Hölgyfutár, 1856. január-június (7. évfolyam, 1-149. szám)
1856-05-16 / 112. szám
Budapest, 7-ik évi folyamat. 112. Péntek, Május 16-án, 1856. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén,miiden nap délután , divatképek s egyéb műmellékletekkel, és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Lipólt-utca 3-ik sz., 1-ső emelet, hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés, és hirdetések utasítandók. Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni mindennap délelőtt 9-től 1-óráig. HÖLGYFUTÁR: Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KÁLMÁN. (Előfizetési díj: Postán: egész évre . . 16 frt. félévre .... 9 „ évnegyedre . . 5 „ Budapesten, házhozküldéssel egész évre................13 frt. félévre ..... 7 ,, évnegyedre . . 4 „ Egy hónapra 1 ft. 30 kr. Hirdetések soronkint 3 ezüstkrajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltetnek. TUDÓS ASSZONY. Beszély. Szegd Mórtól. (Folytatás.) Az édes viszony meg volt kötve, életre halálra és Árkádynak csak egy óhajtása volt, hogy az aestheticai tanfolyamnak vége legyen, aztán megkéri Amália, kezét, és viszavonul az élettől, és egy ily nő birtokában, kis jószágán boldogabb lesz , mint akármelyik fejedelem széles birodalmában. — És óh mi lassan tűnt e pár hét Arkády forró óhajtásinak ; de azért meg is tűntek, és épen midőn végüket érték, kérte meg egy csinos festő a leány kezét atyjától és a leány ahhoz ment nőül. Oh ez nagy csapás volt Arkádyra nézve ! öszezúzta, szétrongálta az ő érzékeny szívét, de nem a szerelmet abban. Amália ezentúl is az maradt szemei előtt, ami volt, a legtökélyebb teremtés a föld Hátán, akit lehetlen volna nem szeretnie. Csak magát okolta, csak magát vádolta. Ő el van átkozva, hogy olyan nőt kellett megszeretnie, ki oly elérhetlen magasságban áll fölötte. És e szörnyű csapásra aztán elhagyta Németországot, letelepedett Magyarországban, és itt csöndes viszavonultságban élt, idejét fölváltva a gazdaság, és tudományok között, nagy kerülést téve, mikor csak messziről pillantott meg egy teremtést, ki úgy volt öltözve mint egy aszony. De azért Bori nénit ki nem kerülhető. Az ő kutató lelke felfedezte , hogy a vidéken egy férfi él, ki még alig lépett be a férfi korba, és nem akar megházasodni, és most nem volt más gondolatja, más óhajtása , mint hogy ez eretneket megtérítse, és megházasítsa. Ez eleinte sehogy sem akart neki sikerülni, de ki látta, hallotta azt, hogy mikor egy nő valamit fejébe vett, azt egyszersmind ki nem vihette volna ? Azért találjuk most Árkádyt az estélyen a szende , szőke kis Klára közelében. És ezen kitérés után térjünk visza az estélyre Dálnoky már az első óranegyedben, szoros ismeretségben volt Etelkével, azaz : Etelka semmi elfogultságot nem érzett irányában, és pajzán észrevételeire hasonló pajzánságokkal felelt. Dálnokynak pedig a leányka nyílt, elmés vidámsága mód nélkül tetszett, s azért a társalgást csak hamar a fiatalság kedvenc themájára, a szívérzelmekre terelte át. — És csak rövid ideig szándékozik kisaszony, körünkben mulatni? — kérdés ! — Édesanyámtól függ, ő pedig aligha sokáig ki fogja állani a fővárosi zajos életet. — És nem bírhatná-e reá kisaszony, hogy kedvéért az egész farsangot itt töltse ? — De én magam is jobban szeretek otthon lenni? — Még akkor is, ha távozása által másnak fájdalmat okoz ? — Akkor még inkább! — Hogyan ? És kisasszony oly kegyetlen volna ? — Nem kegyetlenség az, hanem akinek rövid ittlétem alatt szenvedést okozhatok, az csak idegbeteg lehet. — Kisaszony e szerint nem hisz a lélek delejességében, a szerelem rögtöni támadásában ? — Sem az egyikhez sem a másikhoz nem értek; anyit azonban tudok, hogy amely lány hirtelen fellobban, az hirtelen el is alszik. — Kisaszony tehát csak a szerelmi bizonyítványoknak adna hitelt ? — Tán a bizonyítványoknak sem, de bizonyítványok nélkül semmi esetre. — És mik volnának azon bizonyítványok? — A legelső az, hogy előbb ne szóljon e tárgyról, míg én nem bátorítom. — Oh! az nehéz föltétel! sóhajta Dálnoky. — Nem olyan nehéz, ha meggondolja, hogyha el nem fogadja, nem kockáztat ugyan semmit, de nem is remélhet semmit. E nyilatkozatra Dálnoky egyszerre közönyösebb tárgyra fordította a társalgást, és a leányka, úgy látszott, most sokkal elfogulatlanabbul mulatott vele. Ez alatt Árkády is megismerkedett táncsosnéjával. A szende Klára ugyan sem olyan beszédes, sem olyan elfogulatlan nem volt mint barátnéja, sőt az egész estély alatt nagy zavarodottságban volt, egyre pirult, és legjobban mulatta magát akkor, ha semmit sem kellett szólnia, és mikor beszélt is, gondolatait oly kevés szavakban fejezte ki, mintha a távirdai sürgönyöket mintául vette volna. Amiket azonban Dálnoky tán unalmasnak nevezett volna , ugyanazon tulajdonokat Árkády megbecsülhetleneknek, angyaliaknak találta. — És nem szeretne tovább is körünkben maradni ? — kérdé mély olvadékony hangon. — Nem! — volt a leányka nyomatékos válasza. — Még akkor sem, ha tudná, hogy ittléte egy boldogtalan embernek nagy szivbeli vigasztalására szolgálna ? — Édes anyám nem szándékozik sokáig itt maradni. — És kisaszony egészen édes anyja akaratja szerint cselekszik, nemde ? — Gyermeki kötelesség! — Az szép, igen szép kegyedtől. Nem minden leányka gondolkodik úgy.— Hátha édesanyja valami olyat kívánna, ami szívével ellenkezik ? — Például. — Például, ha azt akarná, hogy olyannak adja kezét, akit nem szeret ? — Anyám azt mondja, hogy a házasságra a szerelem nem múlhatlan szükséges. — Azt mondja? Látja kisaszony, az igen felséges eszme. Magam is azon véleményben vagyok ! — Igen ? — kérdé a leányka örvendetesen. — Igen! íme magam vagyok reá példa. Én nem tudnék már szerelmes lenni, de egy szelid kedélyes nő oldalánál igen boldognak érzeném magam. — És nem kivánná, hogy neje szeresse ? — Tökélyesen lemondtam ilyen nagy igényekről. A boldogságra pedig elég, hogy nő és férj tisztelettel legyenek egymás iránt. — Oh én határtalan tisztelettel volnék azon férfi iránt, — fakadt ki a leányka, de tovább nem hitt szólani, és nagy zavarodottan sütötte le szemeit. Árkády pedig mondhatlan gyönyörrel szemlélte a szende leányka szemérmetes elfogultságát. Anyi szépség mellett, anyi igénytelen egyszerűség, anyi tiszta ártatlanság, anyi lemondási készség. Még tudatával sem bír a szerelemnek. És tökélyesen megelégszik, ha férje őt csak tiszteli! És a mellett szőke ! Az, csak az lehet az ő neje vagy senki sem ! Az első tánc végével, Bori néni ismét fölkereste Dálnokyt. — És most föloldom önt kötelessége alól. Ha tetszik, más táncosnőt választhat — mond a tettetett komolysággal. (Folytatása következik).