Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-07-22 / 58. szám
HON ÉS KÜLFÖLD *845 5fe.it szám (Második félév.) K Kolozsvár. kedden Julius 22-én, 1845. Tartarum: Angol küldöttség a' Niger vizén az lost-k és 1842-k évben. Potéldár. Angol küldöttség a’ Hilgek vizéül az RS41-R és 11842-10. évben. (Hivatali tudósítások szerint.) (Folytatás.) Nehány angol tiszt és a’ tolmácsok elkíséreki Oby királyt, hogy a’várost megnézegessék ’s a’ nép szokásaival megismerkedjenek. Mihelytt szárazra léptek, Oby király legottan nemeseit és a’ város előkelőbb lakosait öszszehivta, mely gyűlés még az nap estvéjén tartatott. Oby király, az angol küldöttség inditóokait és a’ rabárusság eltörlésére ő általa kötött szerződmény czélját egy beszédben a’ gyűlésnek tudtára adta. Az ezen innepélyes gyűlésen jelen volt angol tisztek tudósításai szerint, az Oby király előadását az egész gyűlés szembetűnő megelégedéssel fogadta. Európában és különösen Francziaországban vagy Angliában — jegyzik meg azon tisztek — e királyi beszédet kétségen kívül hangos tetszés nyilvánítása követte volna, de Oby király népe teljes tisztelettel hallgata. Az angol tisztek a’ várost é's környékét megnézegették. Az utakat oly sárosoknak ’s a’ folyam és patakok áradásai által vízzel annyira elborítva találták, hogy azok egészen járhatatlanok valának. A’ város maga is szinte víz alatt állt. Hogy az angolok Oby király palotájáig juthassanak, térdig kellett vízben gázolniok. A’ király megvallotta, hogy városa nagyon egésségtelen, de azt is megjegyzé, hogy fekvése által a’ folyam felső része és a’ tenger köztti közlekedésen uralkodik , s a honiak és európaiak közötti kereskedelemre nézve nagyon kedvező pont; továbbá , hogy ő a’ tenger partokra menendő rabszolgák szállítmányai elfogása által, a’ szerződmény feltételeit nagyon könnyen fogná teljesíthetni. Az Oby király szokásai sokat hasonlónak az ázsiai és keletafrikai uralkodók szokásaihoz ’s erkölcseihez. A’ soknejüség szabad ; Oby háreme legalább is száz nőből áll. A’ piatzon a’ királyi palota előtt egy bálvány áll, mely bal kezében egy pisztolyt és jobb kezében egyenes kardot tart , e’ kétségen kívül a’ harcz istene, az ibu-i Mars. Éláboru idejében, minden katona harczba indulása előtt kezeit e’ bálvány kezére teszi, hogy az által annak kedvét megnyerje ’s a’ harcz veszélyei ellen magát megóvja. A’ palota udvara kapuja előtt egy fazakas földből készült szobor van, mely egy ülő, nagyon csúf és utálatos nőt ábrázol. A’ királyi lakban itt ott többféle szobrok vannak, melyekről bajos meghatározni , melyik nemhez tartoznak. Obu királynak tagadása mellett is úgy látszik, hogy Ibu tartományában az emberáldozat még folyamatban van. A’ szerencsétlen nő áldozat, lábánál lógva hurczoltatik, miglen életét kilehellte, azután holtteste vízbe vettetik. Az iker - gyermekeket szülő nő jó hírét nevét örökre elvesztette, ’s gyermekei az erdőkben halálnak kitételnek. Az anya csak több évi megbánás után térhet viszsza a’ városba. Az Oby király és az angol biztosok között kötött szerződményhez még a’ következő pótlékczikk csatoltatott : „Aba fejedelme kinyilatkoztatja, hogy emberáldozat sem vallási sem más okokból Abó tartományában nem történik, ’s jövendőre nézve nyilván ígéri, hogy egy ily vad barbar szokás béhozatalát státusaiban megakadályozni fogja.“ Simon Jonas, a’ küldöttség egyik tolmácsa és Oby király földije, Schön missionarius indítványára, a’ királynál hagyatott, hogy azt