Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-04-08 / 28. szám
HONI ÉS KÜLFÖLD 184?. 28-dik szám. (Első félév.) Kolozsvár. Csütörtök április 8-kan 1847. Tartalom:lső Ulászló Várnánál 1444-ben. 180 Ulászló Várnánál 1444-ben. Folytatás.) Az ország Rdei Budára szent György nap előtti csütörtökön 1444-ben öszszegyültek, hol Giskra János és Szentmiklósi Pongrácz é s többek is, kik Erzsébet ’s Kis László pártjain voltak, bátorságos menedéklevél ’s közönséges hitel ajánlása mellett megjelentek. A’ béke iránti alkudozás elkezdődött, de Giskrának azon nyilatkozatára, hogy ő ’s pártja semmi a’ csecsemő király javaival ellenkezőt el nem fogadhatnak félbeszakadt. Tehát csak a’ két évi fegyverszünetre hajlott rá ’s a' foglyokat mindkét részről, azon feltétellel, hogy a’ fegyverszünet kitelése után, ha a’ békeség meg nem készül, becsületvesztés terhe alatt meggyőzőikhez viszszatérnek, elbocsátották. Azonban az adott szó ellenére Szentmiklósi Pongráczot elkövetett rablások színe alatt megfogták és tömlöczbe tették, Giskára is halált kiáltottak, de Ulászló őt álruhába öltöztetve nagy bajjal megmenté. Azután elkezdődtek az ozmánok ellen indítandó háború iránti tanakodások. A’ lengyelek hathatósan ellene szegültek azon szándéknak, előterjesztvén, hogy az Ulászló eljövetele után Lengyelhonban a’ fejetlenség, polgári viszály s erőszak kapott lábra, Veres-Oroszországot a’ tatárok egészen elfoglalták, Podoliába bé bé csapnak ’s az országot veszély fenyegeti. Ezek meggállására ’s az ország csendessége, bátorsága helyreállítására honjába viszsza kell vala térni; de a’ Julián bibornok mézes beszédei, nagy ígéretei 's a’ serviai despota, Brankovics György önérdekü iparkodásai, e’ hatalmas honfi előterjesztéseket megdöntők. Lengyelhon dolga a’ helytartókra bízatott, háborút határoztak’s Paleologus Jánosnak is megszenték, hogy mikorra a’ magyar seregek Macedonia és Thráczia vidékeire érkeznek, seregeivel az ozmánok ellen készen legyen. Felszólították a’ pápát, Génuát ’s Velentzét is, hogy ígéretük szerint, mikor a’ magyarok kiindulnak, hajóikkal az Ázsiát Európától elválasztó tengeren legyenek. Sokat tett e’ háború elhatározására Brankovics György esdeklése is. Ulászló, lábai elibe borult, érzékeny ’s hatos szókkal rajzolá előtte Amuráttól vett számos bántalmait, fogságba vitetett nője ’s családja gyászos sorsát ’s megindult szívvel esdeklék Ulászlónak, szereznéviszsza néki birtokait ’s elrablóit családját és mivel tudta, hogy Ulászló tulajdonképp, a’ magának egész Európa előtt nagy hitelt szerzett Hunyadi intésére és akaratjára vigyáz, semmit sem mulaszta el nála is rábírhatni az ozmánok elleni hadakozásra, mire hihető, hogy Hunyadi is, ki fegyverzörgés, háborúk fergetegei közti nevekedett és őszülte meg, kinek az ozmánokkali csatavihar volt legfőbb eldelete, könnyen rá hajolt. Tekintete már ekkor oly nagy volt, hogy nagy dologba az ő hírén ’s akaratján kivül senki sem avatkozott. A’ múlt évi táborozásra tulajdonából harminczkét ezer aranyat költött, nehány váron kivül Serviát elfoglalta; a’ jelen táborozásra pedig tulajdonából 63 ezer aranyat szánt ’s igy az ő megegyezése sokat tett a’ háború elhatározására, Így hangzék el sikeretlenül a’ veszedelmet, mintegy előre megérzett lengyelek tanácsa, intéses határoztaték el, hogy jó eleve mindent elkészítsenek ’s az ozmánok ellen csatamezőre szálljanak. A muráinak e’ titkos készületek lassú zúgása füleibe hatott ’s ő, kinek egész erejét a* Karamanagli felzendülése elnyomására kelle fordítani, e’ hírre szívében megdobbant. Tanácsosabbnak taná a’ fenyegető veszélyt megelőzni , hogy mindent el ne veszítsen, büszke nyakát Ulászló előtt meghajtani ’s tőle békét esdekleni. A’ tettetés álarczát vévért magára, elsőbben is Budára Brankovics Györgyhöz küldött titkos követséget 's valódi szándékát leleplezvén, annak azt igéré, hogy ha Ulászlót 's Hunyadit ’s általok az országot békére bírja, fogságban lévő nejét, családját sőt elfoglalt birtokait is viszszaadandja ’s adója felét is elengedi, egyúttal két fiát, Gergelyt és Istvánt előlegesen atyjokhoz haza is küldötte. A’ tettető álnok ’s zavaros vízben halászni szerető Brankovics megörvendett a’ fényes ígéreteken ’s kedvező szele irányába fordítván szerencse hajója vitorláját, viszont oly buzgón iparkodék 28