Honderü, 1843. január-július (1. évfolyam, 1/1-26. szám)

1843-06-10 / 23. szám

megnevezett assemblékban egyéb nyelvet hallani, hanem csak magyart: szék­ibe fogják tanulni hazanyel­vünket, épen csak azért, hogy Hazánk­nak szépeivel beszélgethessenek. Már ha elzárjátok előlünk az országgyűlések házának ajtait, ezen tetemes hasznok mind füstbe mennek, s ki ad rólok számot a külső nemzetek előtt ? Mi nem. Mert még valaha ezen életökbe terjesztett ké­résünk, a magyar nemes asszonyságoknak dicsőségére, a magyar nemes uraságoknak pedig gyalázatjára, beiktathatódik a külső országi történetes­­könyvekbe , s azt találják a vidékek a magyarok felől ítélni , hogy he­lyes volt a magyar nemes asszonyságoknak kérése, de helytelen annak be nem teljesítése. De minek vitatjuk mi, minek támogatjuk fontos okokkal kérésün­ket? hiszem, midőn ti kedvesünk, a Haza’ boldogságáról gondolkoztok az országgyűlésében, már önként titkon részesekké tesztek bennünket az országgyűlésében. Mert valljon kiket akartok az ország’ neve alatt boldogítani? magatokat is, de bezzeg és leginkább feleségeiteket, gyer­mekeiteket. Valahányszor a szabadságnak fentartásáról, a Haza’ boldogításá­­ról vagyon az országgyűlésében a szó , az szokott mindenkor legfon­tosabb, legnyomosabb okotok lenni, hogy a szabadság’­s boldogság’ bi­zodalmát erős bátorsággal késő maradékjaitokra vigyétek. Hogy vihetitek pedig késő maradékjaitokra, ha csak elsőben azon maradékoknak anyjokra, ha csak feleségeitekre nem viszitek? avagy előbb lett é, előbbvaló é a gyermek az anyjánál? Tehát vagy boldogítani akartok bennünket gyermekeinkkel együtt, vagy, nálunk nélkül, épen csak gyermekeiteket. Ha bennünket is boldo­gítani akartok gyermekeitekkel együtt, önnön elmétek ellen cselekesz­­tek a midőn bennünket az ország’ gyűlésébe — a hol boldogságunkról értekeztek — be nem bocsáttok. Ha pedig nálunk nélkül épen csak gyermekeiteket akarjátok boldogítani , félünk tőle, ne talán szerelmes hiteseiteket — testetek­ s lelkieteknek felét — az ellenség’ rabszíján Örömest nem látnátok. Az utolsót el nem hitethetjük magunkkal, mert tudjuk, hogy hoz­zátok való égő szeretetünkért hozzánk is viszontag szeretettel viseltet­tek. Tehát az első mondás állapodik meg, azaz, hogy gyermekeitekkel együtt bennünket is boldogítni akarván, egyszersmind titkon részesekké tesztek az országgyűlésében. Ha titkon, miért nem nyilván? Azt felelitek reá : illetlenség az asszonyt az országgyűlésébe be- 1*

Next