Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1842-06-10 / 46. szám

e helyeken leirva láttam, és magam is tulajdon kezeimmel leírtam, csonkaságát vettem­­ észre, mert sem a’ titulust, sem az ajánló levelet ben­­nek nem találom. De ki­ irtam én másodszor abból a’ könyvből, melyet Mikó Ferencz jur szépen leiratott a’ fejedelem számára s paran­csolatjából , és a’ mely eleibe tulajdon kezeivel irta a’ titulust ’s ajánló levelet. Ebben továbbá helyen helyen maga kezeivel kevés szókból ál­ló jobbításokat tett. Ilyen maga épségében me­nyen azért nyomtatás alá ez a sokaktól várat­­tatott jó historia, nem is késhetik ennek ki­­nyomtattatása, minthogy­­efféle kézírások e­lté­­velyendők. Ez ugyan is született nyelvün­kön az a’ historia, mely Erdélynek dol­gait kezeli a’ többeknél; és igy illő hogy azoknál elébb is kezdődjék ennek nyomtattatá­­sa. De arra kérem én jószivü olvasómat, hogy még ez a’ nem hoszszas munka a’ sajtó alól kikér, ha addig ezen jelentésemet vejendi, és báró Mikó Ferencz életére tartozó szükséges dolgokat tud, vélem közönséges jó végre közöl­ni ne ter­heltessék. Ezzel főképpen arra vigyá­zok, hogy ezt az úri írónkat megmentsem né­mely haszontalan nyelvek rágalmazásától, a’ mait tselekedtem Transsilvaniám­ második kötet­nének 465-d. és 464-d. lapjain is. Ez a’ Mikó históriája áll az én szokott e­­légséges sűrű kézírásomban 21 árgusból. Erre pedig pedig a’ levelek sarkain lesznek apróbb betűkkel szükséges jegyzések, más jó írásokból is, kiváltképpen pedig Wei­s­s (Fejér) Mihály brassai bíró,­ ki is a’ Báthori Gábor táborától a Bartzában Földvár mellett 1612-b.­öletett­­meg­, és Fuchs Márk ugyan brassai nagy pap régi kézírásaikból, sőt más apróbb bartzai jegy­zőkönyvekből is, melyeket jöbbrészint köszö­nök tisztde nagy tudományu Both Pál uram, mostani szászhermány­i evangelicus pap ba­rátságának.— Nem különben a’ Böjti Gáspár szép és jó históriájából, ámbár ezt deákul a* mint irattatott, kinyomtatni fogjuk, Bethlen Farkas históriájához tórdva. Továbbá két nevezetes dolgot, melyről Mikó csak igen futólag emlékezik, szükséges­nek tartok egyébünnen megvilágítani a’ jegy­zések­­közit. Első a’ Mária C­hr­istié­­­na fe­jedelmi méltósága. Mert jóllehet bizonyos do­log, hogy ő nem csak fejedelem aszszony volt, az­az felesége Báthori Zsigmond fejedelemnek, hanem olyan valóságos uralkodó fejedelem, ám­bár kevés idő alatt hogy minden rendbeli igaz­gatóknak és nemzeteknek ez hazában törvényes hatalommal parancsolt, az érdemeseknek hiva­talokat és jószágokat (dunait) ajándékozott, me­lyek azoknak birtokokban azután is megmarad­tak, a’ törvénykező levelek a' perfogásokban hozzá tituláltattak , vagy czimereztettek , maga is magát uralkodó fejedelemnek irta, még is mindazonáltal valakik mai napiglan az erdélyi fejedelmeket leírták, azok közzé ötét nem szám­lálták, kivévén valamennyire az Ingrisches Ma­gazin nevű érdemes Pozsoni gyűjteményt, mely­nek egyik darabjában úgy hozatik­ bé, mint a’ ki masát Erdély ás Oláhországok uralkodó fe­­jedelmének, Székelyek ispánjának etc. irta. Én azért mind az erdélyi Országos Prendek végzé­séből , mind a’ Mária tulajdon leveleiből meg­mutatom ölet fejedelemnek voltnak tenni; an­nál könnyebben pedig, hogy nemrégen ezelőtt deákul erről egy kisded munkát készítettem róla ezen nevezett alatt: Maria Christierna in nume­rum legitimorum Transsilvaniae principum relata. Melyre a’ többek között segítségül hívtam egy szép levelet néhai széles tudományo­s emléke­zetű Kornides D­á­ni­el uram ritka szedemén­­nyeiböl ; mást t. Dalnoki (már szent-benede­­ki) Veres Job .uramnak Fejér vármegyei ér­demes liscau­snak ősi jószágait illető levelei köz­­zül. — Második megvilágositandó dolog a Bá­thori András fejedelem és cardinalis ártatlan ha­lála, melyet a köz­kézen forgó históriák ugyan Ördög Balázs nevű csiki székelynek tulaj­donítanak, és én sem tagadom hogy ő az ártat­lan vérnek kiontásár­a fel nem támadott volna, de czáfolhatatlan bizon­­­itásokkal megállítom, hogy ugyan csiki székely szent-domokosi II. r­estély András volt az, a’ ki kegyetlen kezeivel a’ jó­ féle s vétségtelen fejedelmet megölte, ’s ha­lálának helyét is világosabban kimutatom, több ide tartozó körny­űlairásokkal. Ebben háládato­­san megvallom, szépen használt nekem a‘ sz. d­omokosi megye buzgó plébánussával, tisztde Tankó Mátyás uramnal való levelezésem, mely is a füvész tudományon kezdődött vala. Végezetre, hogy még is világosabb legyen ez a' historia , és nagy haszonnal jöjjön akko­rára, a’ mekkorára fognak nevelkedni a‘ követ­ — 112 —

Next