Honismeret, 1982 (10. évfolyam)
6. szám - ÉVFORDULÓK - Kodály emléke a Mátyusföldön (Ág Tibor)
Zoltánnal. A kapcsolatot fenntartották és így került Kodály Bukovinába. Két hétig Isten segítsen tartózkodott és vette fonográfra az énekeket. Reggel nyolckor kezdte a felvételt Szőts Antinál a Fő utcában, tőlünk három házra. Akik akartak énekelni azok jelentkeztek nála. Édesanyám is akkor ismerkedett meg vele s az első éneke azvel: »A hadiki templom előtt, háromágú diófa nőtt...« Azután a nagymamám, Nyisztor Jánosné, Várda Barbina és a feleségem nagyanyja Gáspár Ferencné, Szőts Bibián énekelt neki. Harminc asszony állt sorba az első szobában. Amit énekeltek, azt visszajátszotta nekik. Volt nagy csodálkozás! Nagyon kedves volt, mesélt egy-egy történetet az asszonyoknak, hogy bátorítsa őket. Beszélgetett az utazásairól, hogy mennyire szereti az éneket és az a vágya, hogy összegyűjtse a népi énekeket. Igen boldog volt, hogy az istensegítői asszonyok olyan sok szép éneket tudnak. Eljött az iskolába is. Beszélgetett velünk, kérdezgetett, biztatott, hogy tanuljunk. Esti órákban rendszerint hozzánk jött, ott étkezett nálunk. Húsfélét nemigen evett, puliszkát túróval vagy tojásrántottát vajban, azt szerette. Ennyire emlékszem 1912-ből.” Negyven esztendővel később özv. Lőrincz Antalnét, Lőrincz Imre édesanyját felkereste Majoson Kodály egyik tanítványa. „1952-ben eljött édesanyámhoz Budapestről Csermák Géza és elmondta, hogy Kodály Zoltánnak december 16-án lesz a hetvenedik születésnapja. Szeretné, ha édesanyám felutazna Budapestre és meglepné Kodályt azzal a dallal, amit még Bukovinában énekelt neki a népdalgyűjtés alkalmával. Megegyeztek, hogy december 15-én fognak Pestre utazni, édesanyám és a feleségem is megy vele, mert édesanyám már hetvenéves volt.” (Az asszonyok a megbeszélt találkozót lekésték, s így nem találkoztak Csermák Gézával a Déli pályaudvaron, de sok kalandos keresgélés után odaérkeztek az ünnepségre.) „Kodály Zoltán már ott volt az első padsorban, ült ünnepélyesen, nem gondolt arra, milyen nagy meglepetés vár rá. Édesanyámnak megmondták, hogy azt az éneket énekelje el, amit 1912-ben énekelt Kodálynak Isten segítsen. A függönyt felhúzták és édesanyám hozzá fogott énekelni. A hadiki templom előtt, háromágú diófa nőtt. Három ágnak hat levele, azon van a rózsám neve. Ezt végigénekelte, ezzel nyitották meg az ünnepélyt. Kodály Zoltán ahogy meghallotta az éneket, hirtelen felugrott a színpadra, átölelte és megcsókolta édesanyámat. Azt mondta neki: Márta, Márta de megöregedtünk! Úgy le is fényképezték őket, ahogy össze voltak ölelkezve. A kép még a mai napig is megvan. Este elvitte Kodály anyámat a Háry János-előadásra, maga mellé ültette és csak vele foglalkozott. Az ünnepély sokáig eltartott, egészen éjjelig. Édesanyám meg a feleségem másnap is ott tartózkodtak. Énekeltek meg meséket mondtak, csak harmadik napon jöttek haza. Kodály ezután többször felkereste édesanyámat Maroson. 1964-ben is járt nála, mikor ment Pécsre. Puliszkát főzetett magának birkatúróval. Édesanyám sokat foglalkozott levelek írásával. Kodály Zoltánnal is rendszeresen leveleztek s amikor Kodály meghalt, édesanyám részvétlevelet írt Kodálynénak.” Káka Rozália Kodály emléke a Mátyusföldön Kodály Zoltán édesapját, aki a magyar államvasutak tisztviselője volt, 1885-ben helyezték Galántára. Itt töltötte Kodály gyermekéveinek legszebb hét esztendejét, s itt járt elemi iskolába is. Kecskemétről, ahol született, valamint Szobról, édesapja előző állomáshelyéről, semmi emléke nem maradt. Galántához viszont erős szálak fűzték. Erre a tájra vezetett első népdalgyűjtő útja, ennek a vidéknek táncait örökítette meg a világhírű zenekari művében a Galántai Táncokban, itteni iskolás pajtásaira gondolva írta kétszólamú népdalfeldolgozásait, a bicíniumokat. A gyermek Kodályra Galántán nemcsak az ottani kamaramuzsikálás volt nagy hatással, de a falu romlatlan ősi dalai is. A galántai iskolában, mezítlábas pajtásaitól és a családnál szolgáló cselédektől sok népdalt hallhatott, ő maga erről 1943. május 30-án Galántán, díszpolgárrá avatása alkalmából rendezett dalosünnepélyen, melyen közel ezer gyermek dalolt, így vallott: „Eljöttem Galántára, hogy részt vegyek egy szerény, kedves, falusi dalosünnepségen. És íme, úgy jártam, mint a bibliai Bálám. Az is elindult, hogy megkeresse elveszett szamarát, és egy egész országot talált helyette. Én is egy egész országot, egy egész birodalmat találtam itt Galántán. Ez az ezer éneklő fiú és leány a mi szebb jövendőnk, a mi magyarabb magyarságunk! A magyar lélek és kultúra zálogaitértük 21