Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-11-21 / 93. szám

ték reá a’ tisztek a’ katonákat, hogy ezek az alkotmányt éltessék, azután is „éljen az al­kotmány!“ kiáltások közzé sokszor vegyült az „éljen a’ király!“ kiáltás is. Csak nehány óra eltelése után gyűlt­ össze a’ palota előtt mint­egy 4—5000 emberből álló népség. Kalergis d­sidásai kivont karddal a’ városban ide oda vágtatva a’ békés lakosokat kapuik betörésé­vel fenyegették, ’s a’ zendülésből részvételre vagy legalább a’ nép­ tömeg száma szaporítá­sára így kénszeritették. Azonközben a’ miniszterek ajtói ebbe ö­­rök állíttattak és több státustanácsos; katonák által a’ tanácskozási terembe vitettek, hol a’ lázadás fejei, u. m. Metaxas, Ithigas, Palam­i­­des, Zographos, Psilas és mások már öszve­­gyültek volt. A’ zendülés csendesitése végett a’ király a’ palota erkélyéről a’ sergek vezé­­reihez intézte szavait, mondván „hogy ő hal­lotta kivánataikat, ’s ő azokat a’ miniszterek­kel, státustanácscsal valamint szintén a’ hatal­masságokkal megfontolás alá veendi­­ emlékez­tette őket a’ görög nép boldogsága iránti gon­doskodására és szeretetére , melylyel e’ nem­zet iránt viseltetik, ’s felszólította, hogy mind­nyájan lakjaikba csendesen térjenek­­ viszsza.“ A’ nagy zaj és mozgás miatt lehetten volt a’ király szavait megérteni ; a’ katonáit is a’ pa­lotától nagyon távol állottak, ’s igy minden beszéd, minden hang siker nélkül elhangoz­ván, a’ király legottan írásbeli felszólítást bo­csátott­ ki, melynek tartalma ugyan az volt, mit a’ király az erkélyről intézett vala a’ ser­gek vezéreihez. Sept. 15-kén jó reggel a’ ki­rály az öt hatalmasság követjeinek és a’ ba­jor residensnek írt, de a’ zendülők őrei e’ le­veleket felfogták. Mig ezek ilyeténképpen történtek, a’ stá­tustanács elkezdette volt tanácskozását. Az épület előtt erős őrség állott, az ülésben je­len voltak Spiró­ Mik­os és Makrijanni ezrede­sek több más tisztekkel, kik közzül egyik ki­vont karddal a’ terem ajtaja alatt őrt állva a’ bé- és kijárást megakadályozta. Rhigas-Pala­­inides kezdett beszélni , ’s a’ katonák dicsé­retre méltó magok viseletének nyilvános meg­ismerését kivánta , azon katonákét t. i. kik a’ még nem létező alkotmányra esküjöhet lete­endők voltak. Drosos-Mansolas azon neveze­tes napot (sept. 15-két) idves eredményeiért innepnappá tenni kivánta. Mihelyt e’ javasla­tok vagy is inkább kivánatok következtében , melyeknek a’ jelen fenyegető körülmények között senki ellen mondani nem bátorkodott, a’ megfelelő proclamatiok—felszólítások elkészít­tettek. Pontos ezredes és Schinas státustanácsos a’ felszólítások szerkesztője az esküt letették , azután ugyan azon esküt a’ katonák előtt fel­olvasták és azokat legottan az alkotmányra (mely még csak képzetben létezett) megesket­ték. Mi megtörténvén, Zographos úgy nyilatko­zott, tűivel nincs többé kormány, új kor­mányt kell választani ’s a’ nemzeti gyűlés rö­­vid idő alatti öszvehivása és az alkotmány ki­adása végett királyi rendelményt kell kívánni, ’s ha a’ király ő felsége e’ kivánatok elfoga­dását megtagadná , az alkotmányi királyi­ szék további fennmaradásáról kellene tanácskozni, ’s szükségesképpen Görögországban az alkot­mányi elvnek kell fenntartatnia. Psilas a’ stá­tustanácsi ülések folytonos tartását indítvá­nyozta, mig az elkezdett munka egészen vég­rehajtva leend, ’s a’ Zographos javaslatát he­lyeselvén, ő is t. i. Psilas kinyilatkoztatta, hogy ha a’ király az alkotmányt elfogadni nem akarja, a’ státustanács kötelessége leend a’ monarchiai elv épségben tartásáról gondoskod­ni , a’ nélkül hogy a’ mostani király szemé­lyére nézve tekintettel legyen. Taczis-Man­­ginas kivánata szerint mindenek felett arra kell ügyelni, nehogy a’ hellén (görög) nemzet és státus függetlensége koczkára tétessék. E’ szó­nok, az örtiszt és mások bélépése miatt beszé­dét félbe szakasztani kéntelenittetett. Anastasios Pontos, ki egyik öszveeskütt ellen kemény kifejezésekkel élt, szinte h­átul járt, mert Spiro-Mik­os kardot rántott reá ’s csak mások közbelépésének köszönhette fan­­tos státustanácsos, hogy ötét a’ felhevült Spi­ro nem szabdalta­ meg. Ilyetén körülmények köztt, a’ legelébb említett mozgalmi tanácso­sokon kivül, egy státustanácsos sem bátorko­dott tovább beszélni. A’ tanácskozás további folyama alatt Makrijanni ezredes a’ miniszter­ségre kijelelt új egyének név­jegyzékét a’ st­á­tustanácsnak bemutatta. (Csak ugyan később­­ben ugyan azon kijelölt egyének neveztettek­­ki.) Taczis-Manginas kinyilatkoztatta ugyan, hogy jobb lenne ha a’ státustanács maga a­­jánlana 10 vagy 15 egyént, kik közzül a’ ki­rály szabadon választhasson s de a’ mód mely­lyel a’ miniszteri kijeleltek a’ statustanács eb­be terjesztettek, vagy jobban mondva a’ ta­nácsra tolattak, Taczis­ Manginásnak hallgatást tanácsolt, ’s azért ez is jobb és okosabb do­lognak tartotta tovább nem ellenkezni, indít­­ványoztatott továbbá, hogy a’ miniszterek a státustanácsnak tartozzanak számot adni, de

Next