Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-08-02 / 62. szám
sújtott, az öszszeesküvés titkos útjához folyamodának. Az ellenzék ez új téren egy nyilatkozattal kezdődik, mely az 1843-ki forradalom evangéliumává lett. Ez nevezetes oklevél, a’ helyről, hol szerződött, praslini nyilatkozatnak neveztetett. A dolgok állása hiv lerajzolása után, Boyer letételét, továbbá ideiglenes kormány alkotását, alkotmányos tanács öszszegyülését és végre minden hatalomnak, egy honfi kezére bízását rendelé aj nyilatkozat, ki készségéről ismeretes, és ki az indítványozott vállalat feje legyen. Ezen irat sept. 1-én 1842-ben kelt. A honfi polgár, ki ismeretes készsége által, a vállalat vezetését megnyeré, Rivières Herard Károly volt, mintegy ötven éves férfi, ’s kormányzója egy pattantyús osztálynak. Herard messz volt, mint Boyer, merész ’s vállalkozó, de inkább nyers, mint erélyes , mint mondják, nem bírt semmi személyes nagyravágyással, ’s rokonának, a’ ravasz Herard Dumeslének, a’ lázadás inditványzójának eszköze volt. A’ fegyverzett öszszeesküdtek első gyűlése Praslinban volt, a’ Herard mezei jószágán, mely Cayes városa déli részétől nem meszsze fekszik, ’s mely a’ felgyujtásra minden pillanatban készen állott, a’ lázadás e’ kovásza mintegy 200 öszseesküttekből állott, kik merészen végzőnek mindent, ravaszsággal ’s erőszakkal részökre vonák az elnök sergeit. Alig hihetni, hogy egy egész hónap telt el, a’ támadás első mozgalmai alatt, a’ nélkül, hogy legkissebb lépés is tétetett volna ellene. Bayer kormányának, kimondhatatlan gondatlanság vala ismertető bélyege, miből annak tetterejét kiismerni lehetett. A’ két ellenpárt először Pestai mezővárosnál febr. 2-kán 1843-ban, utószor pedig mart. 12-kén a’ bogani térségen nem meszsze Port-au-prince-től, állott szemben egymással. A’ győzelem a’ lázongóké lett, mely Cayes városát már elfoglalta volt, ’s az elnök letétele kihirdettetett. Ez, ki 45 nap óta semmitsem tudott mást tenni, mint proclamatiokat bocsátani ki, nem várá el győzőit, és a’ legnagyobb gyorsasággal Sylla angol corvelten elvitorlázott, egy végnyilatkozatot hagyván maga után, melyben a’ kormányról lemondott ’s az országnak ünnepélyes istenhozzádat mondott. (Folytatása következik.) Mexico itélet-tétel Mexicoban Rosala városában egy főnemes ifju meggyilkoltatván, gyilkosát Pachecot elfogták. Vallatást ’s kivégeztetését egy utazó következőleg beszélik Az Ítélő szék csupán a’ bíróból állott, ki egy függő ágyon hintázott. A’ fogoly kényelmesen ült egy asztal mellett ’s ő is mint a’ bíró szivarozik Az asztalon szivarok meggyújtására, serpenyő szén állott ’s a’ földön két katona hevert, kik hasonlóul szivaroztak. „Mióta a’ kormány, a’ Regiat haszon bérbe adta, monda a’ bíró új szivart gyujtván meg, a’ dohány csak ugyan nagyon elaljasúlt.” — „De vannak bátor férfiak, felele a’ fogoly, kik a’ vámosokkal puskaszót váltnak; de győződjékmeg kegyed, hogy jobb szivart hoznak az országba vegye el ama nyalábot.” A’ bíró elvivé a’ szivarokat, elveté a’magáét ’s meggyujta egyet azokból. Úgy látszék nagyon jól esett néki, mert kéré a’ foglyot, ajánlaná őtet valamely dugárusnak, hogy azon az úton ő is ily derék jószágra szert tehessen. Pacheco megígérte azt, ’s a’ bíró monda: „de mondjad miért ölted meg Antoniot?” — „Magam sem tudom, felele a’ fogoly, haragudtamrá.” — „Ez minden esetre mentség ugyan, folytató a’ bíró, de nem elegendő, mond meg csak mennyiért adja neked barátod a’ szivarokat?” Ily hangon folyt a’ vallatás még egy ideig ’s azzal végződött, hogy Pacheconak 48 óra múlva agyon kellett lövetni. Utoljára a’ bíró arról rendes jegyző könyvet is akara készítteni, de papirost nem talált ’s a’ tenta a’ kalamárisból ki volt száradva. A’ két katonának kelle tehát bizonyságoknak lenni, hogy a’ gyilkos elítéltetett. Fájdalom, a’ városnak egész fegyveres ereje, mely hat emberből állott, éppen a’ kivégeztetés napján egy ezüst szállitványt kisért volt el ’s igy más három embert kelle keresni, kik Pachecot agyon lőjték. Azokat nehéz vala találni, mivel mindeniknek 4 reált kelle fizetni. Egy indus, ki egész városon legjobb lövő volt ’s a’ kire leginkább lehetett támaszkodni, vonakodék atyjafiát 6 reálon alól meglőni. A’ halálra ítélt a’ vesztőhelyen álló nagykereszthez köttetett, mely a’ városokon e’ czélra állttatottfel, a’ három fegyveres férfiú vele szembe állott; de az adott jelre csak egy puska durrantel ’s a’ bűnöst a’ sem találta. A’ golyó, feje felett, öt hüvelykes ment a’ keresztbe. „Most tudom már hova kell lőnöm, monda a’ lövész, jól irányzók ’s másodszor bizonyosan találandom.” Ezután a’ másik lőtt ’s az is elhibázta és a’ dolog igy folyt egy darabig a’ nélkül, hogy valamelyik találta volna. Az indus ott álla fegyverével ’s nézte a’ játékot. Több hiában esett lövések után nem tartóztathatá már tovább magát ’s monda a’ bírónak: „Ne mit tart azon emberekről, kik négy reálért akarnak agyon lőni valakit? adjon kegyed nékem hatot’s a’dolognak mindjárt vége lesz.” A’ bíró azt Ilivé.