Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-11-26 / 95. szám

állhatatosan vonakodott hajóra szállani, azt adván okul, miszerint ők csupán azon feltétel alatt állottak legyen franczia szolgálatba, hogy csak a’ jonnai szigetéken szolgáljanak, ’s így a’ kormányzó kénytelen volt e’ szándékkal fel­hagyni, vagy zendülésre készen állani, de en­nyire engedni a’ dolgot ily terhes körülmények köztt, nem volt tanácsos, mert az albaniai se­­reg 3000 főből állott az egész szigeten elszé­­ledve, ’s lehetlen lett volna őket a’ hegyek és szakadások közti kézre keritni, höl még a’ föld népe is hozzájuk csatlakozott volna. Az 1814-ik év első hónapjaiban m­ég mind nem tudtuk mi történt Francziaországban , ’s Napoleon sorsát még csak nem is sejditettük , de a’ roniai Ali pasa hirtelen merészszé vált m­­agaviselete, ki addig oly barátságos sőt alá­zatos volt irántunk, s most véletlen erős ha­disereggel Parga ellen indult, hogy ezt is mely még miénk volt, ostromolja, most már meg­érteti velünk, hogy Francziaország ügyei nem a’ legjobb lábon állhatnak. A’ parganioták el­határozva magukat utolsó csep vérig oltalmaz­ni , feleségeiket és gyermekeiket Corfuba kül­döttek , hol azok magános emberek házaiba fogadtattak ’s a’ legjobban tartattak. De csak hamar azután Parga lakosai titokban az an­­golokkal egyezkedtek , hihetőleg attól tartván, hogy a’ francziák őket a’ kegyetlen Ali pasa ellen nem oltalmazhatják­ meg, s így éjnek i­­dején Parga kikötőjét és kapuit a’ lakosok az angoloknak kinyitották. A’ csekélyszámu fran­czia örsereg, mely nagyobb részint olaszok­ból állott, fogolylyá tétetett , és angol zászló lobogott Párgában, mit Ali pasa látván jónak ■találta ismét tovább állatni. Tudatik , mi­yént jutalmazta későbben az angol kormány a’ par­ganioták hódolását, őket a' kegyetlen Ali pa­sának eladván, mely tett egész Európát hor­padással töltötte vala el. Murat elpártolását sógorától megtudtuk volt ugyan, de nem hivatalosan, ’s a’ Corfu­­ban lévő nápolyi örsereg mi egy zászlóalj kön­nyű gyalogságból állott, velünk együtt tovább tette a’ szolgálatot. Utoljára május hónapja vé­ge felé egy angol hajó mutatta magát, melyet egy más hajó követett fejér lobogóval. Senki sem tudta, mit jelentsen ez, mig az első ha­jóról egy angol szószólóval több francziák is ki nem szállottak, kiknek kalapjaikon nagy bámulásunkra fejér kokárdát látánk, mindnyá­jan egyenesen a’ kormányzóhoz vezetettek. Ne­hány óra múlva a' rejtély meg vala fejtve a’ lakosok nagy bámulására és az örsereg nagy boszankodására, mely inkább az égboltozata öszveomlását hivé, mint sem azt hogy Fran­cziaország uralkodói székébe ismét Buorbon üljön. Még az napon a’ békekötés feltételei köztudatra jutottak, valamint az is, hogy Cor­fu ezen egyetlen sziget, mely a’ róniai szige­tek közzül még a’ francziák kezében maradott vala, az angoloknak átadandó. Corfu lakosai, kik reménylék hogy vagy egészen szabadok lesznek, vagy legalább orosz védelem alá jut­nak, nagyon békételenkedtek , midőn megtud­ták, hogy Nagybritannia fogja nehéz király­i pálczáját felettük forgatni, s ekkor jószívvel franczia uralkodás alatt kívántak volna maradni. Tíz millió franknál sokkal többet költött •volt a’ franczia komnány ez utolsó években a’­­corfui várerösségre, s szinte ugyan annyit fordított más közhasznú czélokra az egész szi­geten hét évi uralkodása alatt, a’ nélkül hogy bár egy fillér hasznot vett volna e’ temérdek költség után. A' már magában rendkívül erős város két várerösségével és fellegvárával, más apróbb erősségek, föld hányások, árkok ’s t. e. által megerősittetett. A’ várost és mind ezen erősségeket a’ francziák még egy körűlárkolt táborhely által akarták a’ szigetnek többi ré­szeitől elzárni , de az átadáskor e’ táborhely még nem volt bévégezve. Annak ásásakor, mely éppen azon helyen vonul­ keresztül , melyről áliitatik , hogy az Alcinous hires kertjei ott feküdtek, a’ régi Chrysopolis, a’ phacaciaiak Fővárosa, romjaira akadtak , e’ várostól jobb kézre feküdtek ama kertek, ’s még most­»is e’ kertekről neveztetik e’ környék. Csaknem az egész örsereg dolgozott e’ tábor készítésén s így a munka gyorsan haladott , s azon kes­keny vonalban, mely a’ táborhely mély árká­nak jelettetett vala ki, mindennap új felfede­zések létettek; nagyon sok corcyrai és régi görög réz- ezüst- és aranypénzek, a’ legré­gibb időkből is, találtattak, nem különben e­­xlények, hamvvedrek, különböző nagyságúak és alakúak, néha nemes érezböl is, kövekkel kirakva, mindennemű házi eszközök, sok lám­pák és áldozóedények, templomoknak, emlék­ei más épületeknek egész alapjai , oszlopéit , ferdeházak, a’ legpompásabb mozaik talajok­kal ’s t. e. és ki tudja még mire nem akadtak volna, ha nem az árok kijelölt keskeny vona­lát követik, hanem a’ talált romok nyomait. Jelenleg egész Corfu városában nincs egy épület is , mely mint különös megjegyzésre méltó említést érdemlene. A’ színház egy kü­­­lönös régi épület, mely nem színháznak épít­tetett volt. A’ negyven görög templom és ká­polna közzül egyik sem nevezetes építészi te.

Next