Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-01-24 / 7. szám

HON ÉS KÜLFÖLD 1§47. (Első félév.) 7-dik szám. Kolozsvár. Vasárnap januarius 24-kén 1§47. Tartalom . Gusztáv Adolf és Wallenstein. Hűség ’s önáldozat. Gusztáv Adolf és Wallenstein. (Folytatás.) A’ császári sereg akkor csak 10,000, szivet vesztett elégületlen emberből állott. Legbékétlenebbek voltak a tisztek, kik közzül mindenik nevezetes tartozást követelt a’ császártól. Wallenstein neve elegendő vala mindenekben bátorságot ’s bizalmat ébreszteni. Nem is mulatta el minden jót ígérni ’s az előre kivánttakat tulajdon vagyonából fedezni. A katonák mindenfelől özönlöttek hozzá ’s nem csak rendetlen csapatokban, hanem jól felkészült ’s ruházott ezredeket is vezettek hozzá a’ toborzó tisztek. Még februarius vége előtt 1632-ben nevezetes sereg gyűlt már Morvába ’s naponként újabb meg újabb csoportok érkeztek. Örömmel hallá a császár a’ friedlandi herczeg felszólítása, szerencsés sikerét, de még nagyobb gond szállá meg, hallván, hogy előbbi nyilatkozata mellett még mind ingatlanul áll,’s a’seregnél három hónapnál tovább maradni nem akar. Herczeg Eggenbergre bizá tehát e’ második foglalkozást is, ki a’ három hónapi határidő kitelése előtt azt meg is kezdette. De a’ köszvény, mely miatt Graeczben maradni kénytelenittetett, megakadályozá személyesen munkálódni, így Ferdinánd kénytelenitteték pater Quirogát a’ magyar királyné gyóntatóját ’s a’ spanyol követet Bruneau-t Wallensteinhoz küldeni. Mivel azonban e’kettő sem ért czélt, Eggenberg pedig még mind betegebb volt, mintsem a’ hasonlóul köszvényben szenvedő Wallensteinhez utazhasson, még több más hires diplomatákat küldött hozzája; e’ mellett mind a’ császár, mind fia a’ magyar király nem mulaták el Wallensteint Írásban a’ legkényszeritőbb ’s meginditóbb módon inteni és emlékeztetni. A’ helyett tehát, hogy Wallenstein, mint a’ történetírók sok ideig beszélték, álnak ravasz nézetei biztosabb kivihetése tekintetéből oly kíváncsian vágyott volna fővezérségre, egészen az ellen nyilatkozott ’s igyekezett magától elhárítani; sőt még mielőtt az általa kitett három hónapi határidő kitelt, jószágaira viszsza akart vonulni. Eggenberg Ferdinándtól’s fiától a’magyar királytól ajánló levelekkel jól ellátva apr. 13-kán személyesen indult újabb alkudozásra Znaymba. Ki gyanúsíthatja Wallensteint, hogy végre császárja állhatatos kérésének engedett. Már apr. 15-kén megvivék Bécsbe a’ hirt, melyeknél fogva Wallenstein a’ főparancsnokságot felvállalni magát elhatározta. Ez következendőkben állott: „A’ friedlandi herczeg nem csak ő császári fennsége, hanem az egész ausztriai ház és spanyol király főhadvezére is leend. — A’ főparancsnokságot minden kikötés nélkül fogadjael. — A’ császár személyesen a’ tábornál ne legyen, annál inkább annak vezérletébe ne szóljon, hanem Csehországnak viszonti meghódítása után Prágába menjen lakni, hol Don Maradas 12,000 emberrel őrködjék mellette. — Rendes fizetése ’s díjazása biztosításául a’ herczegnek egy ausztriai örökös tartomány zálogul, ’s a’ legjobb tartomány adattassék neki. — Ezen felyül rendkívüli díjazás fejében azokon a’ tartományokon, miket elfoglaland, fő hűbéri urasága leend. — Az elkobozási és kegyelmezési ügyekben általánosan ’s korlátlanul csupán a’ herczeg rendelkezhet. — A’ következendő békealkudozásba a’ herczeg magányérdekeire ’s a’ nieklenburgi herczegségre különös tekintet leen, ’s azokkal együtt a’ békébe foglaltatik. — A’ háborúra fordítandó minden költségei ’s eszközei kifizettetnek. — Végre, hátrálás esetében minden császári örökös tartományok menedékül előtte szabadon nyitva legyenek. A’ császár nem csak, hogy legkisebb ellenvetés nélkül ’s feltétlenül fogadá el és erősité meg Wallensteinnak ezen kivánatait, hanem azon felyül még háláját’s köszönetét nyilvánitá, hogy Wallenstein a’ vezérséget felvállalja; ’s e’ szerint Wallenstein a’ császári seregnek másodszor is főparancsnokjává leve. Első feladata volt, mit magának kitűze, Csehországot a’ szászoktól megszabadítani, kik Prágát az országnak csaknem minden nevezetes városaival elfoglalva tartották. Azonban mielőtt hadi munkálataihoz fogna, Arnimmal ’s a’ szász választófejedelemmel külön béke iránti alkudozásba ereszkedett. Meghagyá Antal bécsi püspöknek, terjeszsze eleibe a’ császárnak, mi hasznos leend a’ szászoknak csehországbéli szép.