Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1858-06-10 / 130. szám
Budapest 9-dik évfolyam. 130 Csütörtök, Junius 10-én. 1858. Megjelenik ünnepes vasárnapot kivéve , mindennap délután , évenként 30—40 önálló mrmírtékettel, műlapok, albumok, arc-, szinpadi-, divat-, és genre képekkel, s egyéb rajzokkal. Szerkesztőségi szállás : Ujvilág utca, 1 80 sz., 2-dik emelet , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , és előfizetések utasítandók. Napilap az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő, és kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetés! dij : Postán: egész évre..................10 frt félévre ................................9 „ évnegyedre...................5 . Budapesten, házhozküldetéssel egész évre............................13 frt félévre.........................7 „ évnegyedre ..... 4 „ Egy hónapra . . 1 frt. 30 kr. A „HÖLGYFUTÁR“ július—decemberi, és júliusi - septemberi folyamára előfizetést nyitunk. A „Hölgyfutár“ jövőre is mindennap megjelenik, s jelesb íróink költeményei, és novellái mellett naponként változatos tárcarészt hoz. Adni fog a jövő félévben 12 szép műmellékletet, s ezek közt Bikerszeth-Teleki grófnő, és Hegedüsrré arcképét, — valamint egy nagy jutalomképet „Szeret — nem szeret“ cím alatt. Előfizetés júliustól december végéig vidékre 9 pft, helyben 7 pft; júliustól September végéig vidékre 5 pft, helyben 4 pft. gJSP1“ Az előfizetéseket — magunk tájékozhassa végett — mielőbb beküldetni kérjük ily cím alatt: „a Hölgyfutár“ szerkesztőségének, ujvilág-utca, 1-fő szám. Gyűjtőknek minden hat után egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Szerk. Az élő halott. (Béranger után Illéssy.) Ha unalom tölti be e lakot, Meg vagyok halva, imádkozzatok ! De mikor gyönyörökben élhetek S köröskörül látom az érveket: Élek, nagyon élek, — ne féljetek. Ha unalmas pénzcsörgést hallgatok , Meg vagyok halva, imádkozzatok ! De mikor jó bor mellett ülhetek , S a kancsó tisztességgel sorra megy : Élek, nagyon élek, — ne féljetek. Ha valaki politikába fog Meg vagyok halva, imádkozzatok ! De mikor cimboráim, köztetek Vitatkozom borelsőség felett: Élek, nagyon élek, — ne féljetek. Ha ostromolni kell az északot Meg vagyok halva, imádkozzatok ! De mikor az ivásban veletek Meleg kályhánál versenyezhetek : Élek , nagyon élek, — ne féljetek. Ha egy kezdőt lángésznek mondotok , Meg vagyok halva, imádkozzatok ! De mikor lángész nélkül, bor mellett, Jó verseket mond egy-egy víg gyerek : Élek, nagyon élek, — ne féljetek. Ha egy bigott szavára hallgatok , Meg vagyok halva, imádkozzatok! De mikor a szív mond beszédeket, S barát boros pincében lehetek : Élek, nagyon élek, — ne féljetek. Ha háborgatnak a hatalmasok, Meg vagyok halva, imádkozzatok! De mikor Thémire, ez a szép gyerek Velünk mulat, közöttünk enyeleg: Élek, nagyon élek, — ne féljetek. Ha egykor bort s világot itt hagyok , Meg vagyok halva, imádkozzatok ! De mig telt poharat emelhetek , S csolnakomnak kedveznek a szelek : Élek, nagyok élek, — ne féljetek. NÁNI NÉNI. (Életkép.) Balázs Sándortól. (Folytatás.) Van öröm, ujjongás az atyai háznál: az angyal végre hazaérkezett, és többé nem is fogja elhagyni azt soha, azaz, míg férjhez nem megy. De „Nina nagysám“ nem fog férjhez menni soha, ezt szigorúan feltette magában. És amit Nina nagysám szigorúan föltesz magában, annak törik szakad, meg kell történni. Akárhány példát hozhatnék föl, de csak egyetlen egyet idézek. A múltkor a sz. kápolnai búcsún voltak Zalainénál, hol mivel a háziasszony még fiatal menyecske, természetesen tánc is volt. Itt történt, hogy a kiállhatatlan Ted Bandi (legszebb s legügyesebb fiú az egész társaságban) az első négyesre nem őt kérte föl, s ezért a mi kedves barátnőnk úgy, de úgy megharagudott, hogy szigorúan feltette magában, mikép egész éjjel nem fog táncolni. Bármily hihetlennek tessék is, de ő e fogadást meg is tartotta. Hasztalan volt a fiúk „esedezése,“ a nők kérelmei, a mama parancsolata , minden minden visszapattant szikla- ah! gyémántkemény szívéről, és ő egész hosszú éjen át nem tett egyebet, mint gúnyosan mosolygott, és nem hogy a nyúlpecsenyéből vagy a kürtöskalácsból evett volna csak egy falatot is, hanem elég hősiességgel bírt még a fagylaltot is visszautasítani, pedig a hüvesitőnek épen ez a neme volt az, mit a kis makacs a növeldében , melynek ablakai a szemközti cukrászboltra nyiltak, minden földi jók legjavának tartott. Lám ily nagy áldozatra is képes egy tizenhatodfél éves leányka, ha büszkeségében sértik! Na, de aztán e nélkülözésért dúsan is kárpótolta magát Frányán, a Frányiék házszentelésén, hol anyit táncolt és oly sok fagylaltot evett, hogy épen tizennyolc nap feküdt bele ,grippében.“ Volt is okuk a méregre és az ajkharapásra a többi leányoknak, mert mindenki elveszett mellette. Legalább Ti Bandi, ki ez estvén a „szép nagyságnak“ három franciára, cotillionra, mazurra, s ezeken felül majd minden tourcsárdásra és polkára táncosa volt, ezt erősíti. Az említett ifjú urnak pedig kitűnő ízlése van. Ilyszerű diadalok és hódítások között suhan el fiatal barátnőnk feje fölött az első két-három év. Férjhez mehetett volna nem egyszer, de százszor. Kérője, mint mondani szokás, anyi volt, mint madár az erdőn; de tehetett-e róla az angyal, (most már nem kis angyal, vagy angyalka többé ! ezt elbeszélő egész tisztelettel megjegyeztetni kéri, hogy egyik, ha ügyes, akkor igen szegény, s ha gazdag, igen ügyetlen, vagy nagyon szőke, vagy rosz táncos, szóval hogy hiányos volt. Ez a véletlen, vagy ha jobban tetszik a gondviselés tévedése volt, és azért teljességgel nem adhatunk igazat a kedves Nina nagysám szüleinek, kik a szegény leánykát válogatással és fitymálgatással vádolják, sőt még elég gyöngédtelenek szemrehányásokkal is illetni ártatlan szivecskéjét. Ezt az áldott teremtés csak tűrte egy darabig, és pedig jó sokáig, egészen huszonnégy éves koráig, hanem már ekkor kifogyott türelme, s hogy t