavárin, a hol a jukak voltak oda szijformára csinált, s galanddal , vagy sinorral körül megvarrott volt, az ezüst tők onnan fityegtek le. Akkor minden rendbéliek jó hosszan viselték, s jó bőven dolmányokat, mentésüket, azért is tartott sokáig egyszeri köntössük. A fejedelem udvara népét, kivált a fejedelemasszony inassait, csak arról is megismerték , hogy nem privatus urak cselédei, hogy az országbelieknél leghoszszabb dolmányt viseltek, most éppen csúfot csinálnak magukból, ollyan kurták a dolmányok , egy két ujjal alig látszik ki övék alól. A forgókhoz, sastollakhoz addendum : többnyire mintegy párdaru, vagy kevesen tollat viseltének , aranyból csinált és kövekkel megrakott forgóból, ollyat viselt Gyulai László is főzsejáróságában ; mások is sokan , a szegény atyám is , mint mondotta sokszor főasztalnokságában, de mindenek felett gyönyörűséges volt, mikor három szál darutollat köves medályban rakva tettek az ifjak süvegekben, akkor sok darvakat tartottanak a fejedelem urak, főemberek udvarában, s mivel a darvak többnyire szürkék, kiszedték a tollakat szép gyengén, s fa olajat öntöttek a tollú tokjába, s ismét helyre rakták a kiszedett tollakat, úgy fejérüljenek meg,amikor az ollyan urfiak daru tollas süvegben, lodengosan, tarsaljasan felültenek uszdag bársonynyal veresen festett köves, gyöngyös, klarisos szerszámokkal, aranynyal szőtt persai cafrangokkal felöltöztetett lovakra, annak is homlokán, üstök nyomtatónak hívták bársonra varrott drága medályban rakott három , s néha két szál daru toll levén, ezüst kengyelekben lábai,csizmáján arany sarkantyú gyémánttal, vagy rubinttal, smaragddal megrakva, utána sok ezüst forgós sas tollas párduc, tigris, farkasbőrös szolga, azokon nagy aranyos ezüst gombok, egynéhány rend ezüst láncokra szorítva elől a sokképpen elkészített cifra jó vezetékes paripák, megugrotta szép moderatióval a lovon magát, fúrták a török sípot, trombitát, bizony akármelly királyi udvar Európában cum recreatione megnézhette volna; sőt ott voltam ifjacska koromban az apámmal, mikor Székely László lakodalma volt, a melly hintót vitetett mátkája számára, mind a hat szekeres lónak a hintó előtt egy-egy szál daru toll volt medályban csinálva a homlokokon , maga fejében is három szál daru toll. Festett portai paripán ült maga, annak két szál daru toll a homlokára volt akasztva. Kivált az ifjak igen szerették viselni lovukon a csigás kantárt, szügyellőt, farmatringot. Az urfiak ollyan apró , mint a bab, csigákkal rakatták meg szíj szerszámukat, mellyet gyöngycsigának hívtak, közben közben sokféle szinü nagy, öreg, mint egy kis alma, tengeri csigák lévén rácsinálva , a nemes ifjak másféle csigás szerszámokat viseltének, az ollyan olcsóbb volt. Hosszú mentéket is viseltének az akkori emberek, mellyet zsoér mentének hivtanak, az urak , főemberek jóféle posztóból, rókabőrrel megbéllelve, a nemes emberek veres moszolyból báránybőrrel bélelve. Nyári keztyűt sem házas ember sem ifjú legény, sem ur , sem szegény legény soha sem viselt, ha valakinél láttak volna, bolondnak mondták volna; szegény urammal Szebenbe akarván menni, nyárban a Hassági mezőn szállottunk meg ebédelni, Zsótér Sámuel odajőve lóháton élőnkbe, meglátván az ar, hogy keztyü vagyon kezén ollyan farkastice bánék vele, hogy amaz szégyenletében elfakad a sirva , látván, hogy az egész udvari nép mind kacagja, több pirongató szavai közt mondta neki az úr, jól teszed öcsém keztyüt viselsz nyárban , mert ollyan a kezed, mint a cigány purdinak , most meleg vagyon, annál inkább megfeketednék , ha keztyüt nem vonnál reája. Asszonyok , leányok köntösökhez addendum : a kisasszonyok , sőt elévaló nemes leányok is a fejeken kétfelől a homlokokra feleresztve sokféle szinű festett struc tollakat viseltek , s igen diszesek voltak azokkal. A hajókat kétfelől leeresztve gömbölyegen csinált vassal megmelegitvén megfodoritatták, mert akkor hire sem vala az állajnak. Kis subájok is volt az akkori kisasszonyoknak , főemberek leányainak , veres , zöld , megyszín , s más színű bársonyokból, az bő és széles volt, de rövid, mert a derekán alól nem ért, szintén úgy mint a bársonynak , palástnak a két eleje szélesen, s hátul szélesen a galléra nyuszttal, vagy neszttel meg volt prémezve, belől is meg volt béllelve, illyent hozott volt egy megyszín jóféle sima velencei bársonyból valót idvezült anyám az atyám házához, azután a szegény atyám elbontatá, a bársonyából leányinak mentét, vállakat csináltata, a rajta lévő nusztból az anyám számára téli bársony palástot, a körülötte lévő arany csipkét is a palástra csináltatá. Az ollyan téli palástot viselték akkor úri, főnemes asszonyok, mind otthon, mi