Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-11-26 / 95. szám
állhatatosan vonakodott hajóra szállani, azt adván okul, miszerint ők csupán azon feltétel alatt állottak legyen franczia szolgálatba, hogy csak a’ jonnai szigetéken szolgáljanak, ’s így a’ kormányzó kénytelen volt e’ szándékkal felhagyni, vagy zendülésre készen állani, de ennyire engedni a’ dolgot ily terhes körülmények köztt, nem volt tanácsos, mert az albaniai sereg 3000 főből állott az egész szigeten elszéledve, ’s lehetlen lett volna őket a’ hegyek és szakadások közti kézre keritni, höl még a’ föld népe is hozzájuk csatlakozott volna. Az 1814-ik év első hónapjaiban még mind nem tudtuk mi történt Francziaországban , ’s Napoleon sorsát még csak nem is sejditettük , de a’ roniai Ali pasa hirtelen merészszé vált magaviselete, ki addig oly barátságos sőt alázatos volt irántunk, s most véletlen erős hadisereggel Parga ellen indult, hogy ezt is mely még miénk volt, ostromolja, most már megérteti velünk, hogy Francziaország ügyei nem a’ legjobb lábon állhatnak. A’ parganioták elhatározva magukat utolsó csep vérig oltalmazni , feleségeiket és gyermekeiket Corfuba küldöttek , hol azok magános emberek házaiba fogadtattak ’s a’ legjobban tartattak. De csak hamar azután Parga lakosai titokban az angolokkal egyezkedtek , hihetőleg attól tartván, hogy a’ francziák őket a’ kegyetlen Ali pasa ellen nem oltalmazhatják meg, s így éjnek idején Parga kikötőjét és kapuit a’ lakosok az angoloknak kinyitották. A’ csekélyszámu franczia örsereg, mely nagyobb részint olaszokból állott, fogolylyá tétetett , és angol zászló lobogott Párgában, mit Ali pasa látván jónak ■találta ismét tovább állatni. Tudatik , miyént jutalmazta későbben az angol kormány a’ parganioták hódolását, őket a' kegyetlen Ali pasának eladván, mely tett egész Európát horpadással töltötte vala el. Murat elpártolását sógorától megtudtuk volt ugyan, de nem hivatalosan, ’s a’ Corfuban lévő nápolyi örsereg mi egy zászlóalj könnyű gyalogságból állott, velünk együtt tovább tette a’ szolgálatot. Utoljára május hónapja vége felé egy angol hajó mutatta magát, melyet egy más hajó követett fejér lobogóval. Senki sem tudta, mit jelentsen ez, mig az első hajóról egy angol szószólóval több francziák is ki nem szállottak, kiknek kalapjaikon nagy bámulásunkra fejér kokárdát látánk, mindnyájan egyenesen a’ kormányzóhoz vezetettek. Nehány óra múlva a' rejtély meg vala fejtve a’ lakosok nagy bámulására és az örsereg nagy boszankodására, mely inkább az égboltozata öszveomlását hivé, mint sem azt hogy Francziaország uralkodói székébe ismét Buorbon üljön. Még az napon a’ békekötés feltételei köztudatra jutottak, valamint az is, hogy Corfu ezen egyetlen sziget, mely a’ róniai szigetek közzül még a’ francziák kezében maradott vala, az angoloknak átadandó. Corfu lakosai, kik reménylék hogy vagy egészen szabadok lesznek, vagy legalább orosz védelem alá jutnak, nagyon békételenkedtek , midőn megtudták, hogy Nagybritannia fogja nehéz királyi pálczáját felettük forgatni, s ekkor jószívvel franczia uralkodás alatt kívántak volna maradni. Tíz millió franknál sokkal többet költött •volt a’ franczia komnány ez utolsó években a’corfui várerösségre, s szinte ugyan annyit fordított más közhasznú czélokra az egész szigeten hét évi uralkodása alatt, a’ nélkül hogy bár egy fillér hasznot vett volna e’ temérdek költség után. A' már magában rendkívül erős város két várerösségével és fellegvárával, más apróbb erősségek, föld hányások, árkok ’s t. e. által megerősittetett. A’ várost és mind ezen erősségeket a’ francziák még egy körűlárkolt táborhely által akarták a’ szigetnek többi részeitől elzárni , de az átadáskor e’ táborhely még nem volt bévégezve. Annak ásásakor, mely éppen azon helyen vonul keresztül , melyről áliitatik , hogy az Alcinous hires kertjei ott feküdtek, a’ régi Chrysopolis, a’ phacaciaiak Fővárosa, romjaira akadtak , e’ várostól jobb kézre feküdtek ama kertek, ’s még most»is e’ kertekről neveztetik e’ környék. Csaknem az egész örsereg dolgozott e’ tábor készítésén s így a munka gyorsan haladott , s azon keskeny vonalban, mely a’ táborhely mély árkának jelettetett vala ki, mindennap új felfedezések létettek; nagyon sok corcyrai és régi görög réz- ezüst- és aranypénzek, a’ legrégibb időkből is, találtattak, nem különben exlények, hamvvedrek, különböző nagyságúak és alakúak, néha nemes érezböl is, kövekkel kirakva, mindennemű házi eszközök, sok lámpák és áldozóedények, templomoknak, emlékei más épületeknek egész alapjai , oszlopéit , ferdeházak, a’ legpompásabb mozaik talajokkal ’s t. e. és ki tudja még mire nem akadtak volna, ha nem az árok kijelölt keskeny vonalát követik, hanem a’ talált romok nyomait. Jelenleg egész Corfu városában nincs egy épület is , mely mint különös megjegyzésre méltó említést érdemlene. A’ színház egy különös régi épület, mely nem színháznak építtetett volt. A’ negyven görög templom és kápolna közzül egyik sem nevezetes építészi te.