Honismeret, 1983 (11. évfolyam)

ÉVFORDULÓK - Imre Erzsébet: Kilencvenéves a Csepeli Vas és Fémművek

munkások forradalmának támogatása volt. A Vas- és Fémmunkások Szövetsége által meghirdetett általános sztrájk kínosan érintette Weiss Manfrédot, mivel éppen 25 millió töltényt kellett volna gyártania a cári kormány rendelésére, ezért közölte a dolgozókkal, hogy hajlandó minden feltételüket elfogadni, és még napi egy korona segélyt is ad, ha felveszik a munkát. A csepeli munkások felháborodottan utasították vissza ajánlatát, végig kitartottak a küzdelemben. Számos hasonló összecsapás vette rá a gyárosokat, hogy valamilyen formában megegyezzenek a munkásokkal. Csepelen a W. M.-gyár urai és a szakszervezetek között 1913. július 31-én jön létre a meg­állapodás, az első kollektív szerződés, amely mindkét fél jogait és kötelezettségeit rögzíti. Például: „A nappali munkaszak munkaideje heti 55 órában állapíttatik meg. Az éjjeli munkaszak munkája esti 6 óra 30 perckor kezdő­dik, és reggel 5 óra 55 perckor végző­dik . . ." „Május elseje munkaszüneti nap." Ső­t: „A gyárvezető­ség kötelezi minden tisztviselőjét, minden művezetőjét és minden mesterét arra, hogy a munkásokkal tisztességesen és emberségesen járjanak el. A szervezett munkásokat nem érheti bántódás azért, mert a szakszervezetnek tagjai. . ." Weiss Manfréd csepeli lőszergyára európai színvonalú üzemszervezéssel vezetett kombinát volt, melyet a tulajdonos maga irányított. Weiss Manfréd kritikus volt és kíméletlen, nagyvonalú és patriarchális, az 1910-es évek elejének egyik legjelentősebb gazdasági hatalma Magyarországon, s e pozíciója alapját döntően a vas- és fémipari alapon létrehozott hadianyaggyártás jelentette. Kapcsolatrendszere kiszélese­dett, az acélmű építése idején még a Rotschildokkal is érintkezésbe került. 1914-ben már ő volt a GYOSZ (Gyáriparosok Országos Szövetsége) alelnöke. A császári ház kezdettől elismerte érdemeit, s az uralkodó már 1896-ban engedélyezte számára a csepeli előnév viselését. Ez a nemesi cím megkönnyítette a Monarchia politikai vezető rétegeibe való beilleszkedését. Patriarchális szemléletét a legkülönbözőbb jótékonysági akciókban való részvételével is kifejezésre juttatta. Jótékonyságát nem a vallási normák, hanem egyre inkább a nagypolgári életvitel irányította. A szakszervezetekkel, a munkássággal kapcsolatos állásfoglalásait tőkés szempontjai határozták meg. Elismerte a szakszervezeti munkaközvetítés jogosságát, de nem volt ritka a gyárban a hívására odarendelt karhatalom sem, ha sztrájknak vagy egyéb munkáskövetelésnek vette hírét, így aztán a kollektív szerződés hiába rögzítette a munkások jogait, az első világháború alatt a szakmunkásoknak már megtiltották a szakszervezetbe való belépést, és a vasesztergályosok sikertelen bérkövetelése miatti sztrájk ügyében, „a A Weiss család irányítása alatt a csepeli gyárban a gombostűtől a repülőgépig nagyon sok mindent gyártottak. A repülőgépek zömét a Luftwaffe kapta 17

Next