Hölgyfutár, 1859. január-június (10. évfolyam, 1-77. szám)
1859-03-10 / 29. szám
gyönyörködött Lipcsébeni tartózkodása alatt a vallásos szemléletekben , annál biztosabban hathatták meg az egykori gyermek-barátné fölújitott ájtatos — mystikus nézetei. — De mind e szeretet nem boldogitott, s hogy atyja erőszakos követeléseinek eleget tegyen, Strasburgot kereste föl, törvénytanulását befejezendő , hol rövid idő múlva elnyerte a törvénytudori oklevelet. Ezenkívül foglalkozott a vegytudomány és orvostan tanulásával. Ekkor már sokaknak föltűnt Göthe, különösen pedig Herder kereste barátságát. E jeles embernek a művészetről tett megjegyzéseiben osztozott az ifjú , miért is a francia költészet iránti előszeretetétől megszabadult, és Shakspearet és a népköltészetet kedvelte meg, így túlterhelve teendőivel, egykor egy kis szórakozás végett kéjutazást tett Strasburg környékén. Egy kis faluba érvén meglátogatta annak protestáns lelkészét, (mindenki tudja, hogy Göthe protestáns volt,aki a nagy reményű ifjút a legnagyobb vendégszeretettel fogadta. A papház éke egy gyönyörű ifjú leány volt: Friderika. A színlelni nem tudó igazi bizalom, a gyermekes naivság és a karcsú termet anyira megbíívölték Göthét, hogy még aznap midőn a lelkész hivatalos foglalkozásai miatt távozott, szerelmet vallott. Legnagyobb szerencsétlensége volt a költőnek — kiről beszélünk — hogy nem tudott önmagán uralkodni; legalább nem tett volna ártatlan szive ket boldogtalanokká, ha parancsolni tud önmagának ! Gyakran járt azután Friderikához, kivel a falom kert virágai között, az öreg hari árnyában , szép pásztori órákat élt. Egy délután mosolygó arccal nyit be a lelkész házába, de most ahelyett, hogy egy szép leány nyújtaná forró kezecskéjét — az atya fogadta. Rövid beszélgetés után a költő kedvese után kérdezősködött, s hogyan meglephették az atyának komoly szavai? — Az óra eljött, hogy véleményemet kimondjam , s ezért leányomat elküldtem hazulról. Irigyye el fiatal ember, leányom,és én soha boldogok nem lehetnek.Egy falusi leány és egy nagy reményekre jogosító költő!... Gyermekem szereti önt anélkül, hogy szeretne valódiat. Gyakran beszélgetek vele szívének érzelmeiről, melyeket csak most kezd ismerni egész fenségükben, beleszövöm önt is társalgásunkba, de ő csak a sima fürtökbe és a szép külsőbe szerelmes. Friderika boldog fog lenni talán egy hozzám hasonló emberrel, de Göthével soha sem!... Sok lelket meggyógyítottam már pályakezdésem óta, ismerem a lelket, miként sokan nem , és így Friderika számára is találok itt, orvosságot. A gyermeknek is beteljesülnek álmai karácsony éjjel, de az ajándékot később elvesztve, boldogtalan maradt egész éven át ?.. . — Igaz, igaz — sóhajtó Göthe — köszönöm. Folytak mindkét részről a könyük, de hiszen a könyük hamar fölszáradnak. . . E viszonyra már csak kevesen emlékeznek , pedig az élből származott költemények oly szépek, meghatók... Friderika szerencsés neje lett egy protestáns lelkésznek; Göthe pedig a mily rögtön tudott szeretni, oly könnyen tudott felejteni is! (Vége követk.) Budapesti hirharang. f A farsang elmúlt, de ahelyett, hogy fejünkre hamvat hintenénk eltávozása miatt, inkább örülünk, mint midőn oly látogatótól szabadulunk , ki sokáig ült nyakunkon, de nem mulattatott. Utósó említésre méltó szép táncestélye, a ,,Tigris“ termében tartott második részvényes bál volt, melyben jó kedvvel mulattak, és igen sok szép hölgy és díszes öltözék volt látható. A farsang utósó napja ellenben az előkelőbb világra nézve igen csöndesen folyt le, s most már benn vagyunk a böjtben, mely talán hangversenyeivel fogja kipótolni az elegáns úibálok farsangi hiányát. A kertész-egylet teljesen megalakulván, a „kertészeti kiállítás“ napjait már is kitűző. A kiállítás a múzeum termeiben leend május 6—7 és 8-dik napjain. Szépeinket kétségkívül nagyon lekötelezné a kertészeti egylet, ha később Flórának, a virágok tündérének is áldozna egy pár napot, s egy szép világkiállítást is rendezne. Úgy hisszük, ez könnyen kivihető, sőt célszerű rendezéssel jövedelmes is lenne. Aki a könyvárus boltokat látogatja, s a külföldi könyvészetet figyelemmel kíséri, szomorún fogja tapasztalni, hogy a mi irodalmunk még mindig menyire ismeretlen a külföld előtt. Azon vállalatokban, melyek „minden idők és népek jeles íróit“ ismertetik, a mi irodalmunknak se hite, se hamva. Vörösmarty, Petőfi, Arany — bármenyire megérdemelnék is — még mindig nélkülözik a világhírt, míg a lengyel, orosz és svéd költők hire naponkint terjed. Azt hisszük, hogy ha már egyes tudósok, kik sok összeköttetéssel bírnak, nem segítnek e szomorú bajon, legalább az akadémia tehetne valamit e nagy íróink érdekében. Térey Pál, ki közelebb a gazdasági egylet ajánló leveleivel ellátva, kilenc hónapot angol földön töltött, közelebb a fővárosba viszszaérkezett, s mint halljuk, a gazdászat körében szerzett tapasztalatait nyomtatásban is ki fogja adni. Helyesen teszi, mert minden szellemi képesség csak akkor jelentékeny tőke, ha az másoknak is kamatoz. Új évkor reményünk volt a „Reményihez , t. i. Vahot Sándorné ily cimü emlékkönyvéhez, mely azonban még mind ez ideig meg nem jelent. Sajnálnék, ha később sem jelennék meg, anyival inkább, mert ez emlékkönyvben kellett volna megjelenni a korán elhúnyt kitűnő tehetségű Bozzai Pál hátrahagyott költeményeinek. " A V. Ujság legközelebbi száma Nagy Ignácnak, a „Hölgyfutár“ nagy érdemű alapítójának arcképét közli, életrajzzal együtt. Illő is, hogy az utódok időnkint kegyelettel emlékezzenek meg azon jelesekről, kik előttük az utat törék. Nagy Ignác mindig feledhetlen marad, mint sok jeles önálló elméleti, és a magyar újdondászat teremtője. 1856-ban elhalt természettudósunk Petényi Salamon sírját e napokban egyszerű emlékkővel ékesiték, mely alkalommal Székács József, a jeles lelkész, az elhúnyt érdemeiről emlékbeszédet tartott. Egy másik emlék,mely Petényi nevét a feledéstől megóvja, azon „irodalmi hagyomány“ leend, melyet közelebb Petényi hátrahagyott irataiból Kubinyi Ferenc akadémiai tag rendez sajtó alá. Egy szép jövőjű alt-énekesnőCsekó Irma k. a. mulat most itt rokonai körében, s jövő szombaton (f. hó 12-én délben) a dalárda termében hangversenyt ad, melyben a nemz. színház több tagja veend részt. A fiatal énekesnőt egy főrangú úrhölgy képezteté Bécsben Marchesinél, s igen szép mély hanggal és képzettséggel bír. Sokan sajnálják, hogy a fiatal magyar hölgy nem a nemzeti színpadon kezdi meg pályáját, hanem — mint hallatszik — Bécsbe megy. Szombati hangversenyén tapasztalni fogjuk, hogy e sajnálkozásra menyi okunk lehet. . . Azt írják Új-Becséről, hogy ott febr utósó estéjén, hét órakor egy igen pompás égi tünemény volt látható. Egy kis nap tűnt föl hirtelen az égen, mely minden tárgyat megvilágosított, s kékes lángot hintve sebesen a felhők közé haladt, s minden zaj nélkül eltűnt. Az emberek bámulták és töprenkedtek rajta, de rég megmondta Shakspeare, hogy „sok dolog van, miről a mi iskolás bölcsességünk nem is álmodik.“ A Petőfi mondá, hogy az álom ablak, melyen által lelkünk szeme jövönkbe néz. Valóban néha az álmok csodálatosan beteljesül 24- nek. Közelebb is egy gőzfürdői szolga hat éves fia, álmában négy számot mondott, kétszer is ismételve azt, s kérve atyját, hogy tegye lutriba. A számokat leírták, hármat helyesen, egyet azonban eltévesztve, és a három helyesen leírt szám csakugyan kijött, s közel 300 pftos tornához juttatá a három fürdőszolgát, kik e számokat együtt tevék föl. Hétfőn éjjel két órakor az égen nagy vörös fény látszott. Ez azonban — fájdalom — nem égi tünemény volt, hanem földi csapás. A szomszéd Soroksáron égett le 414 ház. A nagy szélvész minden segélyt meghiúsított, bármint iparkodtak is a pesti vízfecskendőkkel a tűzvész rombolását meggátolni. Egy vidéki úrhölgy e napokban a nemzeti színházban egy drága karperecét elvesztett, s azt egy ifjú tanuló megtalálta, s azonnal átadta a titkári hivatalnak. A derék ifjú örült, hogy visszaadhatta. A „szép juhásznét“ ajánljuk a szép nem figyelmébe. Nem a budai hegyek közti „szép juhásznőt“ azonban, melynek időszaka még csak egy pár hó múlva jön el, hanem az ugyan ily nevű kereskedést, a kígyó utca szegletén, mely előtt Than Mór szép címfestvénye látható. E jó hitelű kereskedés most új firmát (Wetz er et Kunz) alá jutott, s igen jó és jutányos cikkekkel látja el a közönséget. A „fehér Othellók“ nem vesznek ki. Folyó ki 8-án reggel is mutatkozott egy, valamelyik budai táncteremben, egy szerelemféltő espészlegény alakjában. Ez kedvesét, — egy jámbor szolgáló leányt — késsel veszélyesen megsebesíté, mivel fúítelennek gondola. A leány azonban élve maradt, s a fehér Othello is él és ül — a börtönben. * Semmi baj a színháznál; a tegnapi P. Napló megvigasztal bennünket Szigeti, Egressi és Réthi eltávozása tárgyában, mert mint szétszedett nagy betűkkel tudatja, ezeknek „igazi kárpótlásául“ szerződtetett — Priell Kornélia. Ez nem tréfa; ezt az állítást akárki elolvashatja a P. Napló legközelebbi számában. Tehát ne búsuljunk az eltávozó János bácsi, Lear király és a Vén bakancsos miatt, kitelik minden az „igaz kárpótlással.“ Szerencsét kívánunk a P. Naplónak ezen szép fölfedezésért; már most nyugodtak vagyunk, csak minél több ilyen „igaz kárpótlást.“ * Hanem azt nem engedhetjük meg v a P. Naplónak, hogy azt állítsa, miszerint a drámai színészektől kért egy födij mellett a többiek is lényeges díjemelést kívántak. Sőt határozottan tudjuk, hogy miután az igazgatóság, a különösen Egressi és Szigeti által sürgetett födijt nem akarta megadni, Egressi — csakhogy egy ily dij valakinek megadassák — a neki megajánlott díjból késznek nyilatkozott anyit elengedni, menyi az általuk indítványzott, s a dráma morális helyzetének emelésére történő födij kiegészítésére megkivántatik. Hanem az igazgatóság ezen nemes ajánlatot el nem fogadta, sőt Egressit — ennek helyzetét Szigeti távollétében fölhasználva — egyenesen a szerződés megtagadására kényszerité. Mi ily tényekkel szemben nem birjuk azon hideg nyugalmat, melyet a P. Napló drámánk legszükségesebb három emberének távozása fölött érez, s azon biztatásának sem tudunk örvendeni, melyben azt veti oda, hogy hiszen majd egy év múlva visszajöhetnek. Mi történik majd ezen egy év alatt,midőn — levonva azt, hogy jelenleg Egressit, Szigetit s Réthit senki sem kárpótolhatja - e sűrűn foglalkozó három egyén távozása miatt legalább 50—60 darabot kell újra próbálni, betanulni, sat. Mi lesz akkor, ha majd egyszer az opera szokásos elrekedése mellett a dráma is megakad? Látunk-e majd új darabot? fogják-e a drámaírók a Szigeti és Egressi számára írt szerepek átruházásával új műveik sikerét koc i