Hölgyfutár, 1856. január-június (7. évfolyam, 1-149. szám)

1856-06-10 / 132. szám

Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén,m­in­da­n n­a­p délután ,di­vatképek- s egyéb műmellékletekkel, és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Lipót­ utca 3-ik sz., 1-ső emelet, hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés, és hirdetések utasítandók. Szerkesztőségi ügyek­ben értekezhetni minden­nap délelőtt 9-től 1­ óráig. Budapest, 1-ik évi folyamat. 132. ________Kedd, Junius 10-én, 1856. HÖLGYFUTÁR. Közlöny , irodalom, társasélet, művészet és divat köreitől. Hirdetések Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj : Postán: egész évre . . 16 frt. félévre .... 9 , évnegyedre . . 5 „ Budapesten: házhozkü­ldéssel egész évre...............13 frt. félévre ....................7 ,, évnegyedre . . 4 ,, Egy hónapra 1 ft. 30 kr. soronkint 3 ezüstkraj­cárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. Éjjel. Csöndes vagy­ok ház ! Reád szállott az éjszaka, Mint télidőben A csókák és varjúk hada. S az éj valóban Ilyen sötét varjú sereg , S a szépen fénylő Csillagzatok, madárszemek. Ilyen madárnak Szárnyából tépem tollamat, S e tollal Írom Áradozó fájdalmamat. Vachot Sándor: A GONDVISELÉS. Beszély. Báró Jósika Kálmántól. (Folytatás.) — Elfogadom! — mond Bandi lelkes nagy fekete szemeit az if­júra vetve, s bár­mily terv legyen is az, a melyet ön velem közölni fog, követem önt!.. Bandi eltűnt a szobából, s a midőn pár perc múlva viszatért, alig ismert reá Zoltán. Bandi a betyár nem volt többé, hanem egy szép ruhákba burkolt fiatal ember állt Zoltán előtt. A vén csárdás is kimeredt szemekkel bámészkodó fiát, kit alig ösmert meg. — Ön bámul nemde, kérdé mosolyogva Bandi a meglepett Zol­tánhoz intézve szavait, hogy engem e puszták egyszerű fiát ezen öltö­zékben s nem oly durva faragatlannak talál, mint a többieket, oh­­e változást­­ folytatá mélyen sóhajtva, boldogság okozá és keserv jutal­mazd, de most siessünk, s ön is atyám távozzék mentül előbb. Bandi és Zoltán kisiettek a csárdából s a meghalt szekeresnek két lovát kioldván a szinből felvetek magokat reájuk s megindultak délnek irányozva lovaikat. A hold magasan állt, de fényét megtörte a gyönge felhő, mely lassanként az egész láthatárt bevonta. A két ifjú gyorsan ügetett egymás mellett s mintegy három órai haladás után helységet értek. — Most már mehetünk lassabban, itt nem oly veszélyes a táj — mondá Bandi, kiérve a faluból, s ha nem nagyon fáradt ön, most kö­zölheti velem tervét. — Előbb elmondom ki vagyok — viszonzá Zoltán,­­ mindazt a mit tudok s a mit gyanitok. — Anyám egy nagyon gazdag magyar csa­lád egyetlen gyermeke volt, s Bécsben neveltetett, a­hol atyámmal is­merkedett meg, a ki egy honából rég eltávozott görög fia volt, s ki öreg atyjával többnyire Orsován élt, csak néha-néha járván fel Bécsbe az öreg megbízásait — mik nagyban vitt kereskedését érdeklék — eli­gazítandó. — Anyám kimondhatlan szerelemre gyűlt atyám iránt s vi­szont. — Ők nem sokára egyek lettek s boldogon éltek Pesten tizenkét évet, ezalatt születtem én Zoltán, s öcsém Árpád. E boldog évek utósó­jában több szerencsétlenség érte szüleimet ugyanis, nagyatyám az agg­ ­ , a ■ Armiades vagyonát majd egészen elveszté s csak anyit tarthatott meg, hogy Orsován élve, nincs öreg napjaiban épen minden kényelemtől megfosztva; anyámat is, miután szülei meghaltak, családja egy perrel ostromlá, mely minden birtokainak elvesztésével fenyegető. — Ekkor egy fiatal ügyvéd kezdett h­irre kapni Pesten, öt hivató anyám s reá bizta az igen bonyolódott ügyet. Ezen ember nálunk mindennapos jön, szerény modora, éles belátása s az ügyben fáradhatlan szorgalma csakhamar megnyerek részére szüleim tökéletes bizalmát. — De sze­gény atyám nem érheté el ügyünk sükerét, mert elbetegesedni kezdett, s a mint egyszer anyám egyik birtokán voltunk, velünk lévén az ügy­véd is, hirtelen evés közben meghalt. — Az ottani orvos azt nyilvánitá, hogy atyám szélhüdés következtében halt meg ily rögtön. Anyám leirhatlan bánatban élt forrón szeretett férjének halála után leginkább aggasztva — a mi jövendőnk által. — Másfél év telt el s a per még mindig folyt, az ügyvéd ezalatt oly tevékenységet fejtett ki, hogy semmi kétség sem lehetett becsü­letességéről. Egy nap örömmel jött anyámhoz, azon hírrel, hogy a per meg van nyerve s a roppant vagyon kimentve. — Anyám jutalmul száze­zer pengét ígért neki s ő viszautasitá azt. — Ez feltűnt, s anyám min­denkép akará tudni okát ezen különös tettnek. — A ravasz ügyvéd oly ügyesen tudta vinni dolgát, hogy anyámnak véletlenül értésére esett, miként az ügyvédtől szerettetik. — Anyám percig sem késett ezen emberre, kit a föld legbecsületesebbikének hitt, saját, és gyermekei sorsát oltalma alá bízni. Két évig éltek együtt s ekkor anyám is — ugyanazon birtokán — hol atyám — hirtelen meghalt. Mi árván maradtunk ezen ember körmei között, a kit anyám végperceiben gyámnokunkká nevezett s a ki­ iránt egy soha le nem küzdhető ellenszenvet érezek. — Ez előtt másfél nappal egy gyanús egyén kíséretében kivel mindig együtt volt — Orsovára indított azon ürügy alatt, hogy még élő nagyatyánk halálos beteg s még egyszer látni kíván bennünket.---------­Ezután Zoltán elbeszélé azt a mi velők a hajón történt, s hogy miként jutott a csárdába. Bandi csodálkozással szok­ta meg a merész ifjú jobbját. — Ily ifjú — mondá — s ily bátor! — — egész lelkemet bírja ön s esküszöm, hogy megmentjük öccsét. Zoltán végtelen boldog volt, hogy társul nyeré e rejtélyes ifjút ki minden tettével, szavával anyira kivált azon alárendelt osztályból, a melyben született. — Ön még nem mondta nevét azon alávaló gyilkosnak — szólt kérdőleg Bandi — a ki önöket ily gyalázatosan megcsalta ? — Várlaky Lajos! — viszonzá Zoltán undorral mondván ki e nevet. — Hogyan ?! — kiálta Bandi — hirtelen önkénytelenül meg­állítván lovát — oly hanggal, melyben boszu, átélt szenvedések fel­villant emléke, és öröm vegyült — most kétszeres örömmel csatlakozom önhöz, mert alkalmat nyújt a saját boldogságomnak gyilkosán is boszu­­mat állhatni. — Mert az ön által elő sorolt gaztények bizonyítják iszo­nyú gyanúm igazságát, ni. Hogy tovább fűzhessük történetünk fonalát hat évet kell visza­­sietnünk a múltba. Téli este volt — a pesti szinházkedvelők és látogatók nagy kíván­csisággal siettek a nemzeti színház felé a hol ma — Ernániban — don Carlos szerepében egy fiatal magyar ifjú teendő első kísérletét.

Next