Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-01-31 / 9. szám

HON ÉS KÜLFÖLD 1847. 9-dik szám. (Első félév.) Kolozsvár. Vasárnap januarius 31-kén 1847. Tartalom­­ Gusztáv Adolf é­s Wallenstein. Hűség­es önáldozat. Elegytár. Gusztáv Adolf és Wallenstein. (Foly­tatás.) Wallenstein úgy tekinté e' napot, mint fé­lelmes vetélytársam­ győzelmet ’s nem mulatá­­el a' császárt arról körülményesen tudósítani, melyben dicséri tisztjei’s katonái vitézségét, gróf Aldringent a’ császár kegyelmébe ajánlja, ma­gáról semmit sem szól ,s a' dicsőséget, mit e’ napon kivívott, hízelgéssel határos módon a csá­szárra ruházza. E’ szerencsétlenül végződött csata meg­győzé Gusztávot arról, hogy nehezen sikerülend a’ herczeget erős állásából kiverni, vagy ütkö­zetre a’ hegyről a* térségre lecsalni. E’ mellett az élelemszerek hi­ánya naponként érezhetőb­bé lett. A' nyomorult tápszerek, népes tábor­hely kigőzölgése és senyvedező holttestek ál­tal okozott pusztító ragály dühösködék emberek és állatok köztt ’s a’ közönséges szükség el­menetelre kényszeríté őt. Hogy abban Wallen­stein ne háborgassa, a’ nála fogságban lévő tá­bornoki őrmester Sparr által azon ajánlatot té­vé Wallensteinnak, hogy vagy cancellár Oxen­­stiernával vagy vele személyesen békéről alku­dozzanak. Wallenstein Sparrtól viszszaizené:­é le­fékeződtek a’ választófejedelemmel­­s abban e­­gyeztek­ meg, azt a’ császár elibe terjesztik ’s onnan várnak választ. Bécsben hoszszasan fontolgatók a­ dolgot, mielőtt a­ herczeg felterjesztésére válaszoltak. October 21-kén készült­ meg hozzá egy terje­delmes utasítás , de mielőtt az megérkezett, Gusz­táv nürnbergi táborhelyét már elhagyta. Sep­tember 18-kán felkerekedett, Oxenstiernát 4426 emberrel a’ város oltalmára hagyta é s Neustadt felé indult az Aisch folyó mellett; öt nap múl­va Wallenstein is elhagyó állását ’s felgyujtatá táborát; rettenetesen szép látványnak kelle lenni annak, egy másfél mértföld kerületű táborhelyet égve látni. Wallenstein nem üldözé Gusztávot midőn Nürnberg mellől Neustadt felé indult; figyelmét Szászországra forditá, hol remélté, hogy a’ vá­lasztófejedelmet, ki jó szántából nem akart vele kibékülni, most fegyverletételre erővel kénysze­rítheti. Még az alatt, mig Gusztáv Adolf­ot Nürnbergnél bezárva tartotta, elküldé Heik tá­bornagyot és Gallas ezredest a’ szász tartomá­nyokba, kik Voigtlandban ’s az Érczhegyek­­ben sok roszat árasztottak, sőt Drezda körül sok falut hamvaiba temettek. Wallenstein e’me­netelében a’ bajor választófejedelemmel a’ termé­keny Frankoniában terjedt­ ki. Kevés idő múlva Forchheim mellett, a’szövetséges Bamberget meg­szállották. Culmbach vitézül el­len tállott, Baireuth feldúlatott’s Coburg városát is hasonló sors érte. Gusztáv Adolf, ki egy úttal Bavariára ütni ’s Szászországot is védelmezni akarta, Septem­ber 3­1-kén seregét kétfelé osztá. Egyikét, mely 8500 emberből állott, weimari herczeg Bernárd vezérletére bízó’s egyszersmind az Alsó-Szász­­országban ’s Magdeburgban fekvő sergeket is parancsnoksága alá rendelé, hogy azzal Szász­országot Wallenstein ellen fedezhesse ’s Nie­­derrheimból Westphalián keresztül nyomuló Pap­­penheim­ot is megtámadhassa. Bernhard Kitzin­­gen felé vette útját, gondolván, hogy­ Wallen­stein Würzburg felé forduland; midőn pedig Wallenstein éppen az átellenben eső útra Bar­­reuth és Coburg felé tért, utána ment és Tü­­ringen felé vezető útját elzárta. Itt esik Maxi­­miliánnak a’választófejedelemnek értésére, hogy Gusztáv Winkelsberg felé fordult ’s a’ Dunán át megint Bajorországba akar ütni. Elvált tehát seregével Wallensteintől 's Bambergen keresz­tül Felsőpfalzba nyomult. A’ herczeg pedig Voigtlandon és Plauen keresztül Altenburgba ment, hol Heik és Gallas az Érczhegyekről le­­szállva vele öszszecsatlódtak. Innen azokkal e­­gyütt Lipsiához ment, mely rövid maga vono­­gatódzás után kapuit előtte megnyitotta, nov. 1-én; csapatjai Weissenfelset és Merseburgot foglalták­ el ’s Dresdában a’ választófejedelem­nek a’ kelletlen, váratlan téli vendégek megér­kezését béjelentették ’s maga Wallenstein, hogy az Elbe mellett magát­ak biztos menetelt sze­rezzen Torgau felé ment, midőn Gusztávnak Naumburg felé menetele s Pappenheimnak a Sale mellé érkezése, Lipsiáhozi viszszafordu­­lásra határozok.9

Next