Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-09-21 / 76. szám

be vették, a’ szerencsétlen földmivelőn *­ mes­teremberen , minden módon nyereséget csikar­­tak. Nem csuda, hogy ily bánással Nápoly jólé­te végére hanyatlott 's midőn a’ castiliai admi­­rál is, az igazgató alkirály, az tiszves földbirto­kokról adót kívánt, azt a’ nép megtagadta , mivel szegénysége miatt felszedhető nem volt. Itt hát IV Filepnek, hogy Nápoly mostani rongált álla­potában az új kivonatot nem teljesítheti ,s midőn felterjesztésére is az adó felhajtása iránt új parancsot vett, elnyomás eszköze lenni nem akarván, hivataláról lemondott. Utánna Arcosi herczeg Don Rodrigo Ponce de Leon következett, az elsővel egészen ellenkező jellemű, kevély, boszszuvágyó, ma­kacs, ’s egyszersmind oly ravasz és alatto­mos férf sfiu, kihez hasonló honfiai köztt ritkán találtathatott. Hivatalát még csak kevés ideig viselte, midőn a Spanyolokkal akkor háború­ban volt Francziaország Nápoly ellen egy meg­támadással fenyegető hajóserget küldött,­­s az alkirályt maga oltalmazására képszerítette. A­ kimerített tartomány jövedelmének egy részét könnyebb felhajthatás végett, akkori szokás sze­rént, tőkepénzeseknek zálogositották­ el. Az uzso­rások természetesen mindent elkövettek, hogy kétszeresen nyerjenek, ’s igy az elszegényedett népet kíméletlen keménységgel nyomorgatták; de igy is alig lehetett már akkor a’ kölcsön megtérítését reméljem'. Végre Nand­erio András elnöksége alatt a’ kereskedőség elöljárósága azt javallotta , hogy minden font piaczra vitt gabo­nára ’s termésre, mely akkor mint jelenleg is az alnéposztály egyetlen egy élelemszere volt, egy egy carlino*) vámbér vettessék. A’ javallat elfogadtatott és a’ rendelés januarius 3-a 1647-i, kihirdettetett. Ez nem volt teljességgel új találmány, mert már több alkirályok is próbálták behozni, de azzal mindenkor felhagytak, látván mily nagy mértékben nyomasztó. Mindazáltal az Arcjosi her­czeg semmi előterjesztésekre nem halgitva , ta­­nácsossai közzül még azokat is felségsértéssel vádolta, kik ötét ezen példabeszédre emlékez­tették ,,Az éhség kőfalon is keresztül tűnt.“ A­ mondott határozat kihirdetésére Nap a legnagyobb elégületlenség terjedett­ el. polyban Lazzaroni nevezet alatt egy igen sflyban a’ iVan Ná­­számos néposztály, mely mivel kevés pénzzel munka nélkül élhet, olcsó életemhez van szokva. E’ számos és veszedelmes osztályra nézve az új adó rettentő terek volt, mert szavaiként, a’ szűk éleimet szájából kivette, s miután sérelmeiket számba nem vették, erőszakoskodások származ­tak belől­­e. Az alkirály nem jelenhetett­ meg közhelyen személyének méltatlansággali veszé­lyeztetése nélkül ; a’ piacznak minden szegleté­re luzzasztó czédulák voltak aggatva, az adók bészedésére épített kis bolt felgyújtatott. Végre a’ megijtent Arcos-i herczeg külszínből egybe­hívott tanácsosával értekezödött; de minden se­géd forrás ki volt meritve, a’ földből is pénzt kellett teremteni ’s a’ tanácskozás vége csak az lett, hogy az adó továbbra is maradjon. Elpró­bálták azokat megbüntetni, kik elégületlenségö­­ket nyilvánították, de e’ bánásmód csak a’ tit­kos öszve-esküdtek számát szaporította, és az al­királyt nem sokára figyelmessé tette az ötét kör­nyező veszedelmekre. A’ nápolyi öbölben egy spanyol flotta állomásozott. Az admirális gályá­ja erősségéért ’s szépségéért híres volt, rajta pedig 500,000 darab arany Spanyolországba in­dítandó. Május 12-ke éjjelén lángba borúlt e’ hajó,­­s mielőtt gátolhatták volna, az egész kincsesei ’s a’ legénység egy részével semmivé lett. Minden ember, ki e’szerencsétlenséget lát­ta, szántszándékosnak vélte, ’s az alkirály úgy megijjedett, hogy ámbár erőssen babonásbitű volt, az évenként junius 24-n, Keresztelő Szent János tiszteletére tartani szokott bucsújárást megtiltotta, nehogy számos néptömeg egybe­­gyülése a­ zendülés kitörésére alkalmat szolgál­tasson. Történetünk elbeszéllése 1647-b. julius 7-n, kezdődik. A’mondott nap a’fyarmel-i szentszűz innepe előtti második vasárnap volt, melyet Ná­polyban nagy innepélyességgel ülnek. Több idő­töltések között szokásban volt fából várat épi­­tté­glyet s­örököknek öltözött bal­a­szók ol­talmaztak ’s lazzaronik szokott rendes ruházat­­jokban ostromlovak. E’ nézöjátékot a’ nép an­nyira kedveltette, hogy azon innep nap előtti három vasárnap már próbát tartott. A szóban lévő vasárnapon Masaniello az egyik part által vezérré választatván, már a’ reggeli órában sze­repük bétanitása végett egy csoport ifjú embert gyűjtött öszve. Történetesen az nap nagy soka­­dalom volt, számos földművesek gyültek­ bé tere *­ Carlino nápolyi ezüst pénz neme, mely a’ mi pénzünk szerént mintegy tiz krajczárt teszen ezüstben.

Next