Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-09-21 / 76. szám
be vették, a’ szerencsétlen földmivelőn * mesteremberen , minden módon nyereséget csikartak. Nem csuda, hogy ily bánással Nápoly jóléte végére hanyatlott 's midőn a’ castiliai admirál is, az igazgató alkirály, az tiszves földbirtokokról adót kívánt, azt a’ nép megtagadta , mivel szegénysége miatt felszedhető nem volt. Itt hát IV Filepnek, hogy Nápoly mostani rongált állapotában az új kivonatot nem teljesítheti ,s midőn felterjesztésére is az adó felhajtása iránt új parancsot vett, elnyomás eszköze lenni nem akarván, hivataláról lemondott. Utánna Arcosi herczeg Don Rodrigo Ponce de Leon következett, az elsővel egészen ellenkező jellemű, kevély, boszszuvágyó, makacs, ’s egyszersmind oly ravasz és alattomos férf sfiu, kihez hasonló honfiai köztt ritkán találtathatott. Hivatalát még csak kevés ideig viselte, midőn a Spanyolokkal akkor háborúban volt Francziaország Nápoly ellen egy megtámadással fenyegető hajóserget küldött,s az alkirályt maga oltalmazására képszerítette. A kimerített tartomány jövedelmének egy részét könnyebb felhajthatás végett, akkori szokás szerént, tőkepénzeseknek zálogositották el. Az uzsorások természetesen mindent elkövettek, hogy kétszeresen nyerjenek, ’s igy az elszegényedett népet kíméletlen keménységgel nyomorgatták; de igy is alig lehetett már akkor a’ kölcsön megtérítését reméljem'. Végre Nanderio András elnöksége alatt a’ kereskedőség elöljárósága azt javallotta , hogy minden font piaczra vitt gabonára ’s termésre, mely akkor mint jelenleg is az alnéposztály egyetlen egy élelemszere volt, egy egy carlino*) vámbér vettessék. A’ javallat elfogadtatott és a’ rendelés januarius 3-a 1647-i, kihirdettetett. Ez nem volt teljességgel új találmány, mert már több alkirályok is próbálták behozni, de azzal mindenkor felhagytak, látván mily nagy mértékben nyomasztó. Mindazáltal az Arcjosi herczeg semmi előterjesztésekre nem halgitva , tanácsossai közzül még azokat is felségsértéssel vádolta, kik ötét ezen példabeszédre emlékeztették ,,Az éhség kőfalon is keresztül tűnt.“ A mondott határozat kihirdetésére Nap a legnagyobb elégületlenség terjedett el. polyban Lazzaroni nevezet alatt egy igen sflyban a’ iVan Nászámos néposztály, mely mivel kevés pénzzel munka nélkül élhet, olcsó életemhez van szokva. E’ számos és veszedelmes osztályra nézve az új adó rettentő terek volt, mert szavaiként, a’ szűk éleimet szájából kivette, s miután sérelmeiket számba nem vették, erőszakoskodások származtak belőle. Az alkirály nem jelenhetett meg közhelyen személyének méltatlansággali veszélyeztetése nélkül ; a’ piacznak minden szegletére luzzasztó czédulák voltak aggatva, az adók bészedésére épített kis bolt felgyújtatott. Végre a’ megijtent Arcos-i herczeg külszínből egybehívott tanácsosával értekezödött; de minden segéd forrás ki volt meritve, a’ földből is pénzt kellett teremteni ’s a’ tanácskozás vége csak az lett, hogy az adó továbbra is maradjon. Elpróbálták azokat megbüntetni, kik elégületlenségöket nyilvánították, de e’ bánásmód csak a’ titkos öszve-esküdtek számát szaporította, és az alkirályt nem sokára figyelmessé tette az ötét környező veszedelmekre. A’ nápolyi öbölben egy spanyol flotta állomásozott. Az admirális gályája erősségéért ’s szépségéért híres volt, rajta pedig 500,000 darab arany Spanyolországba indítandó. Május 12-ke éjjelén lángba borúlt e’ hajó,s mielőtt gátolhatták volna, az egész kincsesei ’s a’ legénység egy részével semmivé lett. Minden ember, ki e’szerencsétlenséget látta, szántszándékosnak vélte, ’s az alkirály úgy megijjedett, hogy ámbár erőssen babonásbitű volt, az évenként junius 24-n, Keresztelő Szent János tiszteletére tartani szokott bucsújárást megtiltotta, nehogy számos néptömeg egybegyülése a zendülés kitörésére alkalmat szolgáltasson. Történetünk elbeszéllése 1647-b. julius 7-n, kezdődik. A’mondott nap a’fyarmel-i szentszűz innepe előtti második vasárnap volt, melyet Nápolyban nagy innepélyességgel ülnek. Több időtöltések között szokásban volt fából várat épittéglyet sörököknek öltözött balaszók oltalmaztak ’s lazzaronik szokott rendes ruházatjokban ostromlovak. E’ nézöjátékot a’ nép annyira kedveltette, hogy azon innep nap előtti három vasárnap már próbát tartott. A szóban lévő vasárnapon Masaniello az egyik part által vezérré választatván, már a’ reggeli órában szerepük bétanitása végett egy csoport ifjú embert gyűjtött öszve. Történetesen az nap nagy sokadalom volt, számos földművesek gyültek bé tere * Carlino nápolyi ezüst pénz neme, mely a’ mi pénzünk szerént mintegy tiz krajczárt teszen ezüstben.