Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-01-24 / 7. szám
Tartalomi Rét novásár. • HON ÉS KÜLFÖLD 1845. (Első félér.) 4-A szám. Kolozsvár. Pénteken januárius 21-én, 1*4.*. Két novásár. (Potocki emlényeiből) „Mingreliában egy Trapsza Morsania nevű czebeldin fejedelemmel történetesen megismerkedvén — mond Potocki — elöljárómtól szabadságot kerék Abeldába mehetni, mert onnan , uj barátom ígéretei szerint, vele együtt a’ dzikiet törzsökhöz, t. i. barátom kunakjához (barátjához) Bezlan Aderbeihez vala alkalmam eljuthatni, ki a’ cserkeszek küzti egyik legtekintélyesebb főnök volt. Már régóta forgattam vala eszemben ezen utazást. Parancsnokom nagy kedvezéssel viseltetett irántam, s a’ fiatal czebeldinnel kötött barátságomtól általam értesítvén, nem csak megegyezett utazásomban , sőt még némi dolgokat is bízott reám, melyeket én szerencsémre tökéletesen végre hajthatok. Zugdidban, a’ mingreliai fejedelem téli lakában, már két czebeldin várakozott reám, ’s azokkal Abkhasába mentem, Alibei nejéhez, Dadián fejedelem húgához, ki a’ czebeldinek határszélén lakott ’s ezekkel természetesen folytonos öszszeköttetésben élt. Itt engemet a’ szép fiatal Morsania felkeresett, ’s most már vele a’czebeldinok hegyei közzé indultam. Én itt nem irom le a’ földet, melyen átutaztam, hanem az olvasót a’ lelkiismeretes Dubois de Montpereux-re utasítom, ki már e tartományt nagyon tökéletesen leírta. Csak azt jegyzem meg, hogy hihetetlenül elfáradva , több napig tartott utazás után Trapszalakába, Dél nevű faluba, megérkeztem, jó szerencsém ezúttal úgy akarta , hogy éppen a nagy lóversenyekre érkezzem oda, melyek Kripsza Morsania tiszteletére adattak, a’ ki első volt nemzetségében, ki Abkháziából átjővén , Czebeldinában megtelepedék. Amingreiek, imerétek, abkházok és cserkeszek ivott minden tekintélyes személynek halála után tizen négy nap múlva ’s azután minden évben annak halála napján gyász-innepély tartatik, melynek legfőbb dísze a’ lóversenyek. Rokonok és ismerősök minden felől öszszegyűlnek ’s a’ fiatalok minden nap a’ legderekabb lovakon versenyeznek. Az kinek sikerül, a’ három nap alatt a’ többieket legyőzni, jutalomul nyeri mindazon lovakat, melyek versenyeztek, ’s igy gyakran megtörténik hogy némely szegény fiatal ember egyszerre nehány száz lovak tulajdonosa ’s az által gazdag lesz és akkor már gondolkozhatik náválasztásról. Az ilyetén innepélyekkor a’keresztyént mozlémtól nem lehet megkülönböztetni ; nincs ott teljeséggel helye vallási versengésnek, minden magányos perlekedések, egyenetlenségek felfüggesztetnek, ’s nincs példa arra, hogy ilyen gyűlések alkalmával, nyelv, vallás és részint még szokások és erkölcsök különbsége mellett is, e’ lététől talpig felfegyverkezett nép tolongásában az innepély három napja alatt, valaha gyilkosság történt volna. Én is éppen úgy voltam öltözve mint a’többiek, de a’ hegyi lakosok éles szemei bennem tüstént idegenre ismertek. De Morsania két szót mondaki, ’s mindnyájukat megnyugtató : Ez Unnakoni (barátom) — monda ő azoknak, kik utánam kérdezősködtek ; tovább senki sem tudakozta még csak nevemet is,’s ha ma közzülök valamelyikkel találkoznám, engemet mint Trapsza Morsania kunakját köszöntette. E’ lóversenyekre nehány cserkeszszel, kik ott dzikiekeknek neveztetnek, Samsi Aderbei is megjelent, öcscse Aderbeinek, kihez éppen menni akartunk. Samsi Ader akkor tizenhét éves szép fiatal ember volt, e jelen és elmés. Igyekeztem barátságát megnyerni, mely igyekezetemben Trapsza szívesen segített. A’ lóverseny után Szechnébe vagy Szupuba, Michál abkház fejedelem lakába útnak indultunk, ki egykor a’ hegyi népek közt.