Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-05-16 / 39. szám
Tartalom . A’ vesztfáliai titkos büntető törvényszék a’ középkorban. Különös hűbéri kötelezések a’ középkorban. Tábnyi lakoma.eiilinon mellet. Apróság Franklin életéből. Elevtár. Köszönetnyilvánítás. TOLDALÉK MUIÍT ÉS J£LEIIIEZ. 1843. (Első félév.) 39-b szánt. Kolozsvár. Kedden Május 16-án, 1843. r. 7■ • _______~ _______ . _____ / t r • • ■ A’ wesztitali« titkos BeItEireác törvényszék a’ középkorban. A’ középkor sötét idejében, midőn törvény a’ bűnt eléggé még nem korlátolta, állott fel egy titkos büntető törvényszék, az úgy nevezett Fehmgericht. Monda szerint már Nagy Károly (814-ben) a’ Vesztfáliában akkor még meglévő pogány hit, személyes boszszuállás és emberáldozás elnyomására, egyes püspököknek és hűbéres uraknak határtalan hatalmat adott volt, melynek gyakorlása a’ későbben létre jött spanyol inquisitiohoz hasonlított. Bár mily jótékony lehetett is akkor e’ hatalom gyakorlása, de az csak hamar Nagy Károly halála után a’ legborzasztóbb önkénynyé fajult, és több évszázadokon keresztül annak történetei egyszersmind számtalan alattomban véghezvitt és büntetlen maradott gonoszságok történetei is, az eredetében erkölcsi javításra czélzó intézet nem sokára emberiség átka lett. Vesztfáliából terjedett el elrettentő ítélőszó egész Németországra, azért vesztfáliai ítélőszéknek neveztetett. Tagja ,,tudóknak“ nevezték magukat. Ünnepélyes eskü kötelezte őket megszeghetetlen titoktartásra és minden gonosztény feljelentésére, melynek ők nyomába akadhatnak. Ezért titkos itélőszék nevezetet viselt. Több mint százezer ilyen eskütt tudók voltak Németországon elterjedve, és egy rettentő titkos hatalom öszvegét képezték. Az eskütt tudók által választattak az itélőbirák, (Freischöppen szabadbirák), az itélőszék elnöke ,,szabad grófnak“ neveztetett(Freigraf) A’ szabadbirák nyilvános és titkos üléseket tartottak. A’ nyilvános ülések tartása végett az országban útaztak. Midőn a’ kijelölt helyre megérkeztek, minden harangok ’s többnyire éjfélkor meghuzattak, melynek hallására az álmukból felriasztott lakosok ez egyház udvarába vánszorogtak hol széles körben letelepedtek, rebegve várván a’ büntető itélőszék ítéletét. A’ körnek legkomorabb részében egy magas álláson ült a’ szabadgróf, előtte egy halálfő, gyilok, kötély körül ültek a’ szabadbirák és tudók, mindnyájan fekete öltözetbe burkolva , hasonló alakú szolgák néhány égő fáklyát tartottak, melynek sugárai a’ borzadást okozó jelenetet rémitő fénynyel világították. Reszketve közelítettek a’ szegény lakosok ezen itélőszékhez, mert mindenik tudta hogy csak erőszak és nem igazság érheti őtet. Aszszonyok és gyermekek zokogtak, mert félniök, rettegniük kellett, hogy férjöket, atyjokat, még nap feljövetele előtt valamelyik fán függve látandják. Midőn a’ lakosok mind öszvegyültek, a’ szabadbirák fehér palozát tartva kezökben , szolgák kereszteket és zászlókat, halálfőket és keresztben tartott gyilkokat vivén elől, az egész kört körül járták, ’s ha valamelyik biró a’ lakosok közzűl valakit meg pillantott, kit bünténygyanusnak gondolt, vagy a’ ki nékie terhére lévén attól szabadulni akart, hozzá közelitélt, ’s fehér pálczájával annak vállát megérintvén fülébe e’ szavakat súgta: „Barátom, másutt is éppen oly jól lehet kenyeret enni mint itt ; barátom, ha nincs jó lelkiismereted, kelj fel 's menj dolgodra, de ha semmi rostát nem miveit és maradj veszteg /“ Ezen intés mindenkor annyi volt mint száműzetni vagy halálra ítéltetni. A’ megintett szerencsétlen talán valamelyik szabadbirónak útjában állott, földje talán valamelyiknek keze ügyében fekütti vala-39