Honismeret, 2004 (32. évfolyam)
2004 / 3. szám - ÉN FALUM - ÉN VÁROSOM - Esztergom. Dr. Koditek Pállal beszélget Béla Pál
Béla Pál: De hát azt tanultuk, vita témája, hogy Székesfehérváron halt meg, vagy itt Esztergomban? Koditek Pál: Györffy György professzor úr - és mi esztergomiak mindenképpen ezt tekintjük mérvadónak - Esztergomhoz köti első királyunk halálát, pontosabban Esztergom határában, a keresztesek kolostorában halt meg. István sokáig élt, korának viszonyaihoz képest, valószínű, hogy oda húzódott vissza, ahol született, ahol legjobban érezhette magát, ez pedig nem lehet más, mint Esztergom. Béla Pál: Az Esztergomi Balassa Bálint Múzeum könyvtárszobájában vagyunk, és éppen munka közben találtuk dr. Horváth István igazgató urat, aki nemcsak ennek a múzeumnak, hanem a Komárom-Esztergom megyei Múzeumoknak is igazgatója. Dr. Horváth István: Esztergom a középkori Magyarország egyik jelentős városa volt, 38 templom volt benne és 11 kolostor. Egyházi székhely, az Árpádok idejében királyi székhely. Mindez a török háborúkban elpusztult, maradványaik csak a föld alatt találhatók. Ám a törökök, akik kereken 130 évig birtokolták a várost - hiszen Esztergom fontos végvára volt a török birodalomnak - nemcsak pusztítottak, hanem építettek is. Koditek Pál: Ez a makett, amely itt áll az asztalon, ez az Özicseli Hadzsi Ibrahim Dzsámi? Teljes eredeti formájában hitelesen helyre lehet állítani. Eltérően az általános dzsámi formától ez kétszintes dzsámi. Alsó része egy várkapu, és ennek az emeletére építették az Özicseli Hadzsi Ibrahim Dzsámit, 1605 és 1663 között. Koditek Pál: Itt, az érseki Vízivárosban, a prímási palotától nem messze, a Dunai Rondella lábánál, a Malom bástyában valami egészen különleges, technikatörténeti érdekesség is épült a XV. században. Horváth István: Ezzel a gépezettel Mátyás király idejétől, a török kor végéig a Dunából szivattyúzott ivóvizet föl tudták nyomni a várba. Azt sikerült már megállapítanunk, hogy egy malom volt az, ami a gépezet, a vízszivattyút működtette. Eredetileg a várhegy északi lábánál fakadó bővizű 25-27 fokos meleg forrásra épült a káptalan gabona őrlő malma, és a XV. század második felében az esztergomi érsekek építtették rá egy olasz mérnökkel azt a vízszivattyút, ami a várba föl tudta nyomni a vizet. Esztergom, 1937.