Hölgyfutár, 1857. január-július (8. évfolyam, 1-145. szám)
1857-05-29 / 122. szám
Budapest. 8-dik évi folyamat. 122. Péntek, Május 29-én. 1857. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik ünnepség vasárnap Előfizetési díj : pót kivévén, mindennap dél- „ . .. , , , , , , „ , . Postán, atán , divatképek- s egyéb kOZlODVaZ 11*0Q & I0IB , tärSäSplpt, IQUVBSZBt egész évre.....................16 írt ra a mellékletekkel és raj- fel évre.............................9 wzokka 1. évnegyedre........................5 m Szerkesztőségi szállás : Ao Aitto * tr Ahfi 1 Budapesten: Ujvilág utca, 1-s. sz., 2-dik eme- C 8 ”*6001. házhoz küldetéssel egészlet, hová minden a lapot illető \ ?zre...............................13 írt. küldemények, kéziratok, előfizert. j terevre...........................Intés, és hirdetések utasitandók. m vneszere * • • • *• Szerkesztőségi ügyekben Felelős szerkesztő s kiadó *TÓTH KALMAN. gyona.Hirdetéseket' 3° értekezhetni minden nap délelőtt soronkint 3 ezüst kr.ért fogadtat-9-től 1 óráig, nak el, és gyorsan közöltétnek. A GRITTIEK. Történeti beszély. Báró Jósika Kálmántól. (Folytatás.) Grittinek vére e szavak hallatára egyszerre agyába szökött, a mi arcának kegyetlen vad kifejezését még növelte. Törökös nyusztsüvegét lekapta fejéröl s kezeivel azt szétfeszítvén, annak öblét méregeté. — Ez két fejre nem illik, mormogá végre fogai között, de úgy, hogy azt mindenki jól hallá — azért majd csak egyre fogom azt szorítani. A körülállók nem kevéssé rémültek meg Gritti eme gondatlanul kiejtett szavain — mert azokból könnyen kitalálhatók, hogy Gritti most nem a legbarátságosabb szándékkal jött az országba. Gritti a legmegvetőbb gőggel bánt a magyar és szász urakkal, éreztetvén velük előre ama hatalmat, amit magának megsze" "": törekedett. Gritti táborával s elfogadóival most megindult Brassó felé, a hová nemsokára megérkezvén, a lakosok félelem-szülte hódolataikat hidegen fogadá. A mint az éj beállt, magához hivatá Dócit. — Te gyűlölöd Cibak Imrét ? — mond Gritti a belépő Dócinak, a kivel a szobában csak ketten voltak. — Gyűlölöm uram — volt a határozott felelet — ő nyilvánosan meggyalázott egy alkalommal, arccsapással illetett s ezt boszulatlan nem hagyom. — Én kezedbe adom életét — susogá halkan Gritti — körültekintvén a szobában — s biztosítalak, hogy semmi büntetés sem fog érni, ha kitudódik a dolog. Dóéinak arca egészen lángba borult az öröm miatt — szemei majdnem szikráztak. — Jól vigyázz ! — szólt Gritti — a dolognak titokban kell véghez mennei. — Én nemsokára megindulok hadammal. Medgyesre elvárlak. — Meg leszesz elégedve velem kormányzó királyom! — s e szavaknál Dóci féltérdre ereszkedett Gritti előtt. Gritti a pöffeszkedő megelégedés kielégítő érzetével tekintet a térdelő Dócira , mig végre fölgyulamlott arcból a vér lassanként leszáll. — Kelj föl Dóci ! Még sok akadályt kell leküzdenem — mig ily hódolatot jogosan fogadhatok el. — Karomra s híveimre számolhatsz uram. — Most távozzál és siess, hogy boszúd mentül előbb kielégítsd. Dóci távozott s Gritti dobogó kebellel állt szobája közepén szemeit meredten szegezvén a szőnyegre. — Egy lépéssel, nem! — egy ugrással állok közelebb a trónhoz — és ha üdvösségem árán e polcot megvásárlandom — lesz-e hatalmam annyi, hogy használt vétkes eszközeimet megsemmisítsem, nehogy azok fiam előtt, — a kiért mind ezt teszem, — mint vádolóim lépjenek fel! ? VII. Míg ezek itt Erdély határszélén történnek, addig mi siessünk egy más vidékre, kilesni azt, a mi kis történetünket érdekli. Emlékezünk még azon vértjegesztő jelenetre, a midőn Ibrahim basa Gritti által elpuhulására emlékeztetve háremhölgyeit megölette. — Ibrahim szivében csak rövid ideig tartott eme erélyes határozottság , mert alig telt el pár hét, s kis mulató kéjlaka kétszer annyi hölgyet, mint a mennyit meggyilkoltatott, — zárt bűvös falai közé. !! E bárteljes hölgyek között legszebb Anda, ama szerencsétlen nő — ki oly sok viszontagság után — újra e helyre s eme kínos helyzetbe jutott — de ő még mindig remélt szabadulást és hogy a sors még egyesíteni fogja őt Carlotával. Egy napon egy fiatal görög nőt hoztak e kéjlakba. — Magas — kissé férfias alkattal, szép szabályos, de kissé hölgynek igen erőteljes kifejezésü arccal birt az újonnan érkezett. Ibrahim nem volt honna s igy e görögnő, Gerica, még egy igen bizonytalan állást foglalhatott el — mert többi sorsost, megvetőleg, csipősen, gúnynyal bántak vele — nem védvén őt még a hatalmas Ibrahim kegye. Anda látván e szegény lény mostoha sorsát — nyájasan közeledett hozzá, s helyre akaró szivességével hozni azt a mit társnői rajta elkövettek. Gerica nemsokára legbensőbb s legmeghittebb barátnője lett Andának. A tüzes fekete szemű görög nő, benső, forró ragaszkodással csüngött uj barátnéján, ki bár szerette Gericát s e baráti kebel kimondhatlan vigasztaló hatással volt reá nézve — de mégis anyi bizalmat nem mert irányában tanúsítani, hogy reményeit és Carlovali viszonyát fölfedezze előtte. E két lény a nap minden óráit együtt töltötte — s midőn a késő éjjel bekövetkezett — Gerica egy hosszú forró csók után vált el barátnéjától. Anda sokszor mosolyogva mondá az elváláskor — Gerica! — ha nem tudnám hogy hölgy vagy, azt hinném szerelmes lettél belém. Gerica ilyenkor egy oly sóvárgó pillantással felelt e szavakra, hogy Anda minden keservének dacára, nevetésben vala kénytelen kitörni. Jelenben is késő éjjel van — nyugodt, nesztelen, szerelmes éj. Anda és Gerica a tenger partján ültek. — Anda, méla szemeit sóvárogva függeszté a távolba — Gerica pedig barátnéjának karcsú derekát átölelvén, annak holdfényben fürdő vonásaira bámult. — Ne nézz oly epedve a távolba — rebegő Gerica reszkető hangon — mert ha azt teszed, úgy képzelem , mintha szemsugárid ösvényén lelked szállna el. — Te távozni vágyál e helyről, jól tudom semmi sincs, a mi itten hátra hagyatva, sajnálatra inditná szivedet. — De igen Gericám — viszontá Anda eloszolván merengése — s az, a kitől fájdalommal válnék meg , te vagy. — Fájdalommal hiszem — de azért mégis megválnál, szólt csüggedve Gerica. — Te néha megfoghatlan vagy — mond Anda , okos szemeit a fájdalmával küszködő görög hölgyen nyugtatván. — Te úgy beszélsz néha hozzám — mintha barátságom volna egyedül az , ami boldogíthatna.