Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-05-16 / 39. szám
mezei munka rajtok ’s szamaraikon fekszik, mig al móriak férfiú renyhén ’s tunyán dermedez. Ezen fellül nőikhez igen gorombák ’s velök kényurilag bánnak. Például, ha ketten a’ városba mennek ’s csak egy lövök van, al férfiú felül ’s nője megterhelve, al lovas egy lépést tartva gyalogol. Ezért a nők rendszerint kedvetlenek’s barátságtalanok, mig a’ férfiak többnyire rendkívül nagyok ’s erősek. Azonnban ez csak Dalmátziára tartozik. Főeledelek : árpa, rozs vagy czir, köles kenyér (rholeus sorghum.) A nők a1 lisztből tésztát csinálnak, forró tűzhelybe teszik, rávaspléhet boritnak, azt szénnel megrakják ’s megsütik. Az ily kovásztalan kenyér, kivált a köleskenyér igen rész. Némely család oly szegény, hogy sót sem tud hozzá venni. A’ ki tehát Dalmátziában utazik, kénytelen magával kenyeret vinni. A’ móriak egyébként a’ vereshagymát, fokhagymát, sajtot ’s tejet is szereti. Különösen kedvellik a’ törökbúzalisztből főtt puliszkát. Húst csak nagy sátoros innepeken esznek, de nem tudják másként készíteni, hanem csak megfőzik vagy megsütik. Rendszerint egyszerre egy juhot vagy kecskét sütnek meg. Szükség idejében a’ legroszszabb tápszerekkel is megelégesznek. Gyakran fél ért gyümölcsöt, közönséges füvet, burjánt, valamint az ágbogas magzating növény vagy királyi dárda bogait ’s a vadspárga gyökereit, miket nyersen vagy forróvizzel megöntve esznek. A’ rósz eledel miatt 1829-diki éhség idején sokan megbetegedtek ’s elhullottak. A’ morlakok mind e’ mellett is igen kemény ’s erős természetűek ’s oly tartósok, hogy hasonlókat más népeknél keveset találhatni. Mindnyájan derék vadászok, jó gyaloglók ’s hegymászók. Hallásuk bámulásra méltók. Néha oly meszsziről beszélgetnek egymással, hogy más idegen egy szótagot is alig érthetne. Fogaik vakító fejérségüek, noha nem kímélik és semmiféle fogport, tincturát nem ismernek. A’ móriak nevetségesnek tartana diót ’s baraczkmagot kővel vagy kalapácscsal törni— meg. Ilyenkor azt gondolja, az Isten adott neki fogakat. Főként fazekasságra hajlandók, mely ha kifejlődhetnék, a’ csehországival versenyezhetne. Hangszereik közönségesen a’ duda, négy — hat huru lant, de itt ott hegedűt ’s csimpoját is láthatni. Ezen kivül szeretik énekelni is; mert a’ móriak éjjel a’ magános hegyi ösvényeken énekelve jár, a’ nők, hölgyek ’s cselédek rendszerint a’ napot énekkel végzik ’s melodiájokat, mik álmunkból nem kellemesen keltenének fel, gyakran éjfélig is lehet hallani. Énekük andalgó ’s komor, népdalaik oly felségesek ’s innepélyesek, hogy az ember azok hallására a’ bárdok idejében lenni gondolja magát. Népdalaik szövegei, mik többnyire a’ honjukért elhullott hajdani hősök tetteit foglalják magukban, az érzések meg nem romlottsága, erkölcsök egyszerűsége ’s könnyű folyama jellemzi ’s mindenik mórnak írás nélkül tudja. Gyakran megtörténik, hogy midőn egy mórnak magánosan énekelve vándorol útjain, hogy egy mást szembe jövő ugyan azon ének másod versét kezdi ugyan azon melódián énekelni. Mind két mórnak örvend e’ váltó éneknek ’s szövegük most váltólag kérdezésekből és feleletekből álló párbeszéddé válik, mely mind addig tart, mig lassanként eltávozó hegyi ösvényeiken egymást hallhatják, mig végre mindenik mórnak az ő köszönetét völgye viszhangjával trillázva egyesíti. A morlakok kedvelt táncza a’ kolo, egy hangszertől követve, mit a’ savoji medvehajtóktól kölcsönözöttnek lehetne gondolni. Kereszt mozgásokból áll, mikben most a’ kézzel öszszefogódzott csoport kihagyásokat, majd egyentelen négyszegleteket képez, keveset ügyelvén szép rendre. A’ két nem mindenik esetben oly túlzottan szökdel, hogy az erkölcsi szépség legkisebb tiszteletet sem igényelhet. A’ mórlakok a’ mondottak daczára is felettébb tudatlanok babonások ; mert erősen hiszik a’ láthatatlan vámpírok lételét, mikor kisdedek vérét kiszívják. Tehát némely móriak még éltében arra kéri szüleit, hogy mielőtt őt sírba tennék, rajta e’ szomorú működést vigyék véghez, ne hogy a’ kisdedek vére után szomjúhozzék ! Éppen ily erősen hiszik a’ földalatti lelkeket ’s varázslókat, főként a’ visiokra hajló nők. Azonnban ezen nem lehet csudálkozni, mivel közütök eddig minden mivelődési eszköz hiányzott ’s a’ móriak falukban tanodák nem voltak. Azonnban úgy látszik, a’ természet a’ maga teremtményeivel e’ népmiveltségére nézve is egyformán akar haladni. Földjük a’ mészhegyek gerintzei közti inkább köves ’s kevés növénynyel biró ’s valóban bámulhatni, miért volt a’ természet e’ szelíd égaljhoz ily mostoha. Köves nagy térségein csak apró szárazfű, fenyőbokor, bogáncs ’s tövis terem, az is csak silányul. Utjai roszszak ’s a’kerékvágásnak nyoma sincs. A’ szekerezés tehát ritka ’s a’ szekereken alig ha a’ feltalálás óta valami változás esett. A’ szekerek többnyire ajtófélfákból öszszeszegezvék, külömbféle alakuak, többnyire négyszegüek ’s mint a’ szekér többi részei és rongyosok, úgy, hogy csak egy üres szekér helyből kimozditására hat ökör kell. A’ szállitvány tehát rendesen tevehordó lovakkkal és szamarakkal történik.