Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-07-22 / 58. szám

HON ÉS KÜLFÖLD *845 5fe.it szám (Második félév.) K Kolozsvár. k­edden Julius 22-én, 1845. Tartarum: Angol küldöttség a' Niger vizén az lost-k és 1842-k évben. Pot­éldár. An­g­ol küldöttség a’ Hilgek­ vi­zéül az RS41-R és 11842-10. évb­en. (Hivatali tudósítások szerint.) (­Folytatás.) Nehány angol tiszt és a’ tolmácsok elkí­séreki Ob­y királyt, hogy a’várost megnézeges­sék ’s a’ nép szokásaival megismerkedjenek. Mihelytt szárazra léptek, Oby király legottan nemeseit és a’ város előkelőbb lakosait ösz­­szehivta, mely gyűlés még az nap estvéjén tartatott. Oby király, az angol küldöttség in­­ditóokait és a’ rabárusság eltörlésére ő általa kötött szerződmény czélját egy beszédben a’ gyűlésnek tudtára adta. Az ezen innepélyes gyűlésen jelen volt angol tisztek tudósításai szerint, az Oby király előadását az egész gyű­­lés szembetűnő megelégedéssel fogadta. Euró­pában és különösen Francziaországban vagy Angliában — jegyzik­ meg azon tisztek — e királyi beszédet kétségen kívül hangos tetszés nyilvánítása követte volna, de Oby király népe teljes tisztelettel hallgata. Az angol tisztek a’ várost é's környékét megnézegették. Az utakat oly sárosoknak ’s a’ folyam és patakok áradásai által vízzel an­nyira elborítva találták, hogy azok egészen járhatatlanok valának. A’ város maga is szin­te víz alatt állt. Hogy az angolok Oby ki­rály palotájáig juthassanak, térdig kellett víz­ben gázolniok. A’ király megvallotta, hogy városa nagyon egésségtelen, de azt is meg­­jegyzé, hogy fekvése által a’ folyam felső része és a’ tenger köztti közlekedésen ural­kodik , s a honiak és európaiak közötti ke­reskedelemre nézve nagyon kedvező pont; to­vábbá , hogy ő a’ tenger partokra menendő rabszolgák szállítmányai elfogása által, a’ szer­ződmény feltételeit nagyon könnyen fogná teljesíthetni. Az Oby király szokásai sokat hasonló­nak az ázsiai és keletafrikai uralkodók szo­kásaihoz ’s erkölcseihez. A’­ soknejüség sza­bad ; Oby háreme legalább is száz nőből áll. A’ piatzon a’ királyi palota előtt egy bálvány áll, mely bal kezében egy pisztolyt és jobb kezében egyenes kardot tart , e’ kétségen kí­vül a’ harcz istene, az ibu-i Mars. Éláboru idejében, minden katona harczba indulása előtt kezeit e’ bálvány kezére teszi, hogy az által annak kedvét megnyerje ’s a’ harcz veszélyei ellen magát megóvja. A’ palota udvara kapu­ja előtt egy fazakas földből készült szobor van, mely egy ülő, nagyon csúf és utálatos nőt ábrázol. A’ királyi lakban itt ott több­féle szobrok vannak, melyekről bajos megha­tározni , melyik nemhez tartoznak. Obu királynak tagadása mellett is úgy látszik, hogy Ibu tartományában az ember­áldozat még folyamatban van. A’ szerencsét­len nő áldozat, lábánál lógva hurczoltatik, miglen életét kilehellte, azután holtteste víz­be vettetik. Az iker - gyermekeket szülő nő jó hírét nevét örökre elvesztette, ’s gyerme­kei az erdőkben halálnak kitételnek. Az anya csak több évi megbánás után térhet­ viszsza a’ városba. Az Oby király és az angol biztosok kö­zött kötött szerződményhez még a’ következő pótlékczikk csatoltatott : „Aba fejedelme ki­nyilatkoztatja, hogy emberáldozat sem vallá­si sem más okokból Abó tartományában nem történik, ’s jövendőre nézve nyilván ígéri, hogy egy ily vad barbar szokás béhozatalát státusaiban megakadályozni fogja.“ Simon Jonas, a’ küldöttség egyik tolmá­csa és Oby király földije, Schön missionarius indítványára, a’ királynál hagyatott, hogy azt

Next