Honderü, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-10-07 / 14. szám

JÓ BOR. Kit illet e pohár, Melly kézről kézre jár ? A hős Egert, Hevesnek fiait. Te vagy Heves, kit felköszöntök itt. Boldog vidék­­ egy holló szállá le, S nem láttam : földed ollyan fekete. Te hogy derítsd a költök asztalát, Hozzá borodnak fűszerét adád. Mégis van egy panasz, melly szívre hat: Mért látom vérbe mártott tolladat ? Tollaidra — bár fehér vagy feketék — Ellenség, vére jobban illenék. Ki a magyar, ha még Heves sem az ? Mégis közöttük gyülölség hadar. De mit beszélek? Itt a bor, Csepreiben hősök vére forr. Igyunk : javuljon a beteg! Ki ép, az Isten tartsa meg! S e második pohár Kinek nevére jár ? Egy új világ van Méneshegy alatt, Melly gyors erővel czél felé halad. Hegyen és síkon annyi ott a kincs : Azt kérdezhetnéd, hogy meg mije nincs? Végig fut rajt’ a jövevény Maros, S bár nem mind üdvös, mit vad árja hoz, De büszke fejjel termő partinál Egy ifjú város’ tündérképe áll. Tűzpont gyanánt függ e város szeme, S alatta áll az alföld’ szelleme. Magyar szellem ! lobogj e városon : Magas reménynyel néz felé a hon. Csordultig a pohár, igyunk, S az istenekkel álmodunk: Éljen, ki hátra nem marad ! Virulj fel ifjú szép Arad ! Kiért e lángpohár, Fényes mint napsugár? Nem folyt-e vér az ős Tokaj körül. Hogy e bor végkép el nem feketül ? Vagy tán arany jövendőt vár hazánk, Azért mosolyg Tokajnak nedve ránk ? Arany borod, tüztelkük fiaid : Hárítsd el éjszak rémes árnyait. S mért itt e tenger ? Bodrogod. Tiszád Törvényt nem ismer, és ez nagy hibád. Sok víz, ez ennyi borhoz. Ébren állj. Hogy el ne rontson a víz és viszály. De mit beszélek ? Itt a bor, Benn a világok kincse forr. Nap a jövő, a múlt csak hold : Több jó napot, mint mennyi volt! Kit illet e pohár, Melly hü ajakra vár? Szívemnek vére egy pohár borért, És e pohár legjobb barátimért ! Rideg Somló, térföldi remete, Reád száll a mezők­ lélekzete. Körülfog a nap, mint hű szerető, Osztatlan hévvel téged ölelő. A távol Marczal szellőt küld feléd, Hogy illat és fény olvadjon beléd. Mégis Somló benned nincs érzelem, Teid’ levét hiába szeretem. Megszégyenítni fösvény kebledet, Baráti kéz tölté e serleget. De mit beszélek ? itt a bor, 14. SZÁM. KEDD, OSZHÓ 7. 1845.

Next