Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-10-14 / 82. szám

hálóm vala ’s a’ táborozást annak könnyebben végre lehete hajtani, mivel Abdullaziz Jemenben a' hegyi népeket éppen akkor hajtotta vala a* vahabiták hitére. Hihetőleg ebben Mekrami a’ nesdszászi főnök is elősegítette, ki délről Assirba nyomula, mig azt északról Abdullaziz szorongatá. Abu Nukta az assiri sejk megluidolt, moslemmé lett ’s gyanithatólag vahabivá, mivel ezen felekezet a’ táborozásokban Jemenben meszsze elterjedett. Egy második kedvező körülmény, mi e’ vállalatot elősegité a’ Ghalib családbani meghasonlás, mert Ghalib nem esik sógorával Otman El-Methajffal, hanem idősbb testvérbátyjával Abdelmainnal is gyűlölködött, kit illetett volna jog szerint a’ mekkai serifség, ’s ifjabb testvérétől Ghalibtól kiszorittatván az is Abdallazizhoz folyamodott, serifségbe való béhelyeztetésért. Abdullaziz előtt két út állott nyitva, egyik a’ kassimi kerületen keresztül, melybe Ghalib bényomult volt, vagy Medinán keresztül az imarilmi hegyláncz hoszszában egyenesen Mekkának Mint látszik, az első úton csak egy osztály ment, a’ főerő pedig egyen?nesen Taif városa ellen nyomult, azt megvette, a’ férfiakat mind lemészárolták, a’ szent sírokat szétrombolták, melyeknek kincseit elrablónak, 's Oshman tovább ment a’ Verestenger felé Gonfude kikötő elfoglalására. Taif városának esete, melyből veszi nagy részint élelmét a’Mekka körül lakó szegénység, elrémité a mekkaiakat ’s Ghalib, ki nem reménylheté, hogy egy oly nyílt várost mint Mekka védelmezhessen, Suud eleibe nyomúlt, ’s ütközettel megkínálá, mi azonban a’ rendetlen harczerő miatt szerencsétlenül ütött ki. Mekka ellenlállás nélkül megadá magát, ’s igen szelíden és kiméive bántak vele, noha többet nyolczvan szent sírnál, mik Mekka kincsei voltak, egészen kiraboltattak ’s földig lerontattak. Éppen ily keményen kele ki Suuda* pipa, dohányt égett bor ellen, miket keményen megtilta ; egyszersmind kényszerité a’ lakosokat drága öltözeteiket letenni ’s a’ Korán parancsait, főképp az imádkozásra és mosdásra nézve, kemény büntetés alatt követni. Suud e’ közben nem felejtkezék el önérdekeiről, annyiban hagyva a’ gazdagok kirablását, maga birtokát igyekezet biztositni ’s a’ mekkai hadit, ki kereken kimondá, hogy a’ vahabiták elveit nem követheti, 20 sejkkel együtt lenyakaztatá, Abdulmann, Ghalib testvérét serifnek tévé, megtiltá a’nagy mosóban a’ szultánérti könyörgéseket 's ez utolsót egy igen sajátságos írásában 1218 mohámén 10-től (május 3. 1803) a’ Mekka megvétele előtti hat napra határozta. Figyelemre méltó, hogy Abdullaziz vagy inkább fia Suud, ki a’ hadi-munkálatokat vezette, még nem bátorkodik nyilvánosan a’ Porta ellen kikelni, bárha a’ szultánnak éppen lelki jellemét támadta meg. A damaskusi basa Abdallah éppen akkor indult vala útra egy zarándok karavánnal, midőn Taif megvételét megtudta ’s azt tüstént megszente Konstantzinápolyba ; azonban útját tovább folytatta, egy vahabita osztály négyszeresen követelé tőle a’ rendes adót, mit ő megtagadott ’s midőn a’ vahabiták megtámadák, azokat győzelmesen viszszaverte. Abdallah, ki jól tudta, hogy Sund nagyobb erejének ellent nem állhat, ha néki ’s felszólitá, a’ zarándokok félelem nélkül elmehetnek-é Mekkába vagy nem. Sund kárhoztatá övéi megtámadását ’s a’ zarándok karavánnak háromnapi mulatást engede Mekkában. Ghalib, kit hasonlóul megvertek volt, Abdallához folyamodók, hogy az köztte és Suud köztt legyen közbenjáró, de Suud e’ közbenjárást szigorúan viszszaútasitá. Abdallah annyiban hagyá a’ dolgot, mint zarándok Mekkába mertes három nap múlva viszont elhagyá azt ’s Ghalib használá az alkalmat, hogy vele elszökhessék. Ez még 1802-ben esett ’s azon évben december végén Ghalib már Dsiddában volt é s védelemre készült. Nem eléggé bizonyos, miért engede Suud az Abdallah 's Ghalib mekkábeli elmenetele után négy hónapot eltelni, mig a’ várost megszállotta. E’ késedelem veszélyére vált, mert Ghalibi’s a’ dsiddai Serif basa elszántan védelmezek ott magukat Suud seregei ellen, melyeknek sem tudományuk, sem készületük nem volt egy oly város vívásához mint Dsidda és szerencsétlenségükre a’ ragály is erősen pusztitá őket. Haszon nélkül kelte Dsidda alól eltávozni. Ghalib, mihelyt bátorságban látá magát Egyiptomon keresztül Konstantzinápolyba sietett, hogy a’Portától e’ tárgyban, mi azt annyira érdeklette, segítséget kérjen. A’Porta pazarlólag ígért mindent, de Ghalib tüstént szemügyre véve annak gyengeségét is viszszatért Arábiába, hogy ott a’ körülmények szerint intézkedjék. Suud, mielőtt Dsidda ellen indult, seregei egy részét Medina ellen küldötte vala, de azt a’ medinaiak viszszaverték. Midőn Suud a’ ragálytól megrongált ’s a’ dsiddaiaktól viszszaveretett seregével megérkezett, csak a’ ragályt terjeszté el ezen osztályban is ’s ez által mind nagyobb zavarba esett. A’ Béni Harb és Béni Dsán szomszéd hatalmas népek, kik nem sokkal azelőtt csak fegyver által hajtattak a’ vakabbak részére, most Suud ellen feltámadtak’s a’ Dsidda és Medina köztt lakó népeket maguk után vonák és Suud a’ legtanácsosabbnak lárá népe maradványával eltakarodni. By szerencsétlenül végződék e’ táborozás, melynek kezdete egész Syriáig rémülést és félelmet árasz.