Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1842-07-22 / 58. szám

HON ÉS KÜLFÖLD. ALAPITÁ ’S SZERKESZTI SZILÁGYI FEREICZ, professor. —— smásodik ESZTENDŐ.­­ —— Vásortik Félév. Kolozsvár. Pénteken, Julius 30*u. 1942. 59*k szám. Tritalom­ : Kalotaszeg. Kijavítás és pótlék e’ vidék vázolatához. Babyloni nevezetes épületek. Kalotaszeg­. Kijavítás és pótlék, e’ vidék vázolatáh­oz. (Folytatás) ...„ H órái ez a Zentelkével ál ellen­ben, ’s a­ t. Kár volt nagyon e* gyönyörű hely­től az eredeti magyar nevet megtagadni, ’s a’ magyar vidék elött megavult dacus nevet sütni homlokára. Ez a’ Kőhegy az iró által érintett állásban, melynek hármas alkotó részei, mint sárkány-fák emelkednek Székelye és Mogyoró­kereke határ szélei között, meredezö sziklás oldalain, szinte járatlan utakon izzadoz Nim­ród unokája, mig hulló verejtékeit törölve a’ tetőre érkezik, hol a' legtisztább lég, a' leg­­festőibb nézet fizeti­ le fáradalma bérét, hol a’ Viediásza és Kőhegy mély völgyén omló Szé­kelye zúgása, kürt és kopó lármát elnyelve hoszszant, vagy gyönyörködtet elragadólag. A’ Kőhegy az Élesbérczczel, és Bocsibérczczel egy kapcsolatban regényes nézetet tüntet K. Sz. Király felett, fenyő, bükk és mogyoró cseme­tékkel borítva, élet, veszély közti ad tűzi vagy épület-fát K. Sz. Király szegény lakóinak, kik töredezett testtel, fáradt inakkal hágnak és lejtnek sziklás utjain; sajnos a­ marhának is sorsa, mely súlyos jármát itt hentesén hurczol­­ni fel 's alá, öszzegúzsolt fa­darabokkal. Van egy meredeke Mogyorókereke felett, melynek száz ölnyi fennsége­­s kiálló kö­vlezete, halált lehelt,az oda közeljáróra, melynek oldalát en­­béri kéz és láb még sohasem illette, hanem több évekkel ez elött, egy szép és nagy testű ökör lenczomodva, borzasztó szét zuzatásnak lett martalékai, mint több hetekkel azután a' fenyők sodoraiban szét marezongva fennakadt tagjai mutatók. A’ Kőhegy nagy és magas­ tiszta idő­ben, ha aszály nem ül láttérünkön, Kolozsvár kerek erdeje az úgy nevezett Lomb felett, e­­gészben látható, de a’ Vlediászáról tekintve mint halom törpül­ el, védbástyája még is nehány falunak , melyek alatta feküsznek. Vadszél, fer­­geteg, melyek háta között és megett a’ Vle­­diászáról száguldva, mint utolsó ítélet vihari nem egyszer dühöngnek főleg tavaszszal, nem törhetve­ át éles bérczein, nyom nélkül enyésznek. „A* Maróthegye a' B. Hunyad és fe­­ketetes posta út mellett“ E’ nevet mondhatják, nem sokan ismerjük, és ha e* vázolat nyomát* a* vándor a’ Maróthegyét, nem pedig a* marót­­laki csapot fogja tudakolni, főleg földnépeink között, sikeretlen fáradot ; adjuk­ viszsza hát ős nevét, melyet sok századok gyakorlata pe­csétele meg, ’s nevezzük marotlakicsupnak. Az érdeklett csup egy hegy Marotlaka felett, nyir és mogyoró bokor fedett veröfénye Kalo­­taszegen első hírnöke a’ viruló tavasznak, ma­­gassan emelkedő csupja űrje B. Hunyadnak, el­­lent-vetve a’ Világ Frány is és lejjebb Sebesvár hérczei közti sokszor kárt szomjazva dühöngő időnek. Az utas kit felénk jöttében Csúcsától se-

Next