Honismeret, 2004 (32. évfolyam)
2004 / 3. szám - TERMÉS - Esztergom, a Magyar Sion. A királyi és egyházi székhely (Beke Margit)
amelyet a X. században Géza (945 körül-997) nagyfejedelem épített. Miután Szent István király felépítette 1010-1020 körül az új - Szent Adalbert és valószínűleg Szűz Mária oltalma alá helyezett - székesegyházat, a régi templom az érsek házikápolnája lett. A Várhegyen terült el az esztergomi székeskáptalan háza is. A társaskáptalanok később jöttek létre, így legkorábban a szenttamási prépostság, amelynek temploma 1173-1204 között épült. Ezt követte a XIII. századi szentgyörgymezei, végül a Szent István által építtetett templom köré 1391-ben Kanizsay János érsek (1387-1418) szervezte meg a prépostságot. Mindhárom testület feje a prépost, akik betagozódtak a főszékesegyházi káptalanba. Az esztergomi főszékeskáptalan büszkén vallotta magát Szent István-i eredetűnek, amely az esztergomi érsek tanácsadója és a Szent Adalbert székesegyházban liturgiát végző testület volt, a káptalani iskola tanári karát adta és a király megbízásából a közigazgatásban évszázadokon át hiteleshelyi tevékenységet végzett. A főszékeskáptalan élén állt a nagyprépost és tagjai voltak az olvasó-, éneklő- és őrkanonokok mellett az említett ún. kis prépostok, továbbá a főesperesek, akik az egyházmegye igazgatásában vettek részt, és végül az káptalani iskolában tanító magisterek. A város lakói között ezen túlmenően megtalálhatók a szerzetesi és lovagrendi közösségek is, amelyek a tudomány, a térítés, a szegénység terén tevékenykedtek, illetve teljes visszavonultságban szentelték életüket a kereszténységért. A legkorábban jelentek meg a szigeten a bencés apácák, akiknek a monostora a XI. századtól kezdve megtalálható. A cisztereket a XII. században Géza és 111. Béla telepítette le, a domonkosok - valószínűleg hazánk első - monostora itt kapott otthont és az első ferencesek 1227-ben tartományi központjukat itt hozták létre. Esztergomi kanonokként élt e városban Özséb (1238-1270), az egyetlen magyarországi szerzetesrend, a pálosok megalapítója. A lovagrendiek közül a johannita ispotályos rend 1150 körül telepedett le, amely hadakozáson kívül betegápolással is foglalkozott. III. Béla nejétől, Antiochiai Annától ugyanis ajándékul kapták az esztergomi Hévizet, az ország első közfürdőjét és mellette kórházat alapítottak. E mellett hiteleshelyi tevékenységet fejtettek ki és náluk őrizték az 1222-es Aranybulla egyik példányát. Az ágostonrendi vilhelmiták Szent Anna monostorát 1262-ben Hermann comes alapította, amely rendnek felejthetetlen érdeme, hogy főiskolát tartott fenn. Oly gazdag volt a város kolostorokban és templomokban, hogy a középkor folyamán 30 templommal büszélkedhetett. Esztergom a kettős székhely következtében virágzott fel mind gazdasági, mind szellemi síkon és ez érvényesült egészen a tatárjárásig. Uralkodók fordultak itt meg, akik messze földre elvitték a város jóhírét. Boleszláv lengyel fejedelem 1000 körül látogatást tett Szent István királynál, majd 1147-ben VII. Lajos francia király keresztes hadainak élén örvendhetett Géza király szívélyes fogadtatásának. Oroszlán Henrik szász herceg 1173-ban kereszteshadaival szintén időzött e városban, akárcsak Barbarossa Frigyes, aki 1189-ben élvezte III. Béla király vendégszeretetét. Az esztergomi érsekek sorát a Rómában felszentelt Domonkos (10007-1002) főpásztor nyitotta meg. A magas műveltségű érsekek között található a párizsi egyetemen végzett szentéletű főpap Bánfy Lukács (1158-1181), aki elődjeinek nyomdokán haladva tartományi zsinatot hívott össze Esztergomban.10 Szintén kiváló tudós hírében állt Jób érsek (1185-1203), aki a konstantinápolyi pátriárkával levelezett a skizma megszüntetése végett, és a kortárs vértanú, Becket Szent Tamás emlékezetére megszervezte a szenttamási prépostságot. A leégett székes- 5 Horváth István-H.Kelemen Márta-Torma István: Komárom megye régészeti topográfiája. Esztergom és a Dorogi járás. (Magyarország régészeti topográfiája 5.) Budapest 1979. Passim. 6 Visitatio Capituli E. M. Strigoniensis anno 1397. Ed.Kollányi Ferenc. Történelmi Tár 1901.71-106. old, 239-272. old.; Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok 1100-1900. Esztergom 1900. VII.; Beke Margit: Esztergomi kanonokok (1900-1985) Unterhaching 1989. Dissertationes Hungaricae ex Historia Ecclesiae X.ill. 7 Horváth H. Kelemen-Torma passim. Dercsényi Dezső-Zolnay László: Esztergom. Budapest 1956. 21 .old. 8 Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom múltjából. Esztergom 1900. 2.old. 9 Dercsényi-Zolnay l.m. 16.old. 10 Zsinatokra cf. Carolas Péterffy: Sacra concilia ecclesiae romano-catholicae in regno Hungáriáé concelebrata I—II. Posonii 1742., Decreta et acta concilii Provinciáé Strigoniensis a. Domini 1858 celebrati. Pestini 1859.