Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)
1857-09-26 / 219. szám
Budapest, 8-dik évi folyamat. 819 Szombat. September 26-án. 1857. • • HOI/ YFI IT AK Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén, mindennap délután , divatképek- s egyéb mümellékletekkel és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Újvilág utca, 1-ső sz., 2-dik emelet , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok, előfizetés, és hirdetések utasítandók. Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni minden nap délelőtt, '5-től 1 óráig. Közlöny az irodalom, és divat Felelős szerkesztő s kiadó: Előfizetési díj: Postán: egész évre ...................... félévre........................... 16 frt . . évnegyedre ......................5 . Budapesten: házhozküldetéssel egész évre................................. 13 frt. félévre............................7 . évnegyedre ...4 . Egy hónapra . . 1 frt.30 kr. Hirdetések soronkint 3 ezüst kr.ért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek: társasélet, művészet köréből. TÓTH KÁLMÁN: A virág... A virág a tavasz álma, A szívé a szerelem: Abban édes illat árad, Ebben édes dal terem. Láttál e nyíló virágot A tavasz keblén, mikor Meleg szellők csókjaitól Illatot szórt a bokor. Hallottál e dalt fakadni Szerelemben gazdagot, Mit szivedben elragadtál, S mi téged elragadott ? Ó ha láttál és hallottál, Ne feledd el holtodig, Hogy a tavasz és a költő Milyen szépen álmodik! Szelestey László. A S T R E A. (Beszély.) Irta: Doloresz. (Folytatás). — Igen Albert imádkozom, mert onnét jön minden erős vigasz, szóltam az égre mutatva. De az istenért hol járt ön? Öltözete összetépve, arca sápadt! — Erőt, vigaszt mentem keresni, mond keserűn, de nem voltam oly szerencsés mint te, — én nem bírtam azt föllelni. — S igy, tévé hozzá elborult arccal, történjék minek történnie kell. — Mily rejtélyesek szavaid, szólok megrettenve, az égre szólj mi lesz? — S te kérded azt, szenvedéseim kétségbeesésem okozója ? — Albert te igazságtalan vagy rebegem fájdalommal. — Meglehet, de te kérlelhetlen, irgalmatlan vagy az iránt, ki téged mindenek fölött leginkább szeret. Akinek mindene vagy, s kit te eltaszítasz, megölsz. Mindent elkövetek, hogy meggyőzzelek szerelmem nagyságáról, őszinteségéről. Atyám kivel tudatom szerelmemet, örömmel egyez összekelésünkbe, mert megvan győződve, helyes választásomról, s egyedül boldogságomat óhajtja De mit ér mindez, ha te boldogságomat egy fantomnak áldozod fel! — Ne vétkezz Albert! — Ne vétkezz te, midőn azt hiszed, hogy istennek kedves oly áldozat, melyet mások kétségbeesése árán hozasz nekie. De legyen! ha képes vagy felemelt fővel isten elébe lépni, midőn lelkiismeretedet egy család feldúlt boldogsága, megsemmisült jövője, igen mert bennem családom utolsó sarja fog elveszni, ha mindez nem terheli a tudatodat, akkor menj zárdába Regina; de vigyázz, mert egy más a mostaninál epesztőbb fantom, az általad őrült fájdalomba ejtettnek képe fog ájtatosságidból felriasztani! — Szűnjél meg Albert, szűnjél meg, zokogám összetett kezekkel. Te fel vagy izgatva ... te nem tudod mit beszélsz___csak rémiteni akarsz. — Rémiteni ? nem, én búcsúzni jöttem, mond borús tétovázó tekintettel. Szegény atyám! folytatá, gondolatokba mélyedve — ő nem sokára követni fog. Isten veled Regina, velé hirtelen utána, isten veled! imádkozzál helyettem is! s vállára vetve fegyverét menni készült. — Hová mégy Albert, az egekre mit akarsz tenni ? — Ez élettelen tárgytól, mond fegyverére mutatva, visszanyerni azt, mit te örökre elrablál tőlem, a nyugalmat. S sebes léptekkel siete a fák sűrűjébe. — Szerencsétlen, megállj ! kiáltám utána rohanva. — Mit akarsz ? kérdé vissza fordulva. — Mindenre, mi szent előtted kérlek, hagyj fel szörnyű szándékoddal ! szólok a legkínosabb félelemben. — Nélküled nem élhetek, szólt lassúdadon s újra elfordúlt. — Albert, nyögöm kimerülten rogyva térdeimre, s félőrülten lelkiszorongásomban, isten legyen nekem irgalmas... én nem akarom atyád átkát fejemre vonni___tied leszek. — Regina! kiálta fellobbanó szenvedélylyel Albert, — de nem, a tévé hozzá elszomorodottan, te csak egy nappal akarod hosszabbítani életemet, mert holnap ha ijedtségedből magadhoz térsz, visszavonod ígéretedet. — Nem nem , sasogám fuldokló hangon, atyád ősz fejére esküszöm ... tiéd leszek! rebegem erőtlenül omolva Albert fölfogó s karjaiba. — Enyém ! kiálta ő , túlömlő érzelemmel zárva keblére. — Albert, mondám eszméletemet veszítve, s félignyilt szemeimet a csillagos boltívre függesztém , nézd a hold felhő mögé vonul... hogy ne lásson bennünket. .. Albert, sikoltam , az isten elfordult tőlem !... — Reginám, éltem, mindenem! suttogó amaz heves csókjaival igyekezve eszméletre hozni, ne félj semmitől, hisz enyém, enyém vagy!! Néhány perc múlva a parkba érve elváltunk. Roskadozó léptekkel sietek szobámba zárkózni. — Igazam volt, jegyzé meg Astrea tompa hangon, isten akkor fordult el tőlem, s halvány vonásig az élénk visszaemlékezés fájidalma tükröződött. Dauuitz mindig növekedő érdekkel, részvéttel hallgatá a grófnő elbeszélését. XIV. Az elválás. Életem ezután örökös kábultság, ittasság volt. Bekövetkezett ama stádiuma a szerelemnek, midőn az a küzdelmek akadályok által a legnagyobb lelkesedés fokára fölcsigázva, fanatizmussá lesz ! A szerelem a nő újjászületése, mert ez fejlődteti ki tulajdonait, ezedzi jellemét; ez az mni neki erélyt, kitartást ad a szenvedésben, bá