Hölgyfutár, 1863. január-június (14. évfolyam, 1-77. szám)
1863-01-15 / 7. szám
jai nem engedék meg ? — Ha egy kis türelme lesz, én megtanítom rá . Ha karácsony este felülne egy szellem szárnyaira, és három király napig beutazná éjszakát, délt, keletet s nyugatot, hol keresztény népek laknak, mindenütt kiváncsi arcokra lelne, s látna olyasokat, mik gyakran nevetségesek ugyan, de az emberi életre befolyással vannak ; nem mintha egy felsőbb kéz vezénylené, de mert a véletlen körülmények valósága mellett tanúskodnak néha; hiába, emberek vagyunk ! Oroszhonban, ha elérkeznek a végzetes napok (Sviatki) összegyűlnek egy házhoz a helység ifjai, megdicsőitik énekeikkel a szent napot s azután elkezdődnek a végetlen jóslatok. Az úgynevezett szép vagy piros lányok (Brasnyja djewicsckky) ólmot és viaszt olvasztanak s választottjaik lesekedése mellett vízbe öntik, ha a meghilt ólom vagy viasznak ház idoma van, lakot változtat az illető a választott titkon örül, házasságra gondol; ha gunyhó alakú, falura költözik , nő ábrándozóvá lesz, a szép nő eljegyeztetik, választottjának egy mosolya vagy kézszorítása erősíti a jóslatot; ha a jegecekből koszorú alakja bontakozik ki, a piros lány férjhez megy, s a rokonok célzásai még pirultabbá teszik a boldogot ; ha van oly szerencsétlen, ki árkot vagy vermet önt mindenki komorrá tesz, mindenki tudja halál jelentőségét, de senki sem akarja kimondani a borzasztó szót, a választott kikel a jelentőségek ellen, s kétségbe vonja a valódiságot; ha egy görbe fát ábrázol az öntet, haragja lesz a kis ártatlannak, a választott vigasztalja őt s addig kutat, mig a görbe mellett egyenes fát — örömet — fedez fel; kis harag után végetlen öröm, a komorság helyét az előbbi vidámság váltja fel. — Voltak idők, mikor a gazdagabbak aranyat vagy ezüstöt olvasztottak s öntöttek ; de azok rég elmúltak ! Szinte ily közönséges a tyuk és kakas általi jövendölés ; a djevicsekky Brasnyják mindenike tesz a szoba külön szögleteibe vizet, kenyérmorzsát és gyűrűt, azután behozza tyuk vagy kakasát s leteszi a középen, ha az állat vízhez fut, férje iszákos, ha kenyérhez, igen szegény lesz, de ha a gyűrűt választja kapzsisága, akkor gazdagon megy férjhez, akkor nem adná madarát Pétervárért sem a gyilkoló kés alá. Azon nők, kiknek eljegyzést, vagy esküvőt ígért a jóslat, kilopódzanak a szomszéd szobába, háttal fordulnak az ablaknak s kidobják cipőjöket, a merre a hegye van, azon tájról jön a vőlegény, ha a ház felé van fordulva, helységbeli lesz a jóslott férj. Nagyobb szerepet játszik ezeknél, különösen Szibéria vidékén a tájjóslat. Az asztal közepére feltesznek egy vízzel telt tálat a szép lányok körülállják, választottjaik pedig elkérik a jelenlévő rokonoktól gyűrűik, karpereceik s egyéb ékszereiket s beleteszik a tálba; a dajkák ezalatt sót s kenyeret tesznek egy székre, melyre a legöregebbet a tál felé fordítva ráültetik, a fiatalság rákezdi a jóshymnust: Hosszú létet a kenyér és lónak — slava Még hosszabbat dicső császárunknak !— slava Császárunk ne öregedjék soha ! — slava Xi ne fáradjon soha a lova — slava Szép ruhája mindig új maradjon — slava Alattvalója mindig Iliin szolgáljon — slavak végeztével egyenként benyúlnak a tálba, s mit a szerencse nekik szánt abból, iparkodnak jogiak A sörimádó német és csehek gyermekei egyszerűbben iparkodnak a jövő titkait kitudni, egy pohár vízbe teszik a tojás fehérét, ha az gömbbé válik eljegyzést, ha négyszöggé, halált , ha templom idoma lesz, esküvést, ha hajó lánynak kedvesétőli elválást, férjes nőnek férje távoli visszajöttét, ifjúnak utazást jelent. Avagy egy vízzel telt edény szélére kirakják ismerőseik neveit egy dióhéjba égő viaszt gyetgát illesztenek s mint a hajót, a vizszinére bocsátják, a minőanévnél megáll a kis kalauz, úgy fogják hívni férjt vagy feleséget. Sokan ismét ismerőseik neveit gombócokba rejtik s elkezdik főzni, mely leghamarább jön a viz színére az abban rejtett név lesz a férjé. — A kakasokat ők is használják — a szoba közepére búzát vagy árpát hintenek, ha a szárnyas állatok sietve esznek, közel van alesküvő, ha lassan, meg nem bizonyos, ha békésen esznek, boldogul fognak élni, ha nem, civódás fogja a nő napjait keseríteni. Azonban, ha az eddigiek nyilvánosan s inkább mulatság kedvéért létetnek, vannak szép olvasónőm olyanok is, melyeket mély titok fed — például ha a hajadon jövendő férjét akarja látni, kivesz a seprőből három szál veszőt, megsöpri velök a küszöböt s aztán feje alá rejti; kis hidat készít belőlök, fejvánkosa alá teszi szinte és elalvás előtt azt mondja „a ki engem szeretet vezet a hídon“, persze gyakran az jelenik meg álmában, kire legtöbbet gondol se boldog. Hogy készítik a LucaSzéket, vagy mit kell csinálni a keresztutakon nem mondom meg, mert az egyiknél kis kezed vághatnád meg a keresztutakon pedig valami mumustól ijedhetnél meg. Most tudod, kis hamis, mit kell csinálni, ha jövőd akarod tudni, ne köszönd meg, hogy megtanítottalak rá, hanem tekints szép szemeiddel rám, és én meg leszek jutalmazva, ha pedig templomot vagy koszorút találsz jövőben önteni, súgd meg nekem is — majd elmegyek esküvődre. Bercelly Jenő. Tulajdonon : JVfff/t/ if/nnc özvegye. 43 Nemzeti színház. j Jan. 12. „Csalódások“. Kisfaludy Károly vigjátéka, a Gőzön testvérpár és Alajosné asszony első fölléptekül. A régi iskolának, melyre az akkori német szinműirodalom nagy befolyást gyakorolt, e mű kétségkívül egyik legéletrevalóbb terméke, melyet még ma is örömest és oly jó előadás mellett, mint a mai, élvezettel szoktunk végig hallgatni. E műben vannak sikerült alakok, melyeknek előállítására színészeink különös tehetséggel bírnak, valamint minden más marguirozott alak személyesítésére is. Gózon Ida (Lidi) és Gózön Piroska (Vilma) ezúttal először lépvén föl a nemzeti színpadon, jó színpadi alakjuk és rokonszenves hangjuk mellett jó fölfogást, szorgalmas igyekezetet és elvitázhatlan tehetséget tanúsítottak. Különösen kiemelendő részükről azon szerénység, hogy első fölléptükül ily szerény szerepeket választottak, mert a ki hegyre akar menni és kezdetben nagyokat lép, vagy kifárad mielőtt a célpontot elérné, vagy pedig, ami még roszabb, menthetlenül elbukik. Csak bátran tehát előre a cél felé. Alajosné assz. (Luca) szintén kivívta szép játéka által a közönség tetszését, minek folytán azt hisszük, hogy a szerény igényekkel bíró színésznőt, ki valóságos nyeremény volna színházunkra, az igazgatóság nem fogja elszalasztani. K. Komlósy Ida (Lombayné) sok érzéssel személyessé a fiatal özvegyet, s csupán a második fölvonásbeli öltözéke ellen tehetünk kifogást, ugyanis örömestebb láttunk volna a világos zöld szili helyett valami sötétebbet. Ezt leszámítva, valóban nem tudjuk érteni, hogy az igazgatóság miért mellőzi anyira e tehetséges és szorgalmas színésznőnket, kire minden pillanatban teljes biztossággal számolhat. Szigeti (Mokány) eredeti magyar alakját szokott művészetével állitá elő. Szilágyi S , Feleki, Lendvay és Tóth S. jól tölték be helyeiket. Az előadás átalában összevágó volt. Közönség szép számmal. Jan. 13. „Norma“ opera 2 felv. zenéjét írta Bellink E remek dalmű, a rut idő dacára is szépszámú közönséget gyűjtött a színházba. Bognár A. mint (Adalgisa) ma másodszor lépett fel, s mai énekével fényesen igazolta azon dicsérő állításainkat, mit múltkori fellépése alkalmával róla elmondottunk. A közönség ma is melegen fogadta, s több zajos taps- és kihívásban részesült. Voggenhuber V. (Norma) az első felvonásban a „Casta dívát,“ igen művészileg énekelte el. Marchettiur gyengébb volt mint első alkalommal, talán ő nála is úgy változik a hang, mint épen most az időjárás. Katzvinszky (Orveso) igyekezett jól énekelni. Nyílt posta. A következő költemények íróinak. „Összetöröm lantom nem sokára.“ Igen kérjük, legyen szíves mielőbb szándékát teljesíteni. „Szeretni már én nem tudok.“ Azt fájdalom mi is tapasztaljuk , mert ha szeretne bennünket, bizonyosan nem írna verset, annál inkább, hogy azt nekünk megküldené. „Ugye irigylitek tőlem a dicsőséget.“ Isten mentsen ettől minden embert. „Igen kértél kislány, Hogy írjak verset neked.“ Bizonyosan nem tudta még akkor, hogy ön ilyen híres poéta. Kérjük, önt fizetetlen leveleket ne küldözzön. „Petőfihez“ van benne egy pár csinos, jó gondolat, de ennél még jobbat várunk öntől. Lisznyai Kálmánnak, önnek egy tisztelője V. Károly úrnál (reáliskola-utca Havas ház) egy nagyobb csomagot tett le az ön számára. Szüksége lenne mielőbb elszállittatni, de K. nem tudja az ön szállását. Azért elvárja önt, vagy küldöttét bármely nap reggelén 9—10 óráig. K. Béla várja a „Mátrába“ ígért verset. Nyílt tér. Nyilvános köszönet. Alelkit kedves kötelességemnek tartom. Mizsei Endre úr nemzeti színházi orvos irányában nyilvános köszönetet mondani — ki a múlt hóban veszélyes agyvelő gyuladásomból — s tíz nap múlva ugyan csak e betegségnek még veszélyesebb ismétlődéséből gondos és lelkismeretes orvosi működése következtében teljesen kigyógyitott. Két ízben állok a halál szélén, s a tisztelt orvos úr két ízben mentett meg. Megmentett pedig egyszerűen emberbaráti szeretetből, s nem jutalomra vágyva, melyet eléggé tanúsít az is, hogy a karácsonyi ünnepeken szerzett néhány filléremet nagylelkűen visszautasítá. Engedje meg hát, és ne sértse szerénységét az, ha nemes tettét melyet úgy sem lennék képes soha eléggé megjutalmazhatni -- mind magam, mind távolévő szüleim és rokonaim nevében nyilvánosan megköszönöm, és boldogságáért imádkoznom —• már pedig írva vagyon hogy a szegények áldása és buzgó imája többet ér isten előtt a földi kincseknél. Best, január 8. 1863. Hegyi Elek s. k. l-sö évi theologus. Kiadó : hl mich (* tut. far. magy. akad. nyomdász. IT.ST, 1808. KMICSI GUSZTÁV MAGY.ARAI). NYOMDÁSZ BARATOK TEKE 7. SZ. A. Melléklet : Előfizetési felhívás a „Nemzeti Képes Újságra.“