Honderü, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)

1846-09-08 / 10. szám

azok, kik tehetségdús ifjú hazánkfiának Dosnai­­nak szobrászatban­ kiművelődését lehetségesítni törekednek ■— magát három évi pártfogóvá föl­jegyezte , és azon 3 évre eső húsz húsz pengő ft. részvényt 60 forintokban eleve és egyszerre ki is fizetni méltóztatott. Oly egy aláírási ivet Liszt Ferencz úr’ kérésére Batthyány Kázmér gr. is szíveskedett magára vállalni. Éljenek! •— Azon Liszt-szobor, mellynek jelességé­től reméljük eredményezhetni Dosnai úr’ pártfo­­goltatását, máig is látható Bartl úr’ városerdei házának , saját nyári lakunknak, előcsarnokában; e szobor annyi érdeket adott Bartl úr’ villájának, hogy azt e nyáron csaknem minden érdekes’ ünnepi lakomák’ színhelyévé emelte. Itt vala meg­vendégelve művészek és írók között a nagy zon­gorahős , 2) itt a bájoló tánczkirályné 2), itt a jeles statusférfi 3) stb. Legközelebbről pedig a nagykereskedői testület' újabb derék alapítói Ro­­bitsek és Appiano urak’ tiszteletére tartatott ben­ne gazdag lakoma , mellyben számos pezsgő pa­­laczkok és más honi borocskák lőnek különbfé­le áldomások’ czime alatt kiürítve. Mennyit nem nyer biztosság’ és hitele tekintetében , ezen eszé­­lyes rendszerezés által a kereskedés­t) ki volna ki át ne látná? — Nézzünk be a színházakba. Hollósy N. kisasszonyt — mint már említek — végre si­került megszerezni az igazgatóságnak, melly­e­­szélyessége által reménytelen ezreket tehet megint a takarékpénztárba, mert hiszen most a legme­legebb és szebb estéken is, a legelkoptatottabb dalművekkel, Nelli k. a. jól hangzó neve zsú­folva tömött színházakat varázsol, miről eddig­­élő — derék Schodelnénk nélkül —, még csak ingyen sem álmodék a legvérmesb reményű szín­házbarát is. Azonban várjon a kedvelt kis mű­vésznő­ érdekességét, vonzerejét is nem kopta­­tandja-e el ez az örökös Edvárd és Cunigunda­­ként tekvntornált Linda és Alvajáró, Alvajáró és , Linda? azt az istenek tudják. Mit mi tudunk,, az , hogy jobb, jámborabb , szeretetreméltóbb közönséget mint magunk vagyunk, széles e vi­lágon nem csak hogy találni nem , de sőt feste­ni sem lehet. Adták azonban minap az újdonút Marino Falcéról, tanulják az egészen isme­retlen Monte­c­hi és Capulettit, sőt talán még a senkitől nem hallott Bea­tricét is, mi ha valósul, igaz ugyan, hogy bájoló kis prima­donnánk’ tehetségét újabb és újabb szakmányok­­ban kizsákmányoltatni tapasztalandjuk (kinek két­ségbe nem vonható művészeti előnyei ezen rég elkoptatott műveknek is új érdeket fognak k­ihe-1) Liszt Ferencz. 2) Eissler Fanny. 3) Deák Ferencz. 4) Legalább 30000 pengő forintnyi biztos tőkét kell­vén kimutatni mindenkinek, mielőtt a nagy ke­res­k­e­d­ő­­ testületbe felvétetnék. Szeree­tőleg adhatni­ azonban a színházi rendes közön­ségnek semmi újat, semmi kívánatost eléje nem hozandottak. Csodálatos, hogy míg a német szín­ház '­ alig négy hét alatt négy új dalművet, (pedig hármat egészen újat, negyediket — Lu­ciát— az olasz textusra nézve ollyat) vola képes betanultatni a zenekar és kardalnok sereggel (tudjuk pedig hogy ez legfőbb), csodálatos mon­dom , hogy mieink 8 hónap óta is csak két dalművet tud­nak eddig kiállítani­a Don Sebas­­tiant és Luciát. Bizony bizony fontolva ha­ladóbb intézetet, mint épen a nemzeti szín­ház , alig mutathatni föl széles e világon, pedig s ez megint a furcsább anomáliák­ sorába tartozik — mikint a tisztelt főigazgató úr maga, úgy az egész intézet sem igen formál különös igényt — ha jól tudjuk — az úgynevezett fon­tolva haladók’ czimét bitorolhatni. — Játék­rendbe azonban csakugyan bele fűzve láttuk már Auber’ csinos operáját Az ördög’ részét, melly ha mi ferde szereposztás által netán el­hibázva nem leszen, néhány élvdús eszvélylyel ígérkezik füleinknek. Vederemo ! — Egy kis choreographi élvecskéről is gondoskodott -­— mondják a hírlapok — a nemz. színház’ erélyes ügynöke Fáncsy úr, mellynek czélja a nem sokára leérkezendő világhíres Cer­rito Fannyt vendégszerepléseiben némileg előse­gíteni. És ez igen igen eszélyes intézmény volt, mert bizony nem értjük , hogy tölthette volna ki különben 8. estvén keresztül a drága tán­­czosnő felcsigázott áru estvélyeinket! Remél­hető , hogy ezen előleges kis ballet, egy szi­lárdabban szélesb alapokra támasztandott tar­­tósb balletnek leszen alkotója. Mi szép volna többi közt a magyar történetkönyv­ érdekes­ lapjait nagyszerűebben vázolandott c­oreogra­­phiai rajzok által is elénk testesítni. Mit nem teremthetne e virágos mezőn egy új Vestris , egy Taglioni, avvagy Mazillier? Őszinte ö­­römmel látjuk egyébiránt, hogy Fáncsy úr, ki — mint értettük — benyújtotta volt lemondá­sát az orsz. főigazgatónak, sőt új erővel és na­gyobb erélylyel kezeli a szükséges reformokat. Valóban kiváncsiak vagyunk a kis ballerszemély­­zetre, mellynek egyik gyöngyét természetesen a derék kis Sáry Fanny teendi. Csak haladjunk— ha lassan is ! Ez is jobb semminél! — Napokban Oroszország’ Novgorod ne­vű városából érkezett hozzánk egy levél, melly arról tudósít, miszerint a két év előtti uttmulatás(-1) Ezen összehasonlítgatásokért leginkább neheztel csekély miránk némelly germanophag , de mit tegyünk? onnan merítjük az adatokat, hol leg­közelebb kapjuk — a városi színház pedig fáj­dalom csak igen is kezünk’ ügyében fenekük. Szerk.

Next