Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-05-04 / 54. szám
Budapest 12-dik évi folyam. 54 Szombat május 4-én 1860 HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint, hat legnagyobb féliven, másodnapi szétküldéssel ; évenként két nagy műtal, és számos műmeléke 11 e 1. Szerkesztőségi szállás : lövész-utca 10. sz. 1. emel., hová minden szerkesztőségi kézirat utasítandó. Az előfizetési- és hirdetési dijak Emich Gusztáv úr kiadó-hiva-Közlony az irodalom, társasélet, művészet, Felelős szerkesztő: TÓTH KÁLMÁN. tatába (ferenciek terén, 7-dik sz. földszint) küldendők. Előfizetési díj Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 új frt. Félévre............................ » « Évnegyedre ... 5 „ „ Hirdetések Gyorsan közöltetnek : egy hasábozott sorért 5 új krajcár fizetendő, és divat káréból. Teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. ide szólj Ne szólj, hogy már egyek vagyunk . Ajkad legyen szótlan, néma. A beszéd csal, a szó hazug, s a jövő igy szólhat: tréfa ! Oh hisz ő is, ő is beszélt, Szava méz volt s mégis pokol . . . Te képviseld a zöld repkényt, Ki szótlanúl rám fonódol. Légy te repkény, íme karom ; Lelkem még ép, bár fáj néha; De begyógyul: én akarom, S szent nevednek lesz hajléka. — Borulj reám , ugye, jó itt ? Szivem lángol . . . szived éget . . . Hogy feledjem búm kígyóit, Teremtett az isten téged ! A teremtés — lám — hogy fordúl: A kigyófot ne töri meg ; Te ragadsz ki a pokolból, S hatalmából teremnek! . . . Egykor Éva bűne miatt Elveszett a paradicsom; Ma egy lánya enyhet, írtad, S mi elveszett, újra bírom. Újra bírom . . . érti az ész, Mit a szent könyv szépnek jegyez: Te egy kép vagy — teljes, egész — Az „énekek énekéhez.“ — Ha akkor élsz, téged látva : Jób feledi a keservet; Te leszesz Sáron rózsája, S Dávid lantot érted penget. — Ne tépd össze virágidat, Hisz azokból isten beszél; Hallod-é, mit mond az illat : Nincs szentebb a szerelemnél ! Ima száll el ajakamról, Szemem örömkönytül nedves; Fejünk fölött madár dalol: Azt mondja, hogy — te csak szeress. Szeress . . .snémmn csüggj a jövőn; — A beszéd csal, a szó csak árt; Oh, mert bűnné teszi rögtön E világ, mely gonosz, csalárd. Ne szólj . . . példázd a szent könyvet, Hol az írás hallgatva mond. . . Hadd merítsek én belőled Menyet, avagy — kárhozatot! Szesz Perő. JERUZSÁLE M E I A I. Történeti elbeszélés. Vértesi Arnoldtól. (Folytatás.) IX. A galileai városok elvesztése után azon harcos csapatok, melyek még felmaradtak, egymásután mind Jeruzsálembe húzódtak a főváros védelmére. Giscalai János is oda vonult vissza embereivel. Még sokan remélték, hogy végre is diadalmaskodni fognak a római erő fölött. Sokan remélték, hogy a parthusok segélyül jönnek, egész kelet föltárnád a római hatalom ellen. — S ha egyedül maradunk is, — szólt Giscalai János; — megmérkőzhetünk. Azon ellenség, mely oly nehéz küzdelmek után birta leverni a kis és rendetlen zsidó csoportokat, nem gyözedelmeskedhetik ott, hol a nemzet legjobbjai állnak végső harcra készen. Azon ellenség, melynek hadi gépei összetörtek a galieai városok falain, nem rombolhatja le Jeruzsálemet. Bátorság lelkesítette a főváros népét. A galileai veszteségek nem csüggesztették el, inkább boszúra ingerelték. Buzdító dalokat zengedeztek az utcákon a jotapati hősökről, kik meghaltak a szabadságért. Dicsőítve énekeltek a hősök vezéréről Józsefről , s emlékezetére a nagytanács harminc napig tartó nemzeti gyászt rendelt. A nagytanács hatalma ekkor még szilárdan állt. A rajongók legtúlzóbb főnökei, kik a mérsékelt férfiak megbuktatását óhajtották, távol voltak a fővárostól. Simon, a Gioras fia, egyike a legvakmerőbb népvezéreknek, Acrabatenében volt, izgatván s gyülevész csoportokat gyűjtvén naga körül. Innen is kiűzte a nagytanács hatalma. Ekkor Massadába ment, hol a várőrség hidegen fogadta, s alig akarták bebocsátni. De nem sokára növekedett hiveinek száma s katonák és vezérek egyformán kezdtek neki meghódolni. Innen járt ki a szomszéd vidékekre, pusztítva, mindent fordúlva a rómaiak által birt területen. Hite, népszerűsége napról napra növekedett. Aztán elhagyta Massadát, a hegyek közé vonult, s az egész népet kezdte összegyűjteni. — Gyávák kezében van a hatalom, szólt vakmerő elhatározással. Nekem kell a zsidó nemzet fejévé lennem. Uralkodnom kell, másként a gyávák elvesztik a nemzetet. És összegyűjtötte a nép salakját, a csavargókat, a rabszolgákat, kiknek szabadságot ígért. Serege minden nap nagyobbá lett. Jeles férfiak, a városok legkitűnőbb polgárai csatlakoztak hozzá; némelyek félelemből, némelyek csodálat és lelkesültség miatt. Mint valamely királynak, úgy engedelmeskedtek neki. Most leszállt a sík földre, a városokat elfoglalta, s elűzte azokat, kik egykor őt űzték el. A déli tartomány, fél Idumea meghódolt hatalmának. Az idumeai vezérek harcra szálltak ellene. A harc egy egész napig tartott, anélkül, hogy egyik, vagy másik fél győzött volna nap az egész idumeai katonaság átment Simon zászlója alá./