Hölgyfutár, 1859. július-december (10. évfolyam, 78-156. szám)
1859-08-11 / 95. szám
s Pompéry János a P. N. volt ügyes újdonságírója, megszűnt az említett lap munkatársa lenni, s életbiztosítási tanulmányainak folytatása végett Triesztbe utazik. A P. N. újdonságait jövőre a mi igen kedves tudós barátunk Greguss Ágost írja, az operabírálatok vezetésével pedig — amint látszik — Kövér Lajos van megbízva. Az Beszélik hogy Nagy-Várad mellett vasúti szerencsétlenség történt, mely sok en aber életébe került. Bárha alaptalan hír lenne, azonban úgy tapasztaljuk , hogy a rész hír rendesen megvalósul , csak a jókban szoktunk többnyire csalódni. Közeledik az augusztusi vásár, s vele megkezdődik a naptárak árja. Az első Székes Fehérváron jelent meg, s szerkesztő: Környei János, ki természettani közleményeket szokott írni. s Oroszországról panaszkodnak, hogy már is vége van a rövid nyári álomnak, hideg szél fú, s egész világpalotáiban jár. — Konstantinápolyban is a fölött sopánkodnak, hogy az időjárás ott nagyon hüvös. Mi pestiek — ellenkezőleg — a hőség ellen panaszkodunk. Szóval az is baj, ha tran, az is baj ha nincs. L isz t a cigányzenéről írt könyvében írja, hogy az úgynevezett magyar nemzeti zene tulajdonképen nem is a magyarok sajátja, hanem a cigányoké. Azonban vigasztalásképen hozzáteszi, hogy Magyarország e csodás zenének ápolója és megtartója, s így ahhoz bizonyos tekintetben közös joga van. Liszt feledi, vagy nem tudja, hogy nemzeti zenénk hősei közt sokan vannak, például Lavota, Ruzsitska, Csermák sat., kik nem voltak cigányok. E mellett cigányzenészeink nem teremtik, hanem csak szépen játszák magyar dalainkat, az eredeti nemzeti zenét Úgy látszik, Liszt erről is megfeledkezett. A Beleznay cirkus primadonnája: Laura. Kedves kis majom, s még csak meg sem neheztelhet e kifejezésért, miután valóban majom. Azonban úgy lovagol, úgy ugorja az abroncsokat, mint maga miss Ella. Ügyességeivel egészen boldoggá teszi a kis és nagy gyermekeket.A külvárosokban „Damen-soirée“eket hirdetnek. Ez azonban nem azt teszi, hogy a a dánák valami táncteremben összejönnek, és kivilágos kiviradtig táncolnak, hanem hogy egy tiroli dáma szivrehatólag guitározik, a másik mellette torka szakadtából jodlirozik, az érdemes publikum pedig e hangok mellett issza a sört, ahogy csak tőle telik. Mindezt azért mondtuk el, nehogy egy egy táncszomjas vidéki lányka megirigyelje a „boldog pestiek“ helyzetét, kik még a meleg nyáron át is egyre spirceznek. A hazatérő sebesült harcosok iránt mindenfelé illendő emberbaráti szeretet és részvét nyilvánul. Sok adakozás foly be részükre. Többi közt Karácsonyi Guidó gróf is ezer ftút és tizezer szivart ajándékozott nekik. A dalárda mulat jövő hétfőn csakugyan megteszi a visegrádi kirándulást. Az elutazás reggeli hat órakor történik gőzösön ; tiz órakor vokal misét tartanak a visegrádi kápolnában; tizenkét órakor a terítékhez ülnek a hajón, aztán átmennek a Migazzi várba, s esti hat órakor vissza. Jegyeket minden dalárda-tag válthat a nemtagok számára is másfél új úton. Az utazás vidám, zajos lesz. A megjelenésre kürtszó, a terítékhez a gőzös csöngetyűje által adnak jelt. Egy katonai zenekar is csatlakozik a kiránduláshoz. Szóval e napot alig lehetne kellemesebben eltölteni. Forduljunk tehát a társulat titkárához Krenner Károly úrhoz (nagyhid utca 3 sz.) kinél szombat estig kaphatunk jegyeket. Ménfőn Györmegyében a múlt hónapban érdekes arany lakodalom történt, Bezerédi Ignác udv. tanácsos úr és neje, Vidék, mely alkalommal a nagy zenekar szebbnél szebb darabokat adott elő. Az évenkint előforduló „Magyar örömünnepély“ a soproni ág. hitv. főtanodai ifjúság által ez idén is julius harmadikán, d. u. 5 órakor, a csinosan elrendezett főtanodai nagy teremben tartatott meg. A nagy terem falait Vörösmarty, s Petőfi életnagyságú, s a nevezetesebb magyar írók és irodalmat elősegítő férfiak arcképei, s „Mátyás“, és a „Hunyadyház“ cimű hazai képek — disziték. — A terem falain nagy betűkkel készült „Isten hozott“ felirat Üdvözlé a közönséget, mely nagy számmal jelentkezett, s az előadást figyelemmel és méltánylással kíséré. A főtanodai, Zsarnovitzky György főgymnasiumi tanár vezénylete alatt működő énekkar „Magyarország édes fia vagyok én" címűt négyesbeni karénekkel elkezdé az ünnepélyt, mire a szónoklatok az első részben e képen következtek : „Tudomány a magyarnak“, folyó beszéd, Kund Samutól; „A pataknál“, lantos költemény, Torkos Lászlótól; „Napkeletkor“, lantos költemény, Koch Adolftól; „Vilmos bátyámhoz“, költői levél, Lehr Zsigától; „Alkonyat kor“, lantos költemény, Illés Károlytól; „A rész S o p ro n ”, julius 20. Az itteni ev. kec. főtanodában (mely nyilv. főgymnasiumból, theologiából és seminariumból — tehát három különlévő, de egy célra törekvő intézetből áll, — a menyibenMiind a háromnak célja a hazának haszna^ulgárokat, az egyháznak jámbor és istenfélő^rSakat nevelni) alig van ifjú, ki a magyar irodalmat* ne pártolná, mi már abból is kitűnik, hogy magyar irodalmi* lapok, füzetek, könyvek, szályosan járnak a tanodába; e részben a tanári kar is jó példával menvén elől. A theologiai főgymnasiumi ifjak már több évektől fogva maguk is szerkesztettek két folyóiratot, mindiz a világrend ellenében lehetetlen“, Thebusz egyikből egy egy példányt a tanári karnak átnyújtván, a másikat a dolgozó- és olvasó tagok között köröztetvén. Ezen két folyóiratban sok jó prosai és költészeti munkát és bírálatot lehet olvasni. — Volt e tanodában sok oly ifjú, ki a rendes iskolai tanulmányokon kívül, a műénekléssel is örömmel foglalkozott, mi leginkább abból tűnik ki, hogy a főtanodának 50 tagból álló énekkara volt, mely fölváltva Király József Pál főgymnasiumi igazgató és Zsarnovitzky György főgymnás tanár által hetenkénti két órában oktattatott, a német tárgyakat Királyig, a magyar tárgyakat Zsarnovitzky J. vezeté. Volt e tanodában sok oly ifjú , ki a kötelezett tantárgyakon kívül, zenészeti hangszerek betanulásával foglalkozott, mi kitűnik abból, hogy ez idén a tanodában három zenekar létezett: a nagy zenekar — theologiai és főgymnasiumi ifjakból, mely ez idén igen tökéletesíté magát; a kisebb zenekar némely főgymnasiumi és al-gymnasiumi ifjakból állott. Végre a képezdei zenekar, mely némely seminaristákból és praeparandistákból állott. Mind a három zenekar az igazgatóság tudtával és engedelmével gyakorta magát. Volt ez idén sok jó zongorázó ifjú, mi leginkább abból tűnik ki, hogy egy évben sem lépett föl oly sok zongorázó ifjú a „Hála-ünnepélyen“, mint az idén. Voltak oly ifjak is, kik, magánkörökben , hölgyek társaságában, (mint már némely lapokban is említve volt) fölolvasásokat tartottak és húsvétkor egy igen tisztelt családnál „Pál fordulása“ című színdarabot szép számú vendégkoszorú jelenlétében közmegelégedéssel adták elő, több kisasszony hozzájárultával. Az előadásban működtek : Sz. L., T. J és T. F. kisasszonyok. József napján több képezdei növendék Vahot Imre „Országgyűlési szállás“ színművét adá elő. A színpad a képezdei csinosan elrendezett étteremben volt fölállítva, hol midőn a szép számú vendégek beléptek, megszólalt a képezdei zenekar által előadott kedvenc magyar induló. Azután „Népek nagy istene“ szép fohász adatott elő zenekísérettel Zsarnovitzkytól. A színi előadásban több kisasszony (P. I. — K. L. — T. M. k. a.) vett részt. A fölvonások között a képezdei zenekar játszott, s az előadás : „Örök üdvösség“ című karénekkel rekesztetett be. Az egészből kitetszett, hogy menyire szeretik mind ifjaink, mind a kisasszonyok a magyar irodalmat, s a művészetet, mert a darab eljátszásában, a legnagyobb igyekezetét tanúsították. A színi előadás a közönségnek tetszését megnyerte. A próbák úgy a színdarabban, mint az énekben és zenében Zsarnovitzky György, gym. tanár jelenlétében tartattak. Azután volt egy kis tánc is, Jánostól; „Kedvenc dalom“, lantos költemény, Bauer Adolftól; „A fazekas“, költői beszély, Szalay Józseftől. A második részben változatosság kedvéért, a nagy zenekar lépett föl, szép lassú és friss magyarokkal, melyek nagy tetszést nyertek. Ezután következtek a többi szónoklatok: „Emlékezés Humboldt Sándorra, folyó beszéd, Kolbenheyer Ferenctől; „Átok és áldás dombja“, néprege , Turcsányi Endrétől; „Az ifjú vágya“, lantos költemény, Horváth Károlytól; „Az ifjúkor szépségei“, folyó beszéd, Poszvék Sándortól; „A hazatérő katona“, néprománc, Pec Ernőtől; „Kinizsy ifi -köve“, ballada, Karsay Gyulától; „Ábránd“, lantos költemény, Hirschler Samutól; „Búcsú a tanodától“, lantos költemény, Magassy Dénestől. Az előadás, helyes, élénk, és készültséget tanúsító volt. Mindenből az tűnt ki, hogy a sopronyi főtanodai ifjak érdemes fiai e honnak. Az örömünnep az ifjúsági énekkar kedvenc kardalaival: u. m. „Búsan, búsan szól a harang temetnek“, és „Anyám, édesanyám mit miveltél velem?“ című énekkel fejeztetett be. Az ifjúság e szép törekvése maradjon meg ezentúl is! -------kb. 785 szül. Bezerédi Anna nagy társaság jelenlétében tárták meg e ritka szép családi ünnepélyt. Az ősz pár aranynászát Deáky Zsigmond fölszentelt püspök úr áldá meg. A vőfély ugyanaz volt, ki ötven év előtt: Gyulai Gaál József. A nyoszolyó leány, a vőfély testvére özvipeki Balázs Józsefné szül. Gaál Anna még szintén él. Ez aranylakodalomra minden ismerős áldása szállt; a boldog öregek ötvenéves frigye a legboldogabb házasság példánya . Miskolc, aug. 1. Ma délután 2 órakor a vészharangok kongása, és a megdöbbentő „Tűz van“ kiáltozás riasztá ki a saharai forróság elöl hajlékaikba vonult lakosokat. A város középpontjához legközelebb eső részen, a Major utca végén gyűlt meg egy gabnaasztag, szoros helyen, melyet sok apró szalmafedeles ház környez sűrű csoportozatban. A szél a városnak fújt, s rekkenő volt a hőség, — mindkét elem hatalmas táplálója a tűz gyors elharapózásának. A rémület és levertség, mely az arcokon mutatkozott, nagyon is elárulá azon közaggodalmat, hogy a várost borzasztóan sújtott 1843-ks csapás ismét bekövetkezhetik. Ugyanazért fölháborodott tengerként hullámzott a megriadt néptömeg a vész helyére. Kezdetben csüggedezett a remény , míg nem a lakosoknak a tűzoltásban anyiszor tanúsított elszántsága gátat vetett a vész terjedésének. A sok közöl egyesek tetteit nem emelhetjük ki, mert ahol buzgó együttműködés szüli a dicső eredményt, ott közös a dicsőség. Hanem néhány ember élete megmentését némileg Ray János ügyvéd éber maga föltalálásának tulajdonítják, aki látván, hogy az égő házak egyikének leszakadt zsúpos eresze már teljesen elzárta a bennlevőket, egy kemény fejszevágással feszítette ki az ablak vasrostélyzatát, s úgy húzták ki az abla-