Honismeret, 1991 (19. évfolyam)

1991 / 1. szám - HAGYOMÁNY - "Régen vala csak egy erős kaputok, Kit az Nándorfejérvárnak ti hívtok..." (Csorba Csaba)

Három esztendővel később Béla leányát II. Izsák bizánci császárhoz feleségül adva, hozományul a bizánciaknak juttatta Nándorfehérvárt és a másik fontos környékbeli várat, Barancsot. A két erősséget 1213/14-ben II. Endre király szerezte vissza és csatolta Magyarországhoz. Fia, IV. Béla Nándorfehérvár székhellyel a tatárjárás után megalakította a macsói bánságot, a déli határvédelem egyik fontos területi egységét. 1317-ben II. Uros István szerb uralkodó foglalta el Nándorfehérvárt és a macsói bánságot, de két esztendővel később mindkettőt visszafoglalta Károly magyar király. 1426-ban nagy jelentőségű szerződést kötött Zsigmond király és Lazarevics István szerb despota. István halála után Nándorfehérvár, Galam­bóc vára, meg Macsó a magyar királyra száll. A szerződés hamarosan teljesült s ettől kezdve csaknem egy évszázadon keresztül Nándorfehérvár vára fogta fel a törökök Magyarország ellen intézett legerősebb csapásait. Nyolcvan esztendő alatt hat ostromot kellett a várnak, kiállnia. 1440 áprilisában, amíg a magyar urakat a trónért folyó harc kötötte le, II. Murád török szultán hadai Nándorfehérvá­rat ostromolták. Tallóci János vránai perjel vezetésével azonban hónapokon keresztül kitartott a magára hagyott őrség és a várat megtartotta. 1456-ban II. Mehmed szultán kísérelte meg Nándorfehérvár ostromát. A hatalmas szultáni sereg megindulásának hírére szinte egész Európa megrettent. Június 29-én III. Calixtus pápa elrendelte a déli harangozást­­ a török támadás kivédésére való könyörgésként. A váron azonban a harangszó mit sem segített, annál inkább Szilágyi Mihály vitézeinek kitartása, Hunyadi János segélyhadának elszántsága és a Kapisztrán János által gyűjtött kereszteshadak halált megvető bátorsága. Július 4-én kezdődött az ostrom, s 22-én este már meneküléssze­rűen vonult vissza a szultán. Méltán írhatta Thúróczy János a krónikájában a következőket: „ki maga akart uralkodni az egész földkerekségen... paraszti kéz verte le, járatosabb a kapu, mint a fegyver forgatásában; s ki sok kürt, harcidob hangja mellett, nagy vígassággal jött, búsan, és csendjében, rútul futamodott meg..." Mátyás király uralkodása alatt a törökök nem próbálkoztak Nándorfehérvár ostromával. Az 1490-es évektől azonban megélénkültek a harcok a török végeken. 1456 után 1492 márciusában kísérelték meg először Nándorfehérvár elfoglalását. Kinizsi Pál felmentő serege azonban időben érkezett. 1494 szeptemberében a törökverő Kinizsi még egyszer megsegí­tette a várat, ahol az őrség egy részét megvesztegették a törökök, s váratlan megrohanással kísérelték meg bevételét. Két hónapra rá Kinizsi már halott, s nem volt aki minden vonatkozásban pótolja. Negyedszázadig azonban a törökök itt nem próbálkoznak, a magyar végvári vonal más részeit támadták. A nándorfehérvári vitézek a török portyázókat próbálták a gazdag Szerémségtől távol tartani. 1514-ben Dózsa parasztfelkelői ellen harcoltak Bács és Bodrog vármegyében. 1518-ban meglepetésszerű megrohanással próbálták Nándorfehérvárt elfoglalni a törökök -ismét sikertelenül. 1521-ben került sor a döntő összecsapásra. A fiatal szultán, II. Szulejmán személyesen vezetett hadat Magyarország ellen. Július 3-án zárták körül a várat Hüszrev szendrői bég csapatai, s 10-én megkezdték a külső falak lövetését. A szultáni fősereg máshol harcolt s nem sok híja volt annak, hogy a dívánban dúló ellentétek miatt abbamaradjon Nándorfehérvár ostroma. Az igazi harc augusztus 1-jén kezdődött, amikor a szultán személyesen jelent meg válogatott csapataival a falak előtt. Augusztus 8-án elesett a város, 27-én aknával felrobbantották a kulcsfontosságú Nyebojsza-tornyot. 28-án kiszökött az egyik albán, Móré Mihály. 29-én a felmentő hadat hiába váró őrség megadta magát. „Magyarország védőfala" - ahogy Oláh Miklós írta -, nem volt többé. 1548-ban méltán fogalmazta meg históriás énekében a derék Tinódi Lantos Sebestyén az ország romlásán, fogyásán keseregve: „De meggondolhatjátok ezt magyarok, Ezt tudjátok most vagyon sok kaputok, Régen vala csak egy erős kaputok, Kikben kevés vitézöket tartotok, Kit az Nándorfejérvárnak ti hívtok, Azokat es igen koplaltatjátok, Csak arra es rosszul ti gondolátok, Mire zsoldjokat ti meg nem adjátok. A vár őrsége az ostrom előtt mindössze hétszáz főnyi volt. Az ország vezetésének ilyen mértékű felelőtlensége egyenesen elképesztő. Igaz, hogy válogatott, kitűnően képzett elit katonaság ez, s hozzászámíthatjuk a városi szerb polgárságot is, ami a fegyverforgatók számát legalább a kétszeresére emelte, de még így is csak töredéke a vár megvédéséhez szükséges erőnek. Már javában folyik a harc, amikor a király néhány száz fős „felmentő" serege Budáról megindul hogy visszaforduljon, hiszen ekkora had­vadászathoz talán elég, de a szultán ellenében aligha.

Next