Hölgyfutár, 1864. július-november (15. évfolyam, 1-38. szám)
1864-09-15 / 23. szám
XV. ÉVI FOLYAM át nem akará az idő enyhíteni, sőt minden nap újabb erővel rohaná az meg eleinte biven ígéretéhez, melyet Fidlesnek ten, kereste az alkalmat: bánatos szivét szellőztetni; de mint a nyílt seb, ha a szabad lég kíméletlenebből érinti, mindannyiszor kiállhatlan fájdalom nyilalta át keblén.nnek következtében visszavonult az élet zajából, hogy ne hallja az öröm rikoltásait és ne a bánat sóhajait, melyek egyiránt sértők kedélyét m agánosan töltve napjait, egyedül naplója volt, miben vigaszát találta, ennek lapjai fogadák a jelen fájdalmának kitöréseit s ezek mutaták elé a múlt események érzelmek sorát, miben oly jól eset merengeni kimerült lelkének egy nap, mint azt gyakran szokta tenni, magához véve egyetlen mulatságát, naplóját— kikocsizott a fővárosból s kün, a közel épült nyári lakók között — elhagyva kocsiját egyedül ment odábbéldelni a szabad természet kínálkozó szépségeit. lynemű sétái gyakran hosszasok valának, gondolatiba merülve sokszor alig véve észre, midőn egyik vagy másik úri parkba tévedett, hol mint a középkor vándor lovagjai komoly arccal s föl sem véve a reá bámuló kertészeket, tévelygett a szétágazó kerti utakon. Ő is, rendes szokása szerint, gondolatiba mélyedve, csak nagy sokára eszmélt reá, hogy ismét valamelyik parkban van. Előtte csinos gesztenye erdőcske terült el, sötét lombjaival beárnyalva az alatta kanyargó utakat s kerti nyugágyakat, melyek egymástól szabályos távolban, a kellemeb helyeken voltak fölállítva, ez vagy nem véve észre a kínálkozó alkalmat vagy nem lévén még elfáradva tovább sietett a mindinkább sötétülő lombok alatt, mígnem egyszerre , meglepő véletlenül, egy egészen tiszta , emelkedett helyre ért, mely első tekintetre, közepén álló Wigdomjával Amerika mosolygó preriejit juttatja a néző eszébe, dombtetőre jutva fölséges látvány tárul szem elé. Közel a domb alatt, harminc harmincöt lépésnyire a kis erdő utolsó fájától szabályos négyszögű tó sima felszínén remeg az alkonyi nap búcsúzó sugara. E tavat szeszélyes idomú kikövecseit tér foglalja be nagyszerű keretet képezve, melybe tűkörül, a tó van helyezve. z után csak pár száz lépésnyire tart még a minduntalan változó alakú park, azontúl egészen megváltozik a kép. ül a lándzsás vas rácsokon sima tér terül el szorgos kezektől ápolt ültetvényekkel, csak ritkán szakitatva meg egy egy mosolygó külsejű gazdasági vagy mulató épülettől. Ezt a főváros követi sötét tekintetével, magas kéményeivel s még magasabb kéményeivel. Fölötte sötét köd borong, mintha el akarná födni a természet azt a helyet, hol az emberek, megszakítva szent magányát, törvényei ellen legtöbb bűnt követnek el.zontúl, mint egy a kép fenék színéül a távolság kékjébe olvadva néhány gyárelmosódott kőrrajzát lehet kivenni, míg kissé jobbra lesiető nap, mely egy előtte fölmagasztaló domb mögé már majdnem félig lerejtezék, fáradt világot önt az egészre. Jorge a wigivám elébe lépett s ott egy mohágyon helyet foglalva, szórakozottan tekinté át a szép vidéket. áradt lelkének jólesett, hogy feledve magát, elandalodhatott a fölséges látományon; szivét szelíd érzelem szállá meg; enyhe és szelíd, miként az holdas estvéken szokott történni. Édes önfeledésben ült ott, megkönnyülten minden földi vágy és fájdalomtól, mintha kihaltak volna kebléből, pedig ez állapot a léleknek csak egy könnyű szendere, mely után még élesebb a fájdalom nehány perc múltával nezt hallott a tó felől, midőn oda tekinte, partján egy női alakot pillanta meg , mely csendesen , mint látszik gondolatiba merülten sétált föl s alá. nap már leszállott, de ott ragyogott helyette a halvány hold, miként egy arany sajka, mely ingva, rengve, evez följebb a mérhetlen kék óceánon, megtört sugári lágy derűvel ömlik be a tárgyakat sajátos titokszerűséget kölcsönözve azoknak. Bár a hold mellett több csillagok is ragyogtak már, még mindig azon idő tartott, melyet alkonynak szoktunk nevezni Johnson bágyadtan hordá szemeit a sétáló hölgyön , nem figyelt reá különösebben , gondolatit ismét régi álmai foglalák el s csak szemei követék a hölgyet, mint követtek volna bármely más mozgó tárgyat, a nélkül, hogy gondolatiba háboritni hagyná magát általa.gyszerre azonban erős csörtetés rázáföl, s midőn azon táj felé tekinte, melyről a zajt jönni hallá, roppant fehér állatot láta a kis erdőből a tó felé cammogni. z állat, haladása közben gyakran megálla s az elhagyott erdő felé fordulva, föl föl emelé erős széles fejét, mintha kömlené, nem követi-e valaki Johnson ilyenkor mindig tisztán látható a vastag nyak alatt, a széles előre domborodó szügyet, a hatalmas körmökkel ellátót izmos lábakat, s csakhamar kitalálta, hogy e fenevad épen nem lehet más, mint egy kalitjából szabadult jegesmedve figyelme föl jön izgatva s ugyan egy gondolat látszik átvillanni, szemeivel gyorsan futá körül a négyszög tavat s annak innenső oldalán megpillantá a nőt, ki nem sejtve a közel veszélyt, nyugodtan folytatá sétáját. jégszigetek rémes lakójának figyelme a hátrahagyott úttal volt mindeddig elfoglalva, de egy újabb fordulatával megpillanta az egyedül sétáló nőt s vérszomja azonnal feledtető vele előbbi gondjait. Megállott egy percre, mintegy a teendő rohamot tervezve, aztán vérrel aláfutott szemeit dühösen forgatva szélre nyitó száját, melyből fogai, mintegy egy élesre fent tőr villantak elő néhány szökéssel a kövezett téren termett, tiz-tizenöt lépés távolban, szemben Ja növel, ki hallván a zörejt megfordult s rémülve vevő észre a szörnyeteget. z első pillanat rémületében megdermedve, mozdulatlan állott a hölgy, feje szédült, térdei remegtek, s csak pár kínos perc után bírá megmozdítani tagjait. De már nagyon későn arra, hogy futás által menekülhessen. Azonban a veszély idejében bármely menekülési módot kétségbeesett erővel ragadunk meg.gy a nő is, nem gondolva azzal, hogy a futás már nem mentheti meg, sikoltva kezde menekülni az utána rohanó vad elől. ég néhány lépésintéz volt az üldöző és üldözött között, a megrémült hölgy már tisztán hallhatta volna a nehézkes állat szuszogását, ha ekkor egészen eszméletén kívül nem leendett. . . Léptei mindinkább lassúbbakká lőnek, eszmélete teljesen elhagy, s az egypár lépést mit még azután téve, csak annak köszönhető, hogy a sebes mozgás nem engedő egyszerre összerogyni. z utolsó percekben hirtelen lebomlott a nő sűrü fátyola, melyet nyakába kerítve horda, s a levegőben kissé lengedezve épen az álat elibe hullott; ez eset néhány lépés előnyt szerzett neki, mert mig a vad dühösen rohant élettelen martalékára s azt fogai közt rázogatá, addig ő néhány lépést tett előre, de csak nehányat, aztán végképpen kimerülve aléltan hanyatlott alá. Összetépve a kendőt ismét előre kezde rohanni a bőszült állat, de már ekkora közte és az aléltan heverő hölgy között nyugodtan állott Johnson, egyik kezében zsebpisztolyt lövésre készen tartva. z állat megütközött ezen, de csakhamar összeszedte magát s még nagyobb dühvel rontott előre Johnson hidegen várá be ellenét , midőn ez két lábra állva reá rohant, kitátott szájába nyújtva fegyverét, elsütét megingott, véres szemei fölfordultak azután összerogyott-.ár pillanat múlva azonban ismét talpon állott már s kinyújtott véres nyelvvel intézett uj támadást.ohnson pisztola ki volt lőve; más fegyver nem volt nála s igy a még jobban felbőszült állat uj támadásával a legnagyobb veszélyben forgott volna, ha ugyan azon percben egy közeli bokorból hirtelen lövés nem történik, melyre ez látszó lábaira rogyva, rémséges ordítások között, körmeivel tépve föl az út köveit, hörgé ki páráját, közbejött, mentő esemény bárkire is örömmel, meglepetéssel hatott volna, de Johnsonra nem látszott hatással lenni. Sötéten emeli el tekintetét a lábainál hörgő vadról s körül hordá, hogy megtudja honnan történt a lövés a bokrok közöl azon irányban, melyről a medve előtört, zömök vállas egyén lépett ki s kezében tartva kilőtt fegyverét, sietve közelgett Johnson felé. Jó estvér, milord! —- szól a kalapemelintve, midőn elég közel ért a még mindég helyen álló ifjúhoz. Engedőimet kell kérnem talpasom udvariatlanságáért. Jó állat volt, szavamnak mindig engedelmeskedett, életében csak ez egyetlen kihágást téve s ezért is véresen bünhődik. E M E M D A E A G A M A F A N I M A A M E P M E — —o 250 ■£»MÁSODIK FÉLÉV.