Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-10-07 / 80. szám
1847. DDK IN KÜLFÖLD (Második félév.) Kolozsvár. Csütörtök octo ker 7-kén 1847. 20-dik szám. Tartalom : Arábia. Könyvismertetés. Arábia. in: Alva habiták ideje. Arábia a’ Mohamed alatti ’s mindjárt utána következett nagy felemelkedése után hajdani állapotjába csak hamar megint viszszasűlyedt ’s ha a’ szomszéd népeknek ’s uralkodóiknak vallásuk ősi fészke ’s eredeti hazája iránt oly nagy érdekük ne legyen, alig tudnánk többet Mohamed utáni történeteiről, mint az azelőttiekről. Pontosan még ugyan nem ismerjük, de azzal nem sokat vesztünk, mert ha nevezetes történetei legyenek, azokat a’ 3-, 4, 5-dik századbéli arabs historicusok körülményesen leírták volna, mivel Arábiának a’ maga határain kívül eső arabs tartományok, nem tekintve azon körülményt, hogy az az ő vallásuk ősi fészke volt, különös érdeke ’s nagy tekintete volt. Mihelyt a’ kivándorlott arabsok annyira elgazdagodtak és hatalmasodtak, szégyenleni kezdék tudatlanságukat. A’ vizsgálódás vágya felébredett ’s mentől kevésbé aludt ki a’ vallásos vetélkedés, annál inkább törekvék a’ Korán megmagyarázásán, melynek alapos ismeretére az arabs nyelv tudása, úgy a’ mint azt azon tartomány szívében eredete ősi helyén beszélik, múlhatatlanul szükséges vala. Azonban a’ nyelv, mentői többet vesztett eredeti tisztaságából Syriában és Egyiptomban az idegen népekkeli érintkezés miatt, annál szükségesebb vala maga eredeti tisztaságára, a’ beduinok nyelvére viszszavinni. Tehát a’ beduinok nyelvére figyelmeztek ’s e’ szelíd puszták lakosai nyelve vala azon forrás, melyből az arabs nyelv tanulása szakadatlan új erőt merített. Azonban a’ kalifák hatalma hanyatlásával elhullott az arabi irodalom virágja is ’s Arábia az izlám szentségei birtokai nélkül elfelejtett ország lett volna. Arábia, mint a’ második szakasz végén említettük, nem sokára résztartománynyá aljasul(a melyben mindazáltal a’ kalifák hatalma, azt kivéve, hogy mint Ilit főnökeinek papi méltóságuk megmaradt, kevéssé vételeit számba. Az idegen hadak rombolásai alatt, a’ belföldi főnökök soha egészen fel nem vett igájokat lerázták ’s oly függetlenül viselék magukat, mint annakelőtte. Csak a’ parthusok ’s nevezetesebb városok ismerék el még a’ szomszéd hatalmas fejedelmek, most a’ bagdádi kalifa, majd Égyiptomban a’ fatimidák, főképp az utolsó felsőségét, mivel a’ terméketlen Hedrás gabonaszíkére nézve Egyiptomtól függött és ha a’ belháborúk kevésbé pusztítottak, az okozható, hogy ezrek ’s meg ezrek szolgáltak a’ mozlem fejedelmek seregében ’s igy azon erők, mik addig Arábia belsejét rongálták, hedsira 3, 4 első századában nagyrészint az országon kívül szegődtek el. Mielőtt a’ vahabitákra átmennénk, Hedsás ’s főképp Jemennek a’ törökök általi meghódításáig való történeteire kell egy futó pillanatot vetnünk ’s azután a’ török uralkodás folyamát ’s jellemét előadnunk. Hedsásban, mihelyt a’ Bagdádból oda küldött kormányzó uraságát az ország többé nem szenvedő, mint Kaaba védői, viszont örökös hatalomnélküli hatalmas családok uralkodtak. Hammer szerint a’ hedsira 2-dik századától a’ 9-dik négy hatalmas család uralkodott; tízen egy fejedelem Öbaisár családjából, a’ Hasim családjából a’ Béni Musások ’s velők egy időben a’ Béni Kozadek Mekkában, kik közzül Ebunemi Kairó kulcsait annak meghódítása után Selim török szultánnak hódolva átadá. Mint látszik, e’ családok közzül uralkodását egy sem terjesztette tovább ,s az említett okból mindnyájan főként Égyiptomtól függőttek. Másképp volt a’ dolog Jémenben. Ott Béni Sijád törzsökbőli Ben Obaidullah, kit Maruun kalifa külde Jémenbe helytartónak, mintegy függetlenné teve magát, meghóditá a’ szomszéd népeket, kik hihetőleg részint akkor tértek elsőbben az izlám vallásra ’s mint uralkodása lakhelyét Sebidet alapitá. Béni Sijadtól kétszázadi uralkodása után a’ kegyetlenségéről hires Nedsás család ragadá el a’ birodalmat é s egy századig birá azt, miután egyik azon fanaticusok közzül emelé fel fejét, kik izlám történeteiben oly számosak ’s a’ 12-dik imám Mahdi neve alatt lépnek fel s 80