Hölgyfutár, 1854. január-június (5. évfolyam, 13-133. szám)
1854-04-22 / 78. szám
tétben a többi török hadakkal, kik anynyiféle fegyvert hordtak magukon , mintha tíz kézzel kellene hadakozniok. Senki sem ismerte a fiukat, mind ifjak voltak még, nem keveredtek a többi csapatok közé, nem veték magukat alá a főhadvezérnek, s nem kértek zsoldot senkitől. Hanem a legelső ütközetben megmutatták , hogy kicsodák. Egy várat kelle megostromolni, melyet széles folyam vize védett elől. Az idegen ifjúk fogaik közé szorítva széles kardjaikat, átúsztak a vizen , tűzben lángban felhatoltak a bástyákra, s a legelső lófarkas félholdat ők tűzték ki a toronyba. Ezek voltak Begtas kertjének virágai. Az első csatában meg volt alapítva a vén dervis által nevelt ifju csapat hite, s míg a második hadjárat elé került, akkorra már Hadzsi Begtás számtalan kolostor főnöke volt, melyeknek alárendelt papjait Begtás szerzeteseknek nevezték, s ezek alakítottak, egyenesen azultán parancsára elfogott keresztyén gyermekekből egy uj gyalog hadsereget, mely vitézsége hirével majdan a fél világot betölté. Ezek voltak a jeni cserik, (uj katonák) mely név később „janicsárokká“ alakult. De még századok múlva is, ha büszkeséggel akart szólani a janicsár bajnok, magát „Begzás kertje virágának“ nevezte. Sok dicső név virágzott fel századok lefolyta alatt e kertben, a zultánok hatalma az ő vállaikon nyugodott, s ha ők lerázták a zultánt vállaikról, le kellett annak esni onnan, amilyen erős szolgái, olyan erős zsarnokai voltak az uralkodónak , vitézségük gyakran aratott győzelmet, de nyakasságuk számtalanszor eltépte a már kész diadalt; hatalmuk nőttével elbizottságuk is nőtt, nem a zultánok, nem a vezérek parancsoltak többé nekik, hanem ők a zultánoknak és vezéreknek, s ha a fellázadt odzsák kitűzték az Asmádánon az üstököt, zendülésük jeleit, remegve kérdezők a szerályban, mivel kivánják azokat megtöltetni, s könnyebben lélekzett az egész diván, ha az volt a felelet, hogy aranynyal és nem az volt, hogy vérrel, a vezérek vérével. S midőn a nagy Bajrám után kioszták a pilávot, megrakva a veszélyes üstököt a végzetviselő riskását juhhússal, remegve nézett szét a zultán, mint fogják azt elkölteni a méltóságos jancsárok ? ha mohón elkapkodták, ez örömtel volt, de ha csak finyásan nyúltak hozzá, ekkor futott a zultán szerályába és bezárkózott háremhölgyei közé, mert bizonyos volt, hogy a jancsárurak neheztelnek, s jó volt, ha e neheztelésüket csak az által érezteték, hogy az nap egy-egy városnegyedet hamuvá égettek. Két zultán akart e veszélyes kétélű fegyvert ketté törni, mely ahány sebet ütött kivül, annyit vágott az ország belsején, de a janicsárok bűnszerű hatalma anynyira bele volt már a nép lelkébe szőve, oltva, hogy mindkét uralkodó elveszett a merész kísérletben. Ozmán zultánt a szerályból hurcolták elő, s hátrafelé fordított arccal sánta szamárra ülteték, úgy hordozák végig a városon s végre bezárták a fatális héttoronyba, melyben a török uralkodók és rokonaik szoktak elfeledve, elevenen eltemetve meghalni. Második Mahmud atyja Szelim pedig a lázadók kardcsapásai alatt hunyt el, és az a kard még iti jegyzetek Nyugat-Europa fővárosaiban. Ilamos Gusztáv és Kubinyi Lajostól. Berlin-Hamburg. (Folytatás.) Temető kert. Előszobrászat. Berlin 1853. jun. 27. Fichte, Hegel és Hahnemann sírjait látogattuk meg A sírkert tiszta, bár igen tömött. Sok elmés föliratkát lel itt a figyelő ; sok érzékeny, de mindig a vigasz reményével teljes fájdalmak szavait. Mit óhajtnak, szeretik hinni az emberek. És annál könnyebben hiszik óhajaik létesültét, minél távolabb van az a valótól, s midőn kezeik közt tartják is a valót, kétkednek benne. Hahnemann ,,Cullen“ tanát németre fordítván, nem hitte a hasonszenv alapeszméjét. „Egészséges ember a chinahéjtól váltólázba esik“, pedig a természet öröktörvényére tapintott, mely által örökös jótéteményt lelt az emberiség számára. Több mint hatvan gyógyszert ismertetett meg ez irányon H. 30 év alatt, és mégsem elégedett meg elve kifejtésével, sőt kétkednie kellett abban, mert az elidősült bajokra gyökeres gyógymódot nem tudott mutatni. Erre nézve is sikerült kimutatása: 47 szert ismertetett meg. 47 század alatt nem tisztult ennyit a betegség s orvosság természetének fogalma az emberiségben, és mégsem szűnt meg fürkészni a nagy orvos. Ismét egy ellentét. A temetőből jőve, Berlin mulatókerteit kerestük fel. „Giovanni Vitte“ igen nagy betűkkel van jelentve a ,,Blumen-Garten“-ben. Erőművész társasága mindent inkább tudhat, mint a nyelvművészetet, mert hiszen mutatványait „acrobatisch, athletisch, gymnastisch , bioplastisch“-nak nevezni, valóban tisztán erőművészeti gondolat. A „concert“, mely műelőadását megelőzi, mit sem ígér. A közönség lerezik, kávézik , nő közönség kevés. Egyes ügyességi mutatványok kezdődtek , milyet számtalant láttunk. Érdekessé csak azon biztosság, s a nehézségek legyőzése mellett is kellemes taghajlatok teszik, minővel azt előadva nem láttuk. — Ennyi zenét s enynyi mutatványt sokallanunk kellett 5 ezüst garasért. De mert az erőművészeti mutatványok aránylag legolcsóbbak, csak ekkor kezdődtek nagyban a „25 fontos körtejátékok.“ A néző eltelik az ily műtétesekkel, s midőn felsóhajt, hogy „bár igazabb művészetre használták vala szép erős alkataik ügyességét“ — teljesült mit óhajt. Egy forgó körállványon bőrfinomságú testszin triccoban, élőszobrokul, csoportozatokban jelennek meg. Canova világhírű műveit ábrázolják. Alkataik különben is oly tökélyesek , minőket nehezen található maga a szerző eszményül. És mennyivel tökélyesb az emberi lény a márványnál! Nem moccannak, és mégis látszik hajlékonyságuk. E fénylő szép szemek elevenné tennék a márványt ! Illy tökéletes mutatványt, mint e halkkal körülforgatott szobrok, ily minden oldalról egyformán tökélyes csoportozatot, élettelen alakokból elővarázsolnia lehetlen a művésznek. E kellem, ez indulat s érzelem kifejezés , mit ezen alkatok önmagukra ölteni tudnak, meggyőzik a szemlélődőt, hogy egy nem művész „megállani sem tud.“ Új meg új mutatványaikban különböző jellemeket öltöttek e művészek , s jellemei kifejlett, határozott, félreismerhetlen jellemet öltöttek , milyen csak szenvedélyes keblükben az olasz ég alatt, a szobrok s művészek társasága által, hévvel teljes ifjúi életből fejlődhetett ki. Nem igaz tehát, hogy a művészet szegényebb a valónál ? E kérdés ötlik elménkbe, és ha e művészek megjelenését nézzük a közéletben megjelenni szokottakhoz : hajlandók vagyunk szegényebbnek vallani ; de nem ám , ha elgondoljuk hogy ezen csoportozatok maguk is az életből vannak merítve, és igy ezek csak árnyai a ma történteknek; ezek csak egyes pillanatok a küzdelmek, dicsőítések, diszmenetek stb. közül, melyeket érdekesebb lenne látnunk ábráiknál. Tökélyesbek a színpadi mutatványok a való köznapiságnál, mert hiszen ezek ama másolatok, melyek leginkább megközelítik a rendkívüli valót, de azon nemköznapi események s jeleneteknél, melyek színpadiaknak mondhatók , szegényebb a művészet. De midőn a legnagyobb emberi hatály, a legtökélyebb eszközök egy lángelme által jőnek működésbe, midőn e lángeszmék szelleme teljes erőben nyilvánul némely pillanatokban, akkor a színészet árnyjáték , terembe szorított mintája a tág földön cselekvényező szellemnek , melyet méltón csak másolni, de utánozni nem lehet. És ne ítéljük a tény nagyságát soha csupán érzékeinkre tett hatásukból. Nagyobb hatása lehet reánk egy színpadi hősnek vagy dulcincának , mint maguknak az élő egyéniségeknek , kiknek szerepét játszák. De melyiknek kell becsesnek lennie? a szép álomnak, vagy az egyszerűbb életnek ? A léleknek , mely él, vagy képmásának ? . . . (Folytatása következik.) 322 éles volt és azok a kezek még erősek, melyek őt megölték, a midőn fia a trónon ült, mely egy zultán alatt sem ingadozott anynyira, mint ő alatta. A hatalmas jancsár hadtest csak bűneiben, csak nagyszerű hibáiban élt még ekkor, a régi dicsőség nem lett többé új ; egy század óta folyvást csorbát szenvedtek fegyvereik az európai rendszeres hadtudomány túlnyomó összecsapásai alatt. (Folytatása következik.) Hirharang.. Budapest. — A „Falusi esték“ 4-ik füzete a napokban hagyja el a sajtót. A vállalat előfizetői még e hóban végkép ki lesznek elégítve. — Győrffy Gyula, kit több sikerült költeményből ismer az olvasó közönség, egy füzet balladát és románcot adott sajtó alá. A gyűjteményre csak 40 per az aláirás. — Mű árusainknál igen sűrűn keresik a tehetséges zeneszerző Kecskeméti Józsinak „Festészakadémiai csárdását. Dévai fájdalom, több pontjaiban elütő eredetiség, s egyszerű kellem egyiránt jellemzik e csárdást, mit annál