Honderü, 1843. január-július (1. évfolyam, 1/1-26. szám)
1843-06-10 / 23. szám
megnevezett assemblékban egyéb nyelvet hallani, hanem csak magyart: székibe fogják tanulni hazanyelvünket, épen csak azért, hogy Hazánknak szépeivel beszélgethessenek. Már ha elzárjátok előlünk az országgyűlések házának ajtait, ezen tetemes hasznok mind füstbe mennek, s ki ad rólok számot a külső nemzetek előtt ? Mi nem. Mert még valaha ezen életökbe terjesztett kérésünk, a magyar nemes asszonyságoknak dicsőségére, a magyar nemes uraságoknak pedig gyalázatjára, beiktathatódik a külső országi történeteskönyvekbe , s azt találják a vidékek a magyarok felől ítélni , hogy helyes volt a magyar nemes asszonyságoknak kérése, de helytelen annak be nem teljesítése. De minek vitatjuk mi, minek támogatjuk fontos okokkal kérésünket? hiszem, midőn ti kedvesünk, a Haza’ boldogságáról gondolkoztok az országgyűlésében, már önként titkon részesekké tesztek bennünket az országgyűlésében. Mert valljon kiket akartok az ország’ neve alatt boldogítani? magatokat is, de bezzeg és leginkább feleségeiteket, gyermekeiteket. Valahányszor a szabadságnak fentartásáról, a Haza’ boldogításáról vagyon az országgyűlésében a szó , az szokott mindenkor legfontosabb, legnyomosabb okotok lenni, hogy a szabadság’s boldogság’ bizodalmát erős bátorsággal késő maradékjaitokra vigyétek. Hogy vihetitek pedig késő maradékjaitokra, ha csak elsőben azon maradékoknak anyjokra, ha csak feleségeitekre nem viszitek? avagy előbb lett é, előbbvaló é a gyermek az anyjánál? Tehát vagy boldogítani akartok bennünket gyermekeinkkel együtt, vagy, nálunk nélkül, épen csak gyermekeiteket. Ha bennünket is boldogítani akartok gyermekeitekkel együtt, önnön elmétek ellen cselekesztek a midőn bennünket az ország’ gyűlésébe — a hol boldogságunkról értekeztek — be nem bocsáttok. Ha pedig nálunk nélkül épen csak gyermekeiteket akarjátok boldogítani , félünk tőle, ne talán szerelmes hiteseiteket — testetek s lelkieteknek felét — az ellenség’ rabszíján Örömest nem látnátok. Az utolsót el nem hitethetjük magunkkal, mert tudjuk, hogy hozzátok való égő szeretetünkért hozzánk is viszontag szeretettel viseltettek. Tehát az első mondás állapodik meg, azaz, hogy gyermekeitekkel együtt bennünket is boldogítni akarván, egyszersmind titkon részesekké tesztek az országgyűlésében. Ha titkon, miért nem nyilván? Azt felelitek reá : illetlenség az asszonyt az országgyűlésébe be- 1*