Honderü, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-09-15 / 11. szám
SZERENCSÉTLEN OSTROMA 164-DIK ÉVBEN. (Vége.) keresztények illy kedvező győzelmet nem reméltek, miért is nagy vigalommal láttak a további munkához. Károly herczeg a Szent-Gellért hegy tetejére, hol most a csillagásztorony emelkedik, sánczokat ásatni parancsolt s azokat fegyveresekkel megrakatá és álgyúkkal megerősíteni akarta, hogy a székesfehérvári kaput lődöztethesse. Megértvén ezt a törökök, dühösen rontanak ki a fáradhatlanul munkálódó mieinkre, de visszaveretvén, számos vitézeik új vesztével lakoltak, minek az jön következése, hogy a székesfehérvári és bécsi kapu ostromoltatása elhatároztatnék. A bécsi kapu megtámadtatása Fontánára, Reuburgra és gróf Stahremberg Miksára bizaték, a fehérvárinak megvívására pedig Croy, Pareilla és Scherffenberg rendeltesének, az egész seregre Stahremberg Rüdiger ügyelvén föl. — Minekelőtte azonban a kétes megrohanás megkisértetnék, a Budától másfél mértföldnyire táborozó török hadat kelle megverni. És a keresztény seregnek egy része megindul a küzdésre. Jobb szárnyát gróf Salm és Taffy, balját pedig Bádeni Lajos és Mercy vezették. — A török vezér 300 tevét űzetett a keresztényekre, hogy azok’ seregeit megzavarhassa, — azonban a mieink közöl egyik bátor legény kiugrott a csatáradból, kantáránál kapja az első tevét, és a sereg’ hátuljára vezeti. — minek az lön nevetséges következése, hogy a többi teve nagy komolyan utána indulna a katonák hai hatására. — A törökök tökéletesen megverettek, 2000 jancsár fedé a csatasíkot s július’ vége felé az ostrom keményen kezdeték meg a székesfehérvári kapunál. Hanem az egek’ mulasztja nélkül mit sem ér a halandó ember’ erőlködése. A keresztény sereg csúful vereték vissza, százak és százak hullanak el; hasztalan volt a falaknak roppant nehézségei egybekötött aláásása; a lőporral felhányt dombok a mieinkre omoltak, a falakról mázsányi kövek futtattak alá ; romba dőlt minden ipar és ügyekezet, így folyt a mieink dolga a bécsi kapu felöl is. — Vissza kelle vonulni. Végre Károly herczeg megérti néhány fogolytól, hogy a várban vízhiány van, s a mi kevés vizük van, azt is csupán a Dunából titkon lopogatják a szorult törökök. Megrohantatnak tehát a dunaparti várdák, hogy a Dunától minden közlekedés elszakasztatván, az őrség szomj által feladásra kényszeríttessék. De a mieink ismét lakottak; sok vitéz temetteték a romok alá, közöttük báró Blumenthal és gróf Harrach Ferdinand. Ugyanekkor hírül veszik a keresztények, hogy Keremecz pasa meghalt s helyébe vezérül Ibrahim Seidan választaték. A remény, melly az ostromlókat ella-