Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-06-10 / 46. szám

183 első osztályát képző csarnokokban folyosókon; de a’ rablók minden lőszereikből kifogytak’s több mint fele holtan vagy nehéz sebekben feküdt, ’s a többi tiz — tizenkét rabló részint megadta magát, részint a’ győzők által elve elfogatott. E’ pillanatban a’ folyosónak azon végénél, mely az ussati ferdők felőli nyílással szemközt esik, az iszonynak borzasztó kiáltása hangzott. Az oda tódult katonák iszonyodva tekintenek az előttök feltűnő jelenetre. Száznegyvenhat hóti test ’s ugyanannyi emberfej hevert a’ földön ’s az egész levegőt a’ rothadás kiállhatatlan bűze telté el ; köröskörül a’ kövek veresek voltak ’s a’ sziklahasadékok között megtódult alattvértömegek elárulák a’ tizennégy nap előtt ide nyomult szerencsétlen katonák sorsát ’s egyszersmind tanustták a’ rablók hidegvérűségét, kik egymásután száz negyvenhat főt vágtak re. A’ szövétnekek világánál megismerek a’ katonák szerencsétlen bajtársaik ’s barátjaik holttesteit. A’ meglepetést és borzadást hirtelen dühösség váltá fel ’s a’tisztnek nagy bajba került a’ rablók életét megmenteni. Mind a’ tizenkettő megkötöztetett’s verejték és sárral fedetten, alattvértől ’s lőportól feketítve a’ napvilágra kihurczoltatott. Roppant embertömeg kiséré őket a’ foixbani tömlöczig. Három nappal később ugyanott a’ piaczon nyilvánosan lefejeztettek. A’ többi 24 rabló közzül a’ barlangban csak tizenkettőnek holttestét találák-meg , miből gyantták, hogy a’ többiek részint a’ mélységbe hullottak, részint erősen megsebesítve a’ sziklahasadékokba vonták magukat, hol el kellett veszniük. A’ környék ezután háborítatlan békében volt. A’ rablók által lenyakazott 145 embert nem számítva, az ezred vesztesége még három — négy annyira ment. A barlangban még most is sok helyt látható az iszonyú mészárlás nyoma ’s noha az elestek csontjai öszszeszedetvén, a* barlangon kívül eltemettettek, még is sok helyen a’ föld koponyákkal ’s csontokkal mintegy ki van verve. Ennek megpillantásánál lehetetlen az utazónak az önkénytelen meglepő borzadást elnyomni. Németből G . . . n Zsigmond. Mai Biuthvaz Moszkva mellett. Roulier moszkvai egyetemi tanárának a’ nyilvános oktatás idei januariusi hírlapjában közlött tudósítása szerint e’ csontváz Troszk környékén Svenigorotok mellett találtatott. E váz egynéhány év előtt bizonyos geológiai hírre kapott helyen és földben állt, mely réteges vagy életműves vízinövények ’s állatok maradványaiból alakult édes vízréteg. Tatarov és Troszk köztt a’ Moszkva jobb partján fekszik. Egy tömeg veres vagy vastartalmú fövénykő létezett, melyben nehány év előtt élővilági — nagyitóüvegen látható — apró állatok létezése fedeztetett fel. Az említett édes víziszap a’ veres fövénykő alatt ’s az őskori özönviz-fövény felett közben van ’s három rétegre oszlik, melyek közzül a’ felső vereslő ’s erősen vasas, a’ második zöldes ’s a’ legalsó sötétzöld. E’ két utolsó határvonalát, mi meglehetősen éjjen fekszik, bajos meghatározni. Mind három réteg. Mind háromban, főként a’ másodikban, számos ezönvizelőtti állatmaradvány van ; ez utolsóban volt a’ mamuthváz is, még pedig tetőirányos ([verticalis} vagy fennálló helyezetben, úgy, hogy csontjai, bárha lágy porczogói elsenyvedtek is, rendes állásukban voltak ’s azt kelle következtetni, hogy ott döglött meg. A’ fő egy része ’s nyakszirt csontjai, valamint hátgerincz csontjai is a’ folyóvíz mentében lefelé állottak. Elsőbben, ásás közben hátgerincze, azután oldalbordái, lapoczkacsontjai ’s végre lábcsontjai ásattak ki. A’ szomszéd parasztok csak nehány elsőbben talált csontot vittek—el, külömben az egészet épen lehete megtartani, így hiányzottak fejének egy része ’s agyarai, mik talán a’ vízpart mellett feküttek ’s a’ víz elmosta. A’ csontok szürkék, csak a’ felső rétegben álló forgó csontok vörhenyesek ’s alsó széleiken homályosabbak. Éppen mellette kék por vékony rétegmaradvány is volt, mi hihetőleg a’ mamuthhús részei béfolyása által alakult. A’ hoszszú csontok főként végeiken nagyon megromladoztak. Az állat mikor odaveszett, más hasonló állatokéival öszszehasonlitás után, részint csontjai gyengeségéből részint más körülményekből ítélve, még nem volt egészen megnőve. E’ találmány sok érdekes észrevételekre vezet. A’ mamuth más élővilági állatokkal, azon halak ’s növények maradványaival, mik az említett édes víz leülepedésében találtatvák, egykorú, az az, a’ harmadik időszak végén élt. A’ leülepedés nem odaveszése után rakodott le, hanem élve sülyedt az iszapba; külömben a’ csontvázat nem lehetett volna álló helyezetben találni. Észak-Amerikában is találtak mamuth-csontvázt édes víziszapban, álló helyezetben. A’ mamuth, mint más vastagbőrűek, kedvelte a’ mocsáros helyeket ’s ha az ily mocsárba veszett, úgy kell hinni, hogy nem a’ víz hajtotta oda, hanem ott született, mint az emlitett mamuthtal is ez az eset. E’ mamuth tehát eredeti fekvésében, melyben találtatott, oly eset, mit még eddig az európai Orosz birodalomban nem tapasztaltak. Még azon csontvázról sem tudtunk el tekintetben semmi bizonyost, mit .-