Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)
1843-07-22 / 3. szám
SZOMBAT.3. SZÁM. Nincs hosszas haragom, nincs bosszús nyila szivemnek, Gyarlóságival is szentem az emberiség. Hah! de mikor Júdást kell látnom, hogy mosolyog s csal, S nyájas szájában vadkanagyar vicsorog, Háború zúg bennem, s mennél lobogóbb haragom kél, Annál büszkébbnek tartja magát kebelem. DÖBRENTEI GÁBOR. HASONLAT. A nap leszállt, s szelíd szerelmesén A rét’ virágán könyü reszketett, S az égi kedves újra megjővén Lecsókolá a szűzi könyeket: Leányka! engem régen elhagyál, És hév könyü föröszti keblemet, — Ó! párszemed mért hogy meg nem talál, Hogy fölszárítná forró könyemet. HALÁSZY JÓZSEF JUL.’ 22. 1843.