Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-01-16 / 5. szám
rozott időben a’ kirendelt helyen Angliában fegyveresen esz vegyülni. Ki az egyletnek egy évig tagja volt, a’ bársony-férfiak magasabb rangjára emelkedhetett. Az orániai férfiak elveik szerint a’ király iránti alattvalói vagy statuspolgári engedelmesség is attól függött, ha az a’ protestáns egyház felsőségét fenntartotta. Ily nevezetes alakot váltott, lassanként azon egyesület, melynek loyalitását midőn alapíttatott senki is kétségbe nem hozta. A’ kimondott czél oly meszszeterjedő volt ’s a' rend kötelességei közzé hélytatott engedelmesség a' királyi hatalom iránt úgy körül volt záradékolva, hogy a’ szövetség szempontjából tekintve nem volt nehéz a’ legtöbb gyanút gyerjeszthető , ’s veszélyesnek látszó rendszabályokat is mennyiben a’ protestáns egyház felsősége az egylet eredeti fogalma szerint ily bánást kivánni látszik igazolni. Azonban e’ felsőség, egész terjedelmében az orániai férfiak ismételt állításai szerint még eddig maga valóságában meg nem tartatott, tehát következtésnek lehetett tekinteni, hogy azon feltett események, miknek bukásával az erőszakos rendszabályokhoz nyúlásra magukat jogosítva vélték, már előállottak, ’s még csak az van hátra, hogy terveik kivitelére a’ szükséges physikai erőt megnyerjék, ’s a’ kedvező pillanatot megvárják. A’ dolgoknak ezen oldala ugyan mindég homályban maradt, alább még is némi felvilágosítás fog erről lenni. Még csak azt jegyezzük meg, hogy ily terv, a’ históriai joghoz hajthatatlanul ragaszkodásnak, szükséges és kimaradhatatlan következése volt, valamint átaljában mind azok, kik a’ dolgok fennálló rendjének a’józanokossági eszmék befolyása melletti javítását és kifejtését makacsul ellenzék, mereven következetességüknél fogva mind annyiszor oly lépésekre vezettettek, melyektől kezdetben viszszaborzadtak volna. Az orániai férfiak a’ históriai elvekhez ragaszkodók köztt, főleg az által különböznek, hogyabból mit már a múlt században jognak tartottak, semmit sem akarnak elhagyni, tehát legfeljebb csak azon elv szorosabb megtartása által, mit minden más históriai jogoltalmazók is igaznak ismernek. Melbourne minisztériuma, úgy látszott komolyan munkálkodik Irlandnak igazságos engedményekkel lecsendesitésén. Előtte mind nyomosabbá lett azon nézet, hogy leginkább az orániai vakbuzgó párthivek voltak, kik a’ szigetországot folytonosan lázas és ingerültségi állapotban tartották ’s csak a’ türelem ’s igazságos bánás, lesznek képpesek a’ csendességet ott tartóssá tenni. Most nyerte Izland 150 év óta először azon elégtételt, hogy két katholikus, u. m. gr. Kennah ’s lord Killen az izlandi titkos tanács tagjaivá neveztettek. Az orániai férfiak már elkezdették, mint Downhan Patrik, nagy protestáns gyűléseket tartani, az anglícana egyházat megmentő eszközökről tanácskozás végett, midőn hirtelen a’ gróf Spencer halála, fiát lord Althorpot pairségre emelte és most a’ toryk használók a' liberálisok közti uralkodó szakadásokat, mint a’ király gyengeséget is, a’ minisztereket hivataluktól elmozdítok Peer Róbert vállalá-el a’ nehéz feladatot, ily kétes körülmények köztt pártja segítségével kormányozni. Természetes, hogy minden alig béhegedett sebnek ki kelle bomlani, minden pártszellemi ’s egyházi vakbuzgóság szenvedélyeinek f’elzak- latódni. A’ dézmakérdésből eredeti ingerültség a legmagasabb fokra hágott, a’ dézia felhajtásukon véres jelenetek megújultak ’s a’ Rathcornnak és Ballyshannon mllett történt öldökléssek az egész szigeten közönséges felboszankodást és elármát okozónak. Ehez járult a’ parlament szétoszlassa miatti ingerültség, mit új választások okoztak. Bár mennyit fáradoztak is azonban a’ toryk a’ választásoknak maguk részére hódításában mesterkedésük hatalmával, vastag párszellemes nézeteiket eltitkolni, ’s magukat reformereknek adni ki, bár mennyit erősült azáltal befolyásuk, hogy nekik sikerült a’ „Timest“ mint legkitűnőbb angol hírlapot addigi pártja iránt hűtlenségre bírni ’s részükre elcsábitni, a’ választásokban még is megbuktak ’s Britanniát új kicsis látszott fenyegetni. Erőszakos rendszabályokról hírek repestek, mikhez a’ minisztérium nyúlni akarna, hogy daczoljon a’ nép véleményén, ’s ha alaptalanok valónak is, még is képpesek voltak az orániai férfiak merészségét legmagasabb fokra emelni. Nagy gyűléseket tartottak, feliratokat intéztek a’ királyhoz, kit azokban erősen kértek a’ mostani minisztériumot megtartani. Nem mellőzhetjük el, ezen gyűlések egyikének lefolyását, mely egy izlandi kis városban Dungannonbatt tartatott, valamivel körülményesebben leírni, mivel egy ily rajzolatból az akkori körülmények állása a’ legszembetűnőbben kitetszik. Azon grófság helytartója gróf Caledon hívta öszve a’ gyűlést, melynek pompáját a’ határozott nap reggelén korán harangzúgás ’s egy a’templom tornyán lebegő veres bársony zászló hirdette e’ felyülirással : ,,Az egyházért és státusért.“ Tizenegy óra felé népcsoportok tódultak a’városba ’s marquis Abercorn haszonbérlői nagy sergét maga vezérlé, kik köztt lOOO lovas volt, mindnyájan kiterjesztett zászlókkal ’s hangászkarral ; csak hamar mintegy 5000-en sereglettek őszre. A’ gyűl hely közepén lévő álláson voltak: marquis Abercorn, lord Hamilton, lord Alexander, gróf Caledon, gróf Belmore, Corry vicomte ’s más fejei az aristokrácziának. A’ marquis Abercorn beszédében, többek köztt kö-