Honismeret, 1996 (24. évfolyam)

HAGYOMÁNY - Dr. Szűcs Judit: "Jó kiszolgálás, jó bor volt."

igazgatás és az államapparátus szolgálatába állottak. Másfél-két évtized alatt a gépesí­tés lényegében kiiktatta a hagyományos kubikolást. Ma már inkább a szakirodalom és a múzeumi tárgyak emlékeztetnek a munka hőseire, maradandó munkájuk és alkotása­ik pedig lehetővé tettek egy újkori harmadik honfoglalást: 6 millió hold földet ármen­tesítettek. Három róluk szóló írás emelhető ki a kiterjedt szakirodalomból: a vízmérnök Kvassay Jenő 1879-es rövid ismertetése (A kubikos, megjelent a korabeli Vasárnapi Újság január 26-i számában), a vásárhelyi néprajzi kutató remek kubikosportréja (Kiss Lajos: A kubikos, A szegény ember élete című évszám nélkül megjelent kötetben, 113-128. old.) és végül, de nem utolsósorban a csongrádi Oláh Mihály könyve (A kubikos néposztály kialakulása és életsorsa. Pécs, 1936), a szerző maga is kubikos volt. Utolér­hetetlen remek pillanatfelvételeket készített róluk Tömörkény István szakmai hitelű szépirodalmi írásaiban; több regényes életrajzban is szól róluk Veres Péter, Hunya István, Kamjén István és még sokan mások. Az otthon tartózkodó kubikosfeleségek közül csak két csongrádi asszony számolt be életéről (Csongrádi szegényasszonyok címmel a két életrajz együtt jelent meg előbb a Népszavánál, majd kibővítve 1945 után a Szépirodalmi Kiadónál). Legszebben mégis Jókai Móri ír róluk: „Minden munkás előtt tisztelettel hajtom meg a fejem, de a tiszamenti kubikosok előtt levett kalappal haladok végig..." így maradtak meg emlékezetünkben. Katona Imre :Jó kiszolgálás, jó bor volt." Csongrádi vendéglők, kocsmák és a társadalom rétegződése 80 éve született apám, Szűcs Imre emlékére, akitől a szentesi vendéglők, kocsmák életéről és Csongrád városáról az első ismere­teket kaptam. A néprajzi irodalomban egy-egy település, falu vagy város vendéglőinek, kocsmái­nak önálló vizsgálata ritka. Ennek egyik oka lehet, hogy a vendéglátás nem volt céhes ipar, pontosabban a fogadósságnak az egész országban nem volt céhszabályzata. Másik oka, hogy nem tartozott a paraszti gazdaságot közvetlenül kiszolgáló, működé­sét biztosító iparok közé.­ De készültek a csárdák és a feudális kori kocsmáztatás vizsgálatával foglalkozó feldolgozások. Emellett az irodalomban a vásárt és a kereske­delmet tárgyaló fejezetekben találunk a vendéglátóhelyekre utalást.2 1 Ballai Károly: Magyar kocsmák és fogadók a XIII-XVIII. században. Bp. 1927. 96., 123-135. old. 2 Bellon Tibor: Adalékok a karcagi csárdák keletkezéséhez. Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve. 1973- 127-136. old. - Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán. Békés­csaba, 1975. 168-169­, 368., 408-410. old. - Bártl­ János (szerk.): Kereskedő és vendéglá­tó tevékenység. In: Kecel története és néprajza. Kecel, 1984. 285-295. old. - Szabó László: A társadalmi rétegek egymáshoz való viszonya és szerepük a közösségben. In: Báránd története és néprajza. Szerk: Balassa Iván. Báránd, 1985. 260-266. old. - Dankó Imre: A bárándi közlekedés és árucsere néprajza. Boltok, kocsmák, kereskedelem. Ugyanott 1985. 388-389­, 405-410. old.­­ Dobrossy István: Vendégfogadók, vásározás és üzletkötés a XVIII-XIX. századi Borsod vármegyében. In: Kultúra és tradíció. Szerk: Viga Gyula. Miskolc, 1992. 571-577. old. 71

Next