Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-08-05 / 62. szám
1845 62-k szám HON ÉS KÜLFÖLD (Második félév.) Kolozsvár. Kedden augusztus 5-én, 1845. Variálom. Kászon székely széknek Csik széktől Lázár Bálint által eszközlett hajdani elválásának leírása a’ XV . századból. Pásztor királyok. Árviz pusztítások. Haszon székely széknek Csik széktől Lázár Bálint által eszközlett laajdani elválásának leírása a’ XV- k századból. E’ nevezetes kéziratról Aranka György, az erdélyi történészeti társaság titoknoka, az 1793-k évi nov. 10-kén a következőket intézte volt gróf Bánffi György kir. főkormányzóhoz és a’ királyi kormányszékhez: „Ezen kéziratnak eredeti írását felkeresni főczélom, mivel sok illanna való járásom és levelezésem után is, a’ mely másolatokat találhattam, mind hibások. E’részben Kászonszékét magam átutazván és Jakabfalván telt. Kovács Dániel úrtól a’ szék privilégiumainak másait megtalálván, arra ugyan elégedendő próbát kaptam, hogy az az irás és dolog igaz, de magának az eredeti írásnak másutt sokak nyomába nem akadhattam, csak mélt. gróf Lázár István úrnál, könyörgök tehát excellentziátoknak, méltoztassanak gr. Lázár István urat magok megtalálni , hogy azt a Kászonszéknek Csikszéktől való elszakadásáról és eredetéről szólló régi magyar kézírást excellentziátoknak kezébe adja bé. Tovább szükségem nincsen reá, csak a’ mig a nállam lévő mássával egybenézem, és viszsza-adom.“ — A’ következő 1794-k év februariusa 1- én Aranka György e’ dolgot ismét sürgette, írván: „Ha excellemz átok gróf Lázár István úrtól Kászonszék eredetének leírását az eredeti írásban megkapják, instálom alázatosan méltoztassanak egyik káptalanbeli arquisitor urral, a kéz írásbeli irás módja szerint betűről betűre úgy iratni le, a’ mint vagyon, mert ez csak nem a legelső magyar kézirás a' ma fenn lévők között, és az irás módjára nézve a’ magyar társaságot is *) illeti.“ Végre az 1794-k évi nov. 21-kén gróf Lázár István gróf Bánffi György főkormányzónak e’ tárgy' iránt ismételt felszólítására válaszolt, hogy levéltárában, ámbár az a’ leggondosabban kikutattatott, az érdekelt kézirat eredetije még sem találtatott meg, de annak egy 1663 . évi hiteles másolatára akadtak , melynek végén latin nyelven a’ következők valának felírva : „Hogy e’ másolat a’ maga valódi hiteles eredetijéből, mely papírra kis könyv formában, a’ tizenötödik évszázadnak alig olvasható betüjegyeivel és írásmódjával van írva, tek. és nagyságos Apor István úr Csik székely szék alkirálybirája parancsára általam leíratott, hittel bizonyítom az 1663-k évben januarius 6-kán. Deák Tamás m. s. k.“ E’ másolatot gróf Lázár István , mint a’ gr. Bánffi György főkormányzóhoz intézett levele mutatja, felküldötte volt, de hogy az későbben hová lett? nem tudhatni. Mindazáltal ámbár azon nevezetes kézirat eredetije és az említett 1663-k évi hiteles másolata is elveszett, vannak még egyszerű másolatai, de azok mind hibateljesek. E’ kéziratból egy töredéket közlött Kálai Ferencz is „Históriai értekezés a’ nemes székely nemzet eredetéről. N. Enyeden 1829“czimű munkájának 88- k lapján ’s ugyanazon munkájában a’ 90-k lapon mondja, hogy azon kéziratnak egy 1700- beli hiteles másolatát látta légyen. Egyébiránt, mind azok mik e’ kéziratban mondatnak, csak azért is hitelt érdemelhetnek, hogy azok részint a’ Mátyás király által az 1462- k évben kászoni követ Lázár Bálint előterjesztésére adott levéllel öszvefüggésben vannak. „Siculis nostris de Sede Kászon deno et novo annuimus, concessimus, ut ipsi juxta antiquas libertates ipsorum per praedictum Dominum Sigismunidum Imperatorem, eisdem alias concessas, uti, frui, inter ipsos *) Az az, a’ magyar nyelvmivelő erdélyi társaságot. 62