Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-11-22 / 94. szám
— 366 — isteni sugallat, nem a’ később időkben hozzáragasztott emberi mű és álmodozás. És ez egyedül azon isteni, mit én az emberi hozzáragasztott vélemények közzül kiválasztok ’s csupán azt tartom 's imérem jónak, igaznak és szentnek. ’S mindenütt csak azon gyűlöletes művek azok, miket benned nem szenvedhetek. Ezek szerint tehát egyik véleménytől elállva, nem ama tiszta isteni sugallatot, mely a’ szívben gyökerezik, hanem csak más véleményt, azaz: fogyatkozásokkal teljes ismereteket ’s fogalmakat cserélhetnék fel más hasonlókkal. Érdemli-e ez a’ fáradságot? Nagyobbra becsülhetne-é ön engemet, ha jobbróli meggyőződés nélkül önök egyházi szokásaihoz csatlakoznám? Egy ideig lesütött szemekkel gondolkozva állott , azután oly tekintettel, mely lelkemet átjáró, áhitatosan fogá öszsze kezeit mint könyörgő ’s monda: „Oh Istenem, ha az úgy lehetne! ha az megtörténhetnék!” ezt oly hangon ’s mozdulattal ejté, arcza lángba borúla, hogy egy törököt is megtéríthetett volna. Ekkor szokatlan gyorsasággal fordula el tőlem, az ablakon az utszára kinéze ’s engem nagy zavarban hagya, mit kelljen felelnem. Azután nyugottabban fordul a felém 's kérdé: mylord, ez az úr változhatatlan gondolatja? és midőn rá ,igent mondok, folytatá tovább : jó, én becsülöm gondolkozása módját, nem akarom tovább kínozni; e körülményről soha se szóljunk többet. Annál többször sürgeti az öreg azt. Midőn pedig egy nap előhozám néki az érsek ajánlatát, melylyel engem a’ püspöki vallásra akart téríteni, szent haragra lobbant. A’ purgatoriumból pokolba kiálta. Mylord, maradjon bűn beli meggyőződéséhez, inkább kívánom úgy meghalni látni, mint sem ingadozni ’s ön meggyőződése elleni lépésre vetemülni. A’ tévelygés hiú balgaság. De a' jámborok majd uralkodnak rajta ’s az ő gyülevész csoportoknak elenyészni és pokolban kell maradniok. — A* jámbor öreg episcopalisok elleni haragjának rám nézve jó következése volt. Valahányszor téríteni akar, csak az episcopalisokkal állok—elő. A’ királynál* kihallgatás. London május 30-kan 1633-ban. Okod van meg nem elégedni velem. Harrym, m megérdemlem szemrehányásaidat. Nehány sorral lerajzolhattam volna előtted életemet. Elmulasztom, mivel napról napra halogattam. Most kalandjaimról levél helyett egész könyvet veendesz. Ritka események árja ragada ki engemet életem rendes folyamából. Egyiket a’ másikával elbeszélem. A’ király roartius 6-kán magános kihallgatásra bocsátott. Nyugtalan esedeztem azért 's barátim még nyugtalanabbul várták annak kimenetelét. A’ katholikusok sorsának kellett eldőlni. A’ király hidegen fogadott, előre sejtém a’ fergeteget. A’ külömben rendkívül szeretetreméltó monarcha, szótalan, fás volt 's cselekedetében ’s magatartásában valami erőltetés látszik. Észrevettem azt, de el nem ijesztett. Elsőbben utazásomról tudakolódott. Arczvonásai, hangja egészen ellenkezének szavaival. Rendkívül közönyös dolgokról kérdezősködött. Ismét félbeszakasztott atyámról kezdett szólani. Dicsérte erényeit, oly módon, mintha az által tudtomra akarta volna adni, mi hibázik belőlem. Én legbelsőbb ragaszkodásomat erősitem. „Ne fáraszsza magát, monda kedvetlenül a király, jól tudom miként gondolkozik rólam.” Midőn irántai változhatatlan tiszteletemet akarom erősíteni, ismét félbeszakasztott ’s röviden kivánó odamenetelem okát meg tudni. — Erre minden tisztelettel ’s vigyázva ugyan, de azon erővel ’s élénkséggel, mit az igazság érzete kiván, festém le katholikus alattvalói kétségbeejtő állapotját. Beszélni hagyott ’s figyelemmel hallgata rám ’s kevés gondolkozó hallgatás után, következendő fontos szókat mondá : lord Baltimore úgy gondolkozik mint alattvaló, én pedig mint király. Én úgy cselekszem mint király; az úr soha el ne felejtse úgy tenni mint alattvaló. A’ békét, egyetértést ’s csendességet kivánom országomban fenntartani, mely nélkül nincs boldogság. Szoros rendszabályokat kell elővennem, hogy a’ vallásháborút eltávoztathassam. Az urat édes atyja emlékezetéért sajnálom. Mit katholikusok részére kiván meg nem adhatom; azért nem az úrnak, hanem az égnek tartozom számolni. Oly keveset tehetek az arért is, hogy a mostani pártgyűlölködés, a’ népnek a’ katholikusok elleni ingerültsége közii még csak személyes bátorságáról sem biztosíthatom. Fájdalom ennyire ment a’ dolog a’ katholikusok ’s presbyterianusok makacssága miatt. Mylord, az úr vigyázatlanságból ártott magának. Ismerem a’ katholikus czimboraságot (complett), melybe az urat is bévonták. Vigyázzon, nehogy valami fontolatlan lépésre ragadtassék. Az úr a’ csillagkamara előtt el van vádolva ’s szemmel tartják. Atyja tekintetéért ’s ön nyugalmáért tanácslom, távozzék el nehány évre Angliából. Viszonyai nem engedik meg alárendelt szerepet játszani, vagy henye szemlélőnek maradni. Távozzék el egy időre. Ha Angliában lakik, közönyös, részrehajlatlan nem lehet. Az úrnak halálos ellenségei vannak. Fájdalmasan esnék nékem, ha az urat a’körülmények, vagy a de-