Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1842-11-25 / 94. szám

HON ÉS KÜLFÖLD. ALAPITÁ­S SZERKESZTI SZILÁGYI FERENCZ, professor. —•4 MÁSODIK ESZTENDŐ, fe-—— második Felév. Kolozsvár. Pénteken, november 35-n. 1842. 94-k szám. Tartalom: A’ Magyar föld. Országgyűlési irományok. Tűz és víz. Előfizetési hirdetmény. Jelentés. A’ Magyar föld. Az a’ föld, melyen most a’ Magyarok lak­nak, Europa nemesebb részei közzé tartozik, a’ természet annak mindent teljes mértékben adott, a’ mivel egy szép és gazdag tartomány nevezetét megérdemli. Akár a’temérdek , nagyobb kissebb alakú sokféle tulajdonságú hegyeket tekintsük, melyek nagyobbára rengeteg és meredek szir­­tokból alkotva, részint magos és roppant élő­­fákkal benőve, meszsze a’ felhőkön felyül emel­ve fejőket, az égi háború fenyegető zivataraira kevélyen néznek­ le, ’s a’ melyek csak nem az egész magyar föld határait koszorú formára kö­rülfutván azt mint erős oltalombástyák fede­zik; akár a’ számtalan folyóvizek elterjedésére fordítsuk figyelmünket, melyek a’ föld termé­kenységének előmozdítói, a’ kereskedés kön­nyebbségének segítői; akár a hegyek által for­mált hol tágasabb hol keskenyebb völgyeket szemléljük, melyeket apróbb nagyobb folyók elevenítenek, virágzó rétek, termő szántóföl­dek, szép és sokféle gyümölcsökkel bővelkedő kertek, kies szőlőhegyek, gyönyörű kinézések­kel meglepő, mindennemű élő fákkal teljes er­dők díszesítenek , akár azokra az elláthatatlan térségekre függeszszük gondolatunkat, melyek­nek nagy része az emberi szorgalom nevezetes eszközének a’ marhatartásnak és a’ pásztorko­­dó életnek honja, vagy a’szép tavakban a’meg­mérhetetlen tenger képét tartsuk szemünk előtt; akár végre, ezen tartomány levegője, szelíd és egésséges voltát, földjének szembetűnő termé­kenységét, ’s a’ természet ajándékai és kincsei különbféleségét, sokaságát és jóságát vizsgál­juk, melyek annak nem csak külső színén nagy számmal és paze­rolva elszórvák, de belső ré­szében is nevezetes különbféleséggel elrejtve találtatnak: mind e' sokféle egymást felváltó te­kintetben ez a’ föld egy tökéletes szép egyet és egészszet teszen , melyen a’természet hatal­ma és jósága, rendkívüli módon és mindenfé­le formákban kimerítve lenni láttatik. De mint egy szép festett képen az eleven és tetsző szí­nek változása a’ homályos árnyékkal, az elsők becsét emeli, és azokat inkább szembetűnővé teszi, úgy ezen nagy táblán is, a' magyar föl­dön, külünbféleséget, jót ’s roszszat, szépet, rutát öszvefoglalt a’ természet. A’ szép folyóvi­zek körül sáros tók, vizerek, posványok van­nak, a’ legtermékenyebb szántóföldek és rétek szomszédságában terméketlen ’s minden növé­nyi élet nélkül lévő homokos puszták terjednek több mértföld hoszszuságra ; itt szép erdők, a­­lakjokat szüntelen változtató, hol magasabbra emelkedő, hol lejjebb szálló dombok és vidám mezők, gyönyörködtetik a’ vándorló szemeit; amott bé nem látható nádasok és kákák sza­­kasztják félbe, a’ nagy sikság unalmas egyfor­maságát. A’ nagy téreken, a’ mocsárok és álló büdös vizek kigőzölgései a’ levegőt megveszte­getik, mely a’ magasabb vidékeken, a’ hegyek 94 ■

Next