Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-09-17 / 75. szám
m HON ÉS KÜLFÖLD 1§46. (Második félév.) 75adik SZftUl. Kolozsvár. Csütörtök September 10-kén 1§46. Tartalom: Agamemnon sirja. Könyvismertetés. Elegytár. ———— Avasaié maion sírja. (Knight Tamás átázásából.) Midón Áron a zenétől elbájolt delphin által bátorságba a’ partra vitetett, alig érezhető nagyobb örömet, mint mi, midőn hajónk fedeléről Matapán csúcsait megpillantok. Egy fiatal utazó hevességével vártam a napfeljöttét, Morea classical hegyeit megláthatni. Végre kezdettek kifejlődni a’ colossalis alakzatok ’s a’ lassanként tova vonuló éjből egész nagyszerű, komoly szépségekben kibontakoztak. Görögország előttünk feküdt. Navarra a’ távolság miatt még nem volt látható, de a’ koroni, vagy kalamatai öböl Byron korszárjaira emlékeztetett, hol Konrád társai által a' basa hajója elpusztittatott. E’ látponton azonban meg kelle állapodnunk ; az eddig kedvező szél hirtelen megfordult 's oly heves lett, hogy a’ cerigói csatornába kénszerűttettünk béevezni. A’ külömben dologtalan idő alatt egy gyermekes eset által mulattuk magunkat. Az erős szél három varjat a’ szárazról meszsze béhajtott a’ tengerre, melyek hasztalan iparkodtak viszszarepülni. Végre hajónkhoz közelítettek, de oly fáradtak voltak, hogy csak egyik szállhatott—le, a’ más kettő a’ tengerbe hullott, azonban megszabadult társok károgása által ismét anynyira felbátorittattak, hogy végre ők is a’ fedélre repültek, hol a’ hajóslegények mind a hármat elfogták ’s egy tyúkboritó alá tették és azután egy rakás szalonnát ’s kétszersültet adtak néktek. Ez esetet, a’ régi romaiak példájaként, kedvező jelnek tekintettük ’s reméltük, hogy jó szelünk leend ; de ez csak két nap múlva történt. Ezalatt foglyaink nyakára széles pergament szeletet kötöttünk, melyre a’ brigg nevét ’s egyéb jegyzéseket irtunk—fel ’s igy elbocsátok őket. Kettő a’ lakoniai partok felé sietett, a’ harmadik azonban a’ hajóról nem akart elrepülni, mig egy lövés a’ tengerbe dobá, nem meszsze azon helytől, hol Hesiod szerint, Vénus a’ tajtékzó hullámokból felmerült. Cerigó a’roniai szigetekhez tartozik, azonban nem sokat látszik arról tudni ’s lakosai már régóta híresek a’ tengeri rablásról. Ittjárásom előtt nehány hónappal éppen egy ily eset adtaelő magát. Egy hajó 1837-ben august. Síkén Stamali Cocchina nevű hajóskapitány parancsnoksága alatt, Caneából, hol nagyobbrészint olaj és szurokból álló terhét 20,000 dolláron eladta, Candiába evezett. A’ hajó közelebbi kiszabott helye a’ Napoli di Romania és Hydra köztt fekvő Spezzia volt, hova Caneából öt útazó szegődött. Alig léptek a’ tengerre, midőn egyik mondá Cocchinának, hogy az általok éppen elhagyott kikötőből egy csalnak fog utánok jőni, melyről ő csempészett selymet szeretne vásárolni. A’ kapitány előbb ellenkezett, végre megengedte. Napfeljöttekor egy csalnak rájok kiáltott, melyben négy fegyverzett férfi volt, kik nem csempészeknek, hanem vámtiszteknek adták ki magukat. Tőlök a’ hajóramenetelt annál kevésbé lehete megtagadni, mivel a’ hajón csak két fegyverzett férfi volt, kik a’ „vámtisztek” által tüstént megrohantattak ’s legyőzettek. A’ kapitány és az öt utazó, valamint a’ hajóslegények megkötözve a’ hajó öregébe vitettek. A’ kalózok a’ 20,000 dollárt kikutatták ’s felosztották ; a’ kormánylapátot elöltörték, a’ vitorlát és köteleket öszszevagdalták , a’hajót kilyuggatták’s a’fedelezeten egyik hajóslegényt főbe ütötték ’s mig az eszméletét vesztve ott feküdt, a’ hajót elhagyták. E’ legény később magához jővén, észrevette, hogy a’hajó sülyed. E’ kétségbeejtő helyzetben, gyengeségéről megfelejtkezve, a’ kapitánynak ’s néhánynak a’ hajónépességéből kötelékeit elvagdalta. Azonban mielőtt mindnyáját felszabadíthatta volna a’ hapi elsülyedt ’s a’ szerencsétlen ember, mind az öt utazó és az egész hajónépessége, Cocchinát ’s egy hajóslegényt kivéve vagy a’ vizbe fúltak, vagy a’ kalózoktól, kik mindjárt viszszatértek ’s szemöket a’ hullámokkal küzdők kínjain legeltették, megölettek. Cocchina ’s egy hajóslegény a’ kalózok fegyverét kikerülve elérték Cerigó partját, mely oda nem meszsze volt. Mihelyt a’ caneai consul ez eseményt megtudta, szigorú utánjárást rendelt , a’ bűnösök Cerigoban felfedeztettek. Az egyik mint egésségbiztos küldetett a’ hajóra, mig az Caneában tartózkodott. Zantában mindnyájan 75