Hölgyfutár, 1859. január-június (10. évfolyam, 1-77. szám)

1859-03-22 / 34. szám

Budapest 10-dik évi folyam 34 Kedd, március 22-én 1859. HÖLGYFUTÁR Megjelenik hetenkint hat leg­nagyobb féliven, másodnapi szét­küldéssel , évenként két nagy műlap, és számos műme­l­­léklettel. Szerkesztőségi szállás: szerb utca, 5. sz. 1. em. az egye­tem mögött. Minden kézirat, elő­fizetési , és hirdetési dij ide utasí­tandó. Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési dij : Vidékre, és helyben egyiránt: Egész évre . . . . 17 uj frt Félévre...........................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések: Gyorsan közöltétnek : egy hasá­­bozott sorért 5 új krajcár fize­tendő. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Előfizetési fölhívás a „HÖLGYFUTÁR“ ápril, május és júniusi folyamára. Lapunk jövőre is a legterjedelmesebb, s legtöbbször megjelenő magyar szépirodalmi lap leend, s hat nagy féléven minden másod nap fog szétküldetni. Azon erők, kiknek szépirodalmunk jelen élénkségét köszöni, ezután is következetesen támogatni fogják vállalatunkat. A jövő évnegyedben is számos szép beszélyt, és költeményt adandunk. Gondoskodunk arról is, hogy az eredeti dolgozatok mellett a világ­­irodalom jelelősb termékeivel is folytonos ismeretségben tartsuk azon mű­­velt közönséget, mely lapjaink olvasó körét szokta képezni. Mindjárt áp­ril elején egy rendkívül érdekfeszítő regényt közlendünk Gozlan Leótól ily cím alatt: Egy angol trónörökös kalandjai. E regényt lapunk nagy terjedelménél fogva legfölebb 12 számban befejezzük. Tárcánk ezután is kimerítő, és változatos teend, tartalmazván min­den érdekest a mi a közönséget az irodalom, művészet, divat, s a külföl­di, és hazai társasélet köréből érdekli. Adunk minden hónapban legalább két szép mű­mellékletet, s ezek közt jövőre egyenesen lapunk számára készülő párisi metszeteket is. Többi — a jövő évnegyedben adandó —­ műmellékleteink között kü­lönösen érdekes leend a közelgő Kazincy-ünnnepély alkalmából adandó arckép, mely az ünnepelt irodalmi vezért díszjelvényes keretben fogja előtüntetek ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: April, május, és júniusi évnegyedre helyben úgy, mint vidékre : 5 új forint. Azok részére is nyitunk előfizetést, kik megrendeléseiket tán tovább­ra óhajtanák kiterjeszteni, és pedig: apriltól kezdve december végéig 13 uj ftts.1; apriltól September végéig 9 uj fttal. BMT­ A megrendeléseket lehet, hamar kérjük megtétetni, miután a lapi bélyeg miatt nem sok fölösleget nyomathatunk, s nehogy ismét azon kellemetlen helyzetbe jöjjünk, mint új évkor, midőn több előfizetőnek tel­jes lapot nem küldhettünk. Az előfizetéseket ily cím alatt kérjük beküldeni: a HÖLGYFUTÁR szerkesztőségének Pesten, szerb utca 5. sz. az egyetem mögött. Gyűjtőknek minden egyszerre beküldött hat előfizető után egy tiszteletpéldánnyal kedveskedünk, melyet a gyűjtök bárkire cimeztethetnek. Pest, marc. 8. 1859. a Hölgyfutár szerkesztősége. Atyám ! atyám! s nem hallod e te: Mit susog énnekem ígérete ? — Légy csöndbe, nyugodtan jó gyermekem ; Langy szél zizeg a zörgő levelen. „Gyermekem, oh úgy­ é , eljösz hát? Lányaim gondot viselnek rád; Lejtenek ők szelíd éjjeleken, 8 dalt zengenek álmidhoz, szép gyermekem!“ Nem látod apám, a homályba, itt, Tündér­királynak leányait ? Fiam, fiam, a korba füzek : Sötétben azok fehérlenek. „Szeretlekségedet, s szép alakod; Jöjj önkényt, vagy teszek erőszakot!“ Atyám, atyám, most megragad — , oh! És bánt, úgy bánt a bút okozó. Az atya megborzad, s mig méné rohan : Úgy reszket a gyermek karjaiban . . . Eléri nagy bajjal az ön­fedelét: S ölében a gyermek halva, hideg. Thali Kálmán Tündér­király. Göthe „Erlkönig“-je. (Ballada.) Kései szélvészes éjen Ki nyargal ?.. Az atya, tartva fiát! Remegő magzatját ha karja Biztosan, melegen takarja. Fiam, oly félve mért rejted orcád ? Nem látod atyám a tündér­királyt ?.. Hosszú uszályú, és koronás-----­Fiam, hisz az csak ködvonulás ! „Jösz te az édes jó gyermekem Igen szép játékot játszni velem ! A parton annyi a tarka virág, S vannak anyámnál cifra ruhák !“ A MAGYAR SZÍNÉSZET GYERMEKKORÁBÓL. Irta: az öreg Balogh. (Folytatás.) Előfizetés. Több pártfogóink voltak , kik honosítani akarták Zágrábban a magyar színészetet, nyilván számunkra előfizetést, és minthogy 800 forint volt havi díjunk, azt biztosították, és azon felül becses körükben megvendégeltek. Különösen kitűnt ezek közt Farkas professor, kiről csak anyit tudunk, hogy erdélyi születés, és a zágrábi académiában professor volt. Egy este az ő vezetése alatt lementünk az alsó városba, egy ká­véházba mulatni, mivel — mint mondá a professor — ott magunkra leszünk, és zárt körben egészen magyar szint adunk mulatságunknak. A főszolgabírónak értésére esett e terv, ki barátja volt a profes­­sornak, s ő is megjelent, még­pedig egy két ismerősével. Igen jól mulattunk, toasztokat Ürítettünk a zágrábi nemes lelkű közönség egészségére, tréfás jeleneteket szavaltunk. Igen tetszett, ho­gyan itatja a toborzó huszár a tiszaháti parasztot, mit igér mindent neki, hogyan dicséri derék termetét, „téged még az isten is huszárnak teremtett öcsém“, míg végre fölcsap, azután együtt táncolnak, de nem tetszik a fickónak a nóta, kikapja az igazi zenész kezéből a hegedűt, oda nyújtja Csigónak, ez kitűnő hegedűs lévén a kufercest jól meg­rakta , bezzeg most lett a hadd el hadd, tomboltak, neki hevülve szórták a ritmusokat, pengett a sarkantyú akkora zajjal, hogy a fő­szolgabíró csatazajt képzelt hallani, és fölkiáltá; ilyen a magyar ; másiknak mondá ezt, ki nem tudott magyarul, s csak enyit értettem szavából: — Ha magyarszka vera ! Jól esett hallani, hogy saját nyelvén is magyarnak nevez ben­nünket a derék horvát nép , mert nem tehetné nekünk más is azt az

Next