Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-02-23 / 16. szám
Tartalom: Robert Károly magyar kurály akadályos kormányra lépése, buzgósága és fogailástételi’. Tisztelkedő beszédek. Hirdetések. 1844.16-k szánt. HON ÉS KÜLFÖLD (Első félév.) Kolozsvár. Petiteken februárius 23-án, a§41. Robert Károly magyar király akadályos kormányra lépése, fzgóságai és forladástétele. (Magyar történeti töredék). ( Végzet) IV. A' Károly pártja nápolyi pártnak neveztetett. Ezek szövetkezésének kiváltképpen ellene szegült az akkori palatinus, a’ hatalmas gróf trencsini Máté, ki titkos egyetértésben dolgozott ellene az erdélyi vajdával, Apor Lászlóval, kinek — mint már irtuk— a’ korona kezében volt. Ezen barátjában — Aporban — bizakodva, mint palatinus az egész országban egy irományt hirdetett ki, melyben a’ Rákosmezőn tartott közgyűlésnek új királyválasztás iránti végzeteit erőtleneknek és megsemmisittetteknek nyilvánította. De mig ezek történtek, a’ nápolyi párt hatos kérelmekkel Apor Lászlóhoz folyamodott a’ koronáért. Senki sem gondolta, hogy Apor engedni fogna a’ kérésnek, ’s azért nehogy a’ késedelem valami akadályt vagy cselszövényt szüljön, ismét és így harmadszor koronáztatott meg Károly junius 15-kén 1309-ben Budán egy új koronával. Ezen mostani koronázás a’ legpompásabb és innepélyesebb volt, még is szinte közbékétlenség mutatkozott azért, mivel nem az öreg szentelt országkoronával koronáztatott meg. E’ hiányosság még mindig habozó kétséget szült a’ nagyobb részben , mit a’ megkoronáztatottnak törvényszerű uralkodása ellen nyilváníthattak is. Ezen koronázás alkalmával Károly — ki most 22 éves vala— a’ budai vártemplomban az oltár elibe lépett, ott állván az esztergomi érsek, Tamás. Károly letérdelt előtte, kezét nyujtá néki, s megcsókolta az evangéliumot. Végbe menvén e’ koronázás, az ország bárói az oltár körül gyűltek, rendre az evangéliumot illették, és az érsek kezeibe a’ 1íz hivség esküjét letették. Azonban Apor László mind Otto ellen elkövetett tetteit megbánván, mind a' sikerültebb béfolyásu magyar főrendeket meghallgatván, azután hamar, julius i-je napján a’ koronát kiadta, mint gyaníthatni, erősebb rugója vallásos érzelemtől ’s megfélemléstöl indíttatván, mivel a’ pápa követte Budán szentegyházbéli kizárás (excommunicatio) büntetését hirdette volt ki ellene, ha a’ határozott időpontra a’ koronát nem adandja ki; és így aug. 27-ken 1310- ben Robert Károly Székesfejérvárott negyedikszer koronáztatott meg. Sokat köszönhetett e szerint Károly Apornak azért , hogy Ottót elébb állitván, útat nyitott néki a’ magyar trónusra. Azonban mégis Károlynak történhető hálátlanságától ’s még akkor is Ottó mellett buzgó némely förendnek boszszijától félvén, a’ pesti országgyűlésre, mely a’ Károly béigtatására hirdettettett, nem ment el Apor László, hanem csak követeit küldötte, mint megtetszik Gentilis kardinál, és pápai követ azon országgyülésieli jegyzékének ezen szavaiból: „Ad sinistram sedentibus Anhasciadoribus et et Procuratoribus Ladislai Vajvodae Transiliam et Comitis de Zónák,“ ’s a’ t. megjegyzendő, hogy ezen időkben Belsőszolnok vármegye főispánjai a’ vajdák voltak. Viszszaadta tehát Apor a’ koronát: — de micsoda feltételek alatt? micsoda jutalom reménye és várása? micsoda váltságbér ígérete vagy adása mellett? a’ történetek lapjai nem említik. Bizony ha Fridrik császár ugyanazon magyar koronáért, mely titkon hozzá vitetett vala, Korvin Mátyástól és a’ Kendektől 60 ezer aranyat kérni nem pirult, vajdánk sem szégyelltem, várakat és uradalmiakat kérni ’s el is fogadni a’ veszélytől megőrzött és törvényes királya birtokába viszszaadott koronáért, ilyeténképpen az ország békéje helyre állíttatván és a’ pártoskodók mozgalmai lecsendesedvén. ’S minthogy Károly oly bőkezű és adakozó szellemű volt, hogy István mesternekezen ,,mester“ „magister“ czímmel szerették élni az országbárók fiai és más nemes rendű férfiak 16