Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-08-02 / 62. szám

sújtott, az öszszeesküvés titkos útjához folya­­modának. Az ellenzék ez új téren egy nyilatkozattal kezdődik, mely az 1843-ki forradalom evan­géliumává lett. Ez nevezetes oklevél, a’ helyről, hol szerződött, praslini nyilatkozatnak nevezte­tett. A­ dolgok állása hiv lerajzolása után, Boy­er letételét, továbbá ideiglenes kormány alkotá­sát, alkotmányos tanács öszszegyülését és vég­re minden hatalomnak, egy honfi kezére bízását rendelé aj nyilatkozat, ki készségéről ismeretes, és ki az indítványozott vállalat feje legyen. Ezen irat sept. 1-én 1842-ben kelt. A­ honfi polgár, ki ismeretes készsége által, a­ vállalat vezeté­sét megnyeré, Rivières Herard Károly volt, mintegy ötven éves férfi, ’s kormányzója egy pattantyús osztálynak. Herard mess­z volt, mint Boyer, merész ’s vállalkozó, de inkább nyers, mint erélyes , mint mondják, nem bírt semmi személyes nagyravágyással, ’s rokonának, a’ ra­vasz Herard Dumeslének, a’ lázadás inditvány­­zójának eszköze volt. A’ fegyverzett öszszees­­küdtek első gyűlése Praslinban volt, a’ Herard mezei jószágán, mely Cayes városa déli részé­től nem meszsze fekszik, ’s mely a’ felgyujtás­­ra minden pillanatban készen állott, a’ lázadás e’ kovásza mintegy 200 öszseesküttekből ál­lott, kik merészen végzőnek mindent, ravasz­sággal ’s erőszakkal részökre vonák az elnök sergeit. Alig hihetni, hogy egy egész hónap telt­ el, a’ támadás első mozgalmai alatt, a’ nél­kül, hogy legkissebb lépés is tétetett volna el­lene. Bayer kormányának, kimondhatatlan gon­datlanság vala ismertető bélyege, miből annak tetterejét kiismerni lehetett. A’ két ellenpárt elő­ször Pestai mezővárosnál febr. 2-kán 1843-ban, utószor pedig mart. 12-kén a’ b­ogani térségen nem meszsze Port-au-prince-től, állott szem­ben egymással. A’ győzelem a’ lázongók­é lett, mely Cay­es városát már elfoglalta volt, ’s az elnök le­tétele kihirdettetett. Ez, ki 45 nap óta semmit­­sem tudott mást tenni, mint proclamatiokat bo­­csátani­ ki, nem várá­ el győzőit, és a’ legna­gyobb gyorsasággal Sylla angol corvelten elvi­torlázott, egy végnyilatkozatot hagyván maga után, melyben a’ kormányról lemondott ’s az országnak ünnepélyes istenhozzádat mondott. (Folytatása következik.) Mexico­ itélet-tétel­ Mexicoban Rosala városában egy főnemes ifju meggyilkoltatván, gyilkosát Pachecot elfog­ták. Vallatást ’s kivégeztetését egy utazó kö­vetkezőleg beszélik Az Ítélő szék csupán a’ bí­róból állott, ki egy függő ágyon hintázott. A’ fogoly kényelmesen ült egy asztal mellett ’s ő is mint a’ bíró szivarozik Az asztalon sziva­rok meggyújtására, serpenyő szén állott ’s a’ földön két katona hevert, kik hasonlóul sziva­roztak. „Mióta a’ kormány, a’ Regiat haszon bérbe adta, monda a’ bíró új szivart gyujtván­ meg, a’ dohány csak ugyan nagyon elaljasúlt.” — „De vannak bátor férfiak, felele a’ fogoly, kik a’ vámosokkal puskaszót váltnak; de győződjék­­meg kegyed, hogy jobb szivart hoznak az or­szágba vegye­ el ama nyalábot.” A’ bíró elvivé a’ szivarokat, elveté a’ma­gáét ’s meggyujta egyet azokból. Úgy látszék nagyon jól esett néki, mert kéré a’ foglyot, a­­jánlaná őtet valamely dugárusnak, hogy azon az úton ő is ily derék jószágra szert tehessen. Pacheco megígérte azt, ’s a’ bíró monda: „de mondjad miért ölted­ meg Antoniot?” — „Ma­gam sem tudom, felele a’ fogoly, haragudtam­­rá.” — „Ez minden esetre mentség ugyan, foly­tató a’ bíró, de nem elegendő, mond­ meg csak mennyiért adja neked barátod a’ szivarokat?” Ily hangon folyt a’ vallatás még egy ideig ’s azzal végződött, hogy Pacheconak 48 óra múlva agyon kellett lövetni. Utoljára a’ bíró ar­ról rendes jegyző könyvet is akara készítteni, de papirost nem talált ’s a’ tenta a’ kalamáris­ból ki volt száradva. A’ két katonának kelle tehát bizonyságoknak lenni, hogy a’ gyilkos elí­téltetett. Fájdalom, a’ városnak egész fegyveres e­­reje, mely hat emberből állott, éppen a’ kivé­geztetés napján egy ezüst szállitványt kisért volt el ’s igy más három embert kelle keresni, kik Pachecot agyon lőjték. Azokat nehéz vala találni, mivel mindeniknek 4 reált kelle fizetni. Egy indus, ki egész városon legjobb lövő volt ’s a’ kire leginkább lehetett támaszkodni, vo­­nakodék atyjafiát 6 reálon alól meglőni. A’ ha­lálra ítélt a’ vesztőhelyen álló nagykereszthez köttetett, mely a’ városokon e’ czélra állttatott­­fel, a’ három fegyveres férfiú vele szembe ál­lott; de az adott jelre csak egy puska durrant­­el ’s a’ bűnöst a’ sem találta. A’ golyó, feje felett, öt hüvelykes ment a’ keresztbe. „Most tudom már hova kell lőnöm, monda a’ lövész, jól irányzók ’s másodszor bizonyosan találan­­dom.” Ezután a’ másik lőtt ’s az is elhibázta és a’ dolog igy folyt egy darabig a’ nélkül, hogy valamelyik találta volna. Az indus ott álla fegy­verével ’s nézte a’ játékot. Több hiában esett lövések után nem tartóztathatá már tovább ma­gát ’s monda a’ bírónak: „Ne mit tart azon emberekről, kik négy reálért akarnak agyon lő­ni valakit? adjon kegyed nékem hatot’s a’do­lognak mindjárt vége lesz.” A’ bíró azt Ilivé.

Next