Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-11-22 / 94. szám
1844. HON ÉS KÜLFÖLD Kolozsvár. Pénteken november 23-én, 1844. Tartalom A’ roniai szigetek. Corfu. Országgyűlési iromány. Legújabb országgyűlési tudósítás. (Második félév.) 94-kSZ.illt. A* jouia)i szigetek. Nápoly környéke és Capri szigete, paradicsomi szépségüek, de hasonlíthatlan és valójában mennyei éghajlata van a’ roniai szigeteknek, melyek között különösen Zante, ,,il paradiso del Levante,“ kelet paradicsoma, fekvése és belső sajátságai által kitűnik. Csak nem örökösen tiszta ég alatt, melyet éven át szinte tiz hónapig semmi felleg nem borit, a’ közép tengernek smaragdzöld hullámai által körülmosva, balzsam teljes szellők által körüllengedezve, fekszik ott a’ régi l’haeacia (Corfu), Alcinous *) kertjeivel ; Lenkadia (Santa Maura) hires kősziklájával Iihaka (Theaki) Odysseus hona; Cephalonia , Zante, Faxo és végre a’ hajoló szépségistenaszszonyának hódoló Cythere (Cerigo). E’ szigeteken minden lépés régi klaszikus földet érint, ’s ott az ember lavendula, myrtus, borostyán, aranynarancs, czitrom , rózsa és biborszinü virágos cactuszok, illatozó növények között bolyong, melyeknek jó illatja az egész légkört eltölti. Semmit sem lehet a’ római nyári éjszakák varázsához hasonlitni, mi csaknem kilencz egész hónapot tart meg. Itt olajfák és borostyánok alatt hevernek a’ lakosok , szemeiket az itten háromszorosan ragyogóbb csillagokra függesztve, ’s kényelmes buja nyugalomban töltik az éjszakákat énekléssel, beszélgetéssel s szemlélődéssel, a’ mindenhatónak, a’ meg* foghatatlannak, a’ teremtő mindenség lelkének közellétét sejditvén. Egy országában is Európának, sem olasz, sem spanyol földön, sem Délifrancziaországban a’ nyári éjszakák sem oly bájolók,s nem ébresztenek oly magas érzelmeket a’ kebelben, mint a’joniai szigeteken, jóniai ég alatt. Sehol sem hat a’ természet oly boldogítva mint Corfu völgyeiben vagy Zante olajfás dombján. .,Soha sem fogom feledni — mond egy utazó — azon néhány évet, melyet itt töltöttem, a legédesebb viszszaemlékezéssel maradott tele keblem. Meglehet, hogy húsz évet korunkban másképpen látunk , érzünk és gondolkodunk, mint értebb korban, midőn minden más alakot vált, de én déli Franczia- Olasz- és Spanyolországot már az előtt beutaztam ’s megismertem vela, de sehol sem hatott lelkemre föld és éghajlat úgy, mint Odysseus, Telemachus és Alcinous honában.“ Corfu, Corfu szigetének, mely a’ franczia elfoglaláskor (1807— 1814-ig) 50,000 lakosnál, a* 10—12,000 főből álló örserget oda nem véve, valamivel többet számlálhatott, közel harmincat német mértföldet teszen körülete. Legnagyobb hoszsza tiz, legnagyobb szélessége négy mértföld. Meglehetős hegyes ’s különben nagyon megás és meredek sziklái vannnak, de ezek mellett a’ legkiesebb völgyekkel bír, melyek között különösen Roppa völgye, az Ermones kis folyama által nyírbitott Liapades vidékében, festői fekvése által kitűnik. Itt régen tó volt, melyet egy földrengés elenyésztetek, de a’ melynek még látszik nyoma. A’ tájék, hol e’ tó fekütt, vad, puszta és borzadást elhozó magányos, ’s é viz eltűnéséről csudálatos népregék vannak a’ körülfekvő faluk lakosai között elterjedve. E’ faluk közzül némelyek, mint sasfészkek, a’ köszirtok legmagasabb tetőin feküsznek, hova sziklába vágott keskeny lépcsőkön járnak fel az emberek, ’s megfoghatlannak tetszik, hogy miképpen telepedben eh oda, de ha e’ tetőre felérünk, olajfákkal és szőlőtökkel béültetett térség lepmeg bennünket. A’ faluk lakosai löbbnyir© csaknem pátriárcai, néha félig vad életet is foktatnak. Fö gazdagságuk olajgyümölcsből, kecskékből és kecskebakokból áll, melyek nékiek olajat, tejet és sajtot adnak. A’ tehén és ökör e’ szigeten ismeretlen állat. A’ kecskebus , valamint ezen állat teje is , nagyon jóizü, mert itt a’ kecske a’ legjobb illatu füvekkel s növényekkel él a’ vajat a’ lakosok nem ismerik, annak helyét a’ jóizű fris faolaj gazdagon kipótolja. Hús eledellel nagyon ritkán élnek a’ lakosok csak nagy innep-nepokon sütnek meg 94 Alcinous, Krisiilious fija és Riptunus unollája , Corcyra vagy I’lincacii szigete uralkodója voll. Ilomér leírja ezen uralkodó udvarának papáját ’s göngött szép kertjeit.