Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-01-31 / 9. szám
HON ÉS KÜLFÖLD 1847. 9-dik szám. (Első félév.) Kolozsvár. Vasárnap januarius 31-kén 1847. Tartalom Gusztáv Adolf és Wallenstein. Hűséges önáldozat. Elegytár. Gusztáv Adolf és Wallenstein. (Folytatás.) Wallenstein úgy tekinté e' napot, mint félelmes vetélytársam győzelmet ’s nem mulatáel a' császárt arról körülményesen tudósítani, melyben dicséri tisztjei’s katonái vitézségét, gróf Aldringent a’ császár kegyelmébe ajánlja, magáról semmit sem szól ,s a' dicsőséget, mit e’ napon kivívott, hízelgéssel határos módon a császárra ruházza. E’ szerencsétlenül végződött csata meggyőzé Gusztávot arról, hogy nehezen sikerülend a’ herczeget erős állásából kiverni, vagy ütközetre a’ hegyről a* térségre lecsalni. E’ mellett az élelemszerek hiánya naponként érezhetőbbé lett. A' nyomorult tápszerek, népes táborhely kigőzölgése és senyvedező holttestek által okozott pusztító ragály dühösködék emberek és állatok köztt ’s a’ közönséges szükség elmenetelre kényszeríté őt. Hogy abban Wallenstein ne háborgassa, a’ nála fogságban lévő tábornoki őrmester Sparr által azon ajánlatot tévé Wallensteinnak, hogy vagy cancellár Oxenstiernával vagy vele személyesen békéről alkudozzanak. Wallenstein Sparrtól viszszaizené:é lefékeződtek a’ választófejedelemmels abban egyeztek meg, azt a’ császár elibe terjesztik ’s onnan várnak választ. Bécsben hoszszasan fontolgatók a dolgot, mielőtt a herczeg felterjesztésére válaszoltak. October 21-kén készült meg hozzá egy terjedelmes utasítás , de mielőtt az megérkezett, Gusztáv nürnbergi táborhelyét már elhagyta. September 18-kán felkerekedett, Oxenstiernát 4426 emberrel a’ város oltalmára hagyta é s Neustadt felé indult az Aisch folyó mellett; öt nap múlva Wallenstein is elhagyó állását ’s felgyujtatá táborát; rettenetesen szép látványnak kelle lenni annak, egy másfél mértföld kerületű táborhelyet égve látni. Wallenstein nem üldözé Gusztávot midőn Nürnberg mellől Neustadt felé indult; figyelmét Szászországra forditá, hol remélté, hogy a’ választófejedelmet, ki jó szántából nem akart vele kibékülni, most fegyverletételre erővel kényszerítheti. Még az alatt, mig Gusztáv Adolfot Nürnbergnél bezárva tartotta, elküldé Heik tábornagyot és Gallas ezredest a’ szász tartományokba, kik Voigtlandban ’s az Érczhegyekben sok roszat árasztottak, sőt Drezda körül sok falut hamvaiba temettek. Wallenstein e’menetelében a’ bajor választófejedelemmel a’ termékeny Frankoniában terjedt ki. Kevés idő múlva Forchheim mellett, a’szövetséges Bamberget megszállották. Culmbach vitézül ellen tállott, Baireuth feldúlatott’s Coburg városát is hasonló sors érte. Gusztáv Adolf, ki egy úttal Bavariára ütni ’s Szászországot is védelmezni akarta, September 31-kén seregét kétfelé osztá. Egyikét, mely 8500 emberből állott, weimari herczeg Bernárd vezérletére bízó’s egyszersmind az Alsó-Szászországban ’s Magdeburgban fekvő sergeket is parancsnoksága alá rendelé, hogy azzal Szászországot Wallenstein ellen fedezhesse ’s Niederrheimból Westphalián keresztül nyomuló Pappenheimot is megtámadhassa. Bernhard Kitzingen felé vette útját, gondolván, hogy Wallenstein Würzburg felé forduland; midőn pedig Wallenstein éppen az átellenben eső útra Barreuth és Coburg felé tért, utána ment és Türingen felé vezető útját elzárta. Itt esik Maximiliánnak a’választófejedelemnek értésére, hogy Gusztáv Winkelsberg felé fordult ’s a’ Dunán át megint Bajorországba akar ütni. Elvált tehát seregével Wallensteintől 's Bambergen keresztül Felsőpfalzba nyomult. A’ herczeg pedig Voigtlandon és Plauen keresztül Altenburgba ment, hol Heik és Gallas az Érczhegyekről leszállva vele öszszecsatlódtak. Innen azokkal együtt Lipsiához ment, mely rövid maga vonogatódzás után kapuit előtte megnyitotta, nov. 1-én; csapatjai Weissenfelset és Merseburgot foglalták el ’s Dresdában a’ választófejedelemnek a’ kelletlen, váratlan téli vendégek megérkezését béjelentették ’s maga Wallenstein, hogy az Elbe mellett magátak biztos menetelt szerezzen Torgau felé ment, midőn Gusztávnak Naumburg felé menetele s Pappenheimnak a Sale mellé érkezése, Lipsiáhozi viszszafordulásra határozok.9